Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem az jelenti a pihenést, hogy nem olvasom el a napi híreket.
Ilyen volt az elmúlt hét is, amikor bejártam a Dunántúlt, Baranyától Komáromig, kutyát sétáltattam az erdőben, szúnyogokat hajtottam a Duna-parton; és eszem ágában sem volt megnyitni a híroldalakat.
És pont az történt, ami a korábban években is: nem éreztem úgy, hogy lemaradtam volna valamiről.
De aztán vasárnap későn este, amikor ismerősöm telefonált és afelől érdeklődött, mit gondolok a brüsszeli fejleményekről, mégiscsak kissé alulinformáltnak éreztem magam, így mihelyst visszatettem az utazótáskákat a szekrény tetejére, megnéztem, mi is ez az egész brüsszeli történet.
Első olvasatra az a szokásos forgatókönyv rajzolódott ki: a KESMA-katonák szerint Orbán Viktor kivont kardú hősként védi a magyar nép érdekeit, miközben a „holland fickó” egy köcsög.
Az ellenzéki vélemény szerint meg fordítva.
Ez eddig nem túl izgalmas, még akkor sem, ha hozzáadjuk a jogállamiság hajlítható mérővesszőjét is.
Érdekesebb és mélyebb vonatkozása a negyedik napja tartó iszapbirkózásnak az a törésvonal, amely "takarékos négyek”, és a többiek között feszül.
Leegyszerűsítve ez arról szól, hogy Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország azt szeretné, hogy a koronavírus-károk enyhítésére irányuló csomag kevesebbet juttatna a rászorulóknak, és azt is szigorúbb elszámoláshoz kötné.
Biztos, hogy igazuk van.
Meg azoknak a – járványtól alaposan meggyötört - déli országoknak is igazuk van, akik szerint minél gyorsabban kellene érkezni a segélynek, és ha valamikor fontos a szolidaritás az unión belül, akkor az éppen most van.
A 27 ország derék politikusai már negyedig napja tanácskoznak, nagycsoportban is kiscsoportban, eközben bölcsen, mérgesen, szellemesen, felháborodva vagy éppen gondterhelten nyilatkoznak a sajtónak.
A Brüsszelben éppen nem jelenlevő válaszpolgárok még akár örülhetnek is annak, hogy lám, a mi - magyar, német, olasz, máltai,litván stb. - fiúnk milyen vehemensen képviseli a mi kis érdekeinket ott a messzi távolban, abban a bűnös belga nagyvárosban.
Csakhogy a 27 ország iszapbirkózása – és maga az Európai Unió - sokkal inkább arról szól, illetve kellene szólnia, hogy fel tudunk-e emelkedni a határokon, a kis önző érdekeinken, össze tudunk-e hozni valami olyant, ami túlmutat a nemzeti játszóterek körbepisilésén.
Ami azt sugallja: Európa több mint köldöknézegető öregurak klubja.
Az tényleg örvendetes, ha a derék Orbán Viktorunk védi a magyar érdeket, bármi legyen is ez, ahogy mindig szimpatikus volt a közép-európai országok szövetsége is, de a tét nem erről szól, hanem arról, hogy Európa megmarad-e nagyhatalomnak, ha úgy tetszik, a világ legjobb lakóhelyének, ahova némi szerencsével beleszülettünk, vagy szép lassan elnyel minket a saját – egyszerre felemelő és szörnyű – történelmünk.
Ahogy azt már kikotyogtam: a múlt héten nem olvastam híreket, viszont helyette átsétáltam Esztergomból Párkányba a Mária Valéria-hídon, ami részint romantikus volt, részint praktikus.
És nemcsak azt állapítottam meg, hogy Szlovákia közel sincs olyan irigylésre méltó helyzeteben, mint ahogy azt gondoljuk, de azt is, hogy átsétálni jó. És vissza is.
Még jobb lenne, ha az olyan globális problémákra, mint például a mesterséges intelligencia, a koronavírus, a demokrácia jövője, és még két tucat ilyen, nem külön-külön a nemzeti kiskonyhákban keresnénk a választ, hanem együtt, összedugva okos kis buksijainkat.
Aztán ha a nagy válaszok megvannak, utána mindenki mehet vissza játszani a saját homokozójába.
Brüsszelben nem Orbán Viktor, még csak nem is Merkel vagy Macron a főszereplő. Hanem mi magunk. És a mi bajunk, ha ezt nem ismerjük fel.
Kiegészítés:
Éjszaka megszületett a megállapodás 
Megszületett az uniós megállapodás, amit mindenki győzelemként kommunikál 2020. July 21. 09:53 a vitás kérdésekben, ami jó hír, de olyan sokkal okosabbak nem lettünk.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
