Szerdán még Körmenden lépett színpadra az Ocho Macho zenekar, pénteken Balatongyörökön játszottak, szombaton a kunfehértói Holdruta fesztiválon rendeztek hatalmas bulit a srácok, vasárnap pedig Kolozsváron, a Félsziget fesztivál nagyszínpadán csapott a húrok közé a banda, ezen a héten pedig már Németországban lépnek fel. No de vegyük csak kicsit jobban szemügyre a két hétvégi fesztivált!
Holdruta Fesztivál - Kunfehértó
A helyszín egy kis település Bács-Kiskun megyében, annak is az üdülőtelep része, amely az ott lévő Kun-Fehér-Tó mellett épült. Ez az övezet évről-évre igazi bulihellyé változik a fesztivál idejére - állítja a minket kalauzoló egyik szervező. Először azt gondoltuk, hogy csak a strandolók miatt vannak sokan, és ez inkább egy "fesztiválnak hívott" falunap, de ahogy esteledett, kezdett megváltozni véleményünk.
Az Ocho Macho koncertjére szépen megtelt a színpad előtti placc, mindig büszkén feszítünk, amikor egy másik város tömegei éneklik a Savaria Kingstont. Ismét jó pár kilót leugrált a zenekar és a közönség is, mint ahogy az utóbbi hónapok temérdek koncertje alatt. Mi legutóbb a VOLT Fesztiválon láttuk őket 
Ocho Macho koncerten VOLTunk 2013. July 05. 20:31 , ahol túlcsordult koncertjük alatt a Borudvar.
Az Ocho Macho után a Punanny Massif koncertezett, ekkor kicsit jobban körülnéztünk, az árak normálisak, az emberek kedvesek, többségben a tíz és harminc év közöttiek vannak, s miközben ittuk a kézműves sört, megállapítottuk, hogy van ennek a helynek hangulata.
Hogy mi az a holdruta? Erre nem jöttünk rá magunktól, aztán az egyik helyi világosított fel minket, hogy Észak-Amerikában honos növény, ami Magyarországon csak ott náluk, Kunfehértón található meg, a holdrutás erdőben. Igaz a növénnyel nem találkoztunk, de sok-sok bulizóval igen, a szállásra sétálva az utcákon sok-sok ember, s majd minden második nyaralóban zene, buli, bogrács, baráti társaságok, de egyik helyen még egy mulatós zenekart is láttunk. A Holdruta Megkapta tőlünk a hangulatos fesztivál plakettet.
Félsziget Fesztivál - Kolozsvár
Sok-sok órányi autózás után érkeztünk meg Kolozsvárra a zenekarral, vagyis mellé, mert a város egy külső területére költöztették idén a fesztivált, egy kis völgybe. A rendszer a szokásos, mind a beléptetés mind a vendéglátás szinten, talán nagy fesztiváljaink közül a PAFÉ-hoz tudnánk leginkább hasonlítani.
Kicsit üres volt a vasárnap délután, kevesen voltak a fesztiválozók, pedig estére a Kaiser Chief volt kiírva - mint később megtudtuk a zenekar lemondta valamiért a koncertet. A hangosítás, a fények, a ledek és sok minden más profi volt, mint ahogy a babgulyás is, amit egy székelyföldi férfi árult, aki kicsit törve a magyart, de elmesélte, hogy Pesten dolgozott együtt még Puskás Öcsivel is, így neki is ajánlotta rögtön a zenekar a Pancho című dalukat.
Itt valami más - ez fogalmazódott meg bennünk. Amikor az ember külföldön van, azt a közeg miatt valamelyest érezni szokta, itt ilyenről most szó sem volt, de nem is azt éreztük, hogy egy magyar fesztiválon vagyunk. (Biztos azért volt ez az érzet, mert eddig inkább a nyugatibb és délibb országokban jártam - a szerző).
Mások az emberek - ezt levontuk ruhákból, viselkedésből valamelyest. A fesztiválon nem az a legfontosabb, hogy okostelefonnal felvegyék a koncertet (legalábbis a többségnek nem az), táncolnak, buliznak és ha románul hozzád szólva kiderül, hogy külföldi vagy, javarészt mindenki egyből átvált angolra. Még az a punk is, aki a bejáratnál akart összekaparni valamennyi lejt, hogy bejöhessen a fesztiválra.
A fesztiválstáb egyik emberével beszélgetve megtudtuk, hogy ezidáig Marosvásárhelyen volt a Félsziget, csak a helyi politika, a lehetőségek és sok egyéb változó miatt kellett költözniük Kolozsvár mellé, mert itt jól állt a város a feltételek megteremtéséhez. Persze a költözésnek is van zaccos leve, amit a bevételi oldalnak kell lenyelnie, az ottani törzsközönség nem követte a fesztivált, így kell pár turnus, hogy itt is befusson.
Ezért is hívtak el magyar előadókat is, mint az Ocho Machót vagy az Intim Torna Illegált. Az, hogy nem minden pénz úgy gurul, mint ahogy tervezték, mi is észrevettük, bár a technikai minőség érződött, mégis valahogy olyan volt, mintha itt kevesebbet dobnának a vendégek a kalapba.
A zene nemzetközi
Az Ocho Macho koncertje előtt kíváncsian vártuk, hogy mi lesz a reakció, hiszen azt tudjuk már, hogy az ország temérdek szegletében szeretik a vasi zenekart, de mi lehet a helyzet Kolozsváron? Páran már kiabáltak dalszövegrészleteket a koncert előtt, így tudtuk, hogy egyesek készültek a bulira. Az első dal alatt még csak a színpad előtt összegyűlt tömeg táncikált, később viszont beindult a buli, a zene nemzetközi, ha jól szól, táncolnak rá az emberek, ez így is volt most is.
Legnagyobb meglepetésre a Jó nekem második refrénjét már hangosan énekelte a tömeg (még azok a lányok is, akik előtte románul és angolul beszéltek hozzám), nyilván lehet hallás után énekelni, még akkor is, ha idegen a szöveg, így ezt tették sokan. Szóval elmondható, hogy a zenekar hetedhét határon át koncertezett már, Ausztria és Spanyolország után Románia is bekerült a külföldi koncerthelyek sorába, szombaton pedig majd Németország is felkerül a listára.
A zenekar tagjait hallgatva, koncert után elcsíptünk egy-két mondatot: ezt te elhiszed, hogy együtt énekeltek velünk? - Honnan kerültek ennyien ide? - Gyerekek nekem még a könnyem is kicsordult majdnem. - Ezt nem hiszem el - s hasonlók. Mi is nehezen hittük, de ugye szép élmény ez mindenkinek, mosolyogva indultunk másnap reggel haza, a hosszú útra, az erdélyi tájakon, amelyről külön cikkben számolunk be olvasóinknak.
Azt a tanulságot levontuk, hogy a zene nemzetközi, és ha jól szól, akkor táncolnak rá mindenhol, akár a Buena Vista tagjai az öltözőjükből kijőve a sportházban, akár a völgyet körülvevő erdőben lévő medvék is, szerintünk még ők is táncra perdültek, olyan hangulatos buli volt a vasárnapi.
