Szombathely legismertebb szülöttje, a híres toursi püspök idén 1700-ik születésnapját ünnepli, ez alkalomból pedig a kormányzatnak és pénzének hála, egész éven át temérdek programnak lehet részese a hajdani szülőváros, Savaria.
Szupertitkosnak indult ez a péntek esti program, hiába kértük el még előző délelőtt a menetrendet, sehonnan nem kaptunk érdemi tájékoztatást. A netet is hiába böngésztük, azon kívül, hogy „a rendezvény 18 órakor az MSH-ban veszi kezdetét”, többet még tegnap délutánig sem sikerült kideríteni. Délelőtt aztán megkaptuk a várva várt hivatalos meghívót, ezért is lepődtünk meg, amikor szembesültünk aztán a teltházzal. Honnan a csudából jöttek össze hirtelen ennyien?
Kisestélyi-overdose
Ez volt az elő döbbenet. A második pedig, hogy aki él és mozog a helyi köz alkalmazásában, vagy épp a politika alkalmazásában, az mind itt reprezentált. Színházi premiereken sem látni ennyi kisestélyit. Míg a kezdésre vártunk, beindult a helyi ki kicsoda, pletykáltak a mögöttünk ülő nyugdíjasok is:
- De látszik rajta a nemesség is.
Szent Márton himnusza volt az első, amit a szentről elnevezett helyi kórus énekelt el, majd Puskás Tivadar beszéde lett a második műsorszám. Nem idéznénk hosszasan, megteszik úgyis mások, miről beszélt, volt segítés városa, a 2000 éve folyamatosan lakott Szombathely, és a polgármester azt is kiemelte, hogy szeretné, hogy ha az emlékév után bármikor elhangzik Szent Márton neve, akkor mindenkinek ez a város jusson először eszébe. A lényeg pedig, hogy mi is kövessük Szent Márton példáját, aki a jólelkűség, a felebaráti szeretet, a segítés, és az egyszerűség példaképe, és így tovább.
Majd következett a táncszínházi blokk, Szárnyalás címmel
Tematikájában nyomokban sem tartalmazott sem szenteset, sem Mártont, sem ludat, sem 2000 éves várost, de sebaj. A hosszára viszont nem voltunk előzetesen rákészülve. Húsz percig kifejezetten izgatott, aztán ötször hittük azt, hogy most már vége, és mégsem. Amúgy a balett és a népzene, a Kecskeméti City Balett és Csík János valamint a világhírű zenészekből álló Esszencia zenekar (Csík János, Dresch Mihály, Kacsó Hanga Borbála, Lakatos Róbert, Balogh Kálmán, Kunos Tamás és Bognár András ) különös és meglepő találkozása volt ez.
És akkor, a szinte egészestés produkció után, szünet nélkül következett még két politikusi nagymonológ, bocsánat, egy politikusi és egy egyházi. Veres András megyéspüspök után Hende Csabának azért sikerült eljutnia Szent Mártontól a 86-os út felújításáig, talán még a Hali-stadionépítés és Falco-gyár is szóba kerülhetett, de bocsánat, ennél a pontnál már muszáj volt kimennünk, a szükség és a jó közérzet azért mindennél fontosabb.
Majd a szombathelyi műsorrész jött, Szent Márton élete képekben, és a színes zárás, bájos gyerekekkel, és egy jól sikerült Mártonos lovas óriásbábbal. Csak addigra már nagyon elfáradtunk. Azt sem igazán értettük, miért épp a gyerekek műsorát hagyták a legvégére, ha utánuk következett volna a táncszínház, közben mondjuk egy szünettel, talán a közönség is jobban bírta volna.
Amúgy, hogy hazabeszéljünk, jár a riszpekt az Ungarescának és Paragvári Utcai Általános zenei tagozatos gyerekeinek, akik a délutáni próba után órákon át várhattak a fellépésre, és este fél kilenc táján is ügyesen megoldották a rájuk bízott feladatot, azt a kicsi, de helyes végjátékot.
Márton év első partija a folyosón folytatódott tovább
A külön spéci meghívóval érkezők még vacsorát is kaphattak, kint pedig, az MSH előtti szabadtéri placcon egy sátor alatt levezetésként a nézők, a szülők és a fellépő gyerekek, valamint a nyugdíjasok, ha kivárták a kígyózó sort a ruhatárnál, majd a sátorban is sorba álltak, és a város vendégeként még forralt borozhattak vagy sütizhettek is.
Mi inkább hónunk alá csaptuk a holtfáradt, iskolatáskával terhelt, ám roppant lelkes és boldog fellépő gyerekünket. Elvezettünk egy hosszan nyitva tartó boltig, aztán fél tíz táján kezébe nyomtunk egy nagy pogácsát, és megköszöntük neki, hogy reggel nyolc óta így kitartott.
