Az 1348-as pestisjárvány idején a helyén még egy Szent Antalnak emelt kórháztemplom állt. A ferencesek 1360-as letelepedésükkor kapták meg, majd gótikus stílusban megújították, és kolostort is építettek mellé. A XVI. században történt elűzésük után egy ideig gazdátlanul állt, hitújítók használták. A ferencesek 1630-as a visszatérésükkor kapták vissza. Az 1716-os tűzvészben ez az épület is elpusztult, az újjáépítésére pedig 1731-ig kellett várni. Átalakítások később is történtek, például 1762-ben a kórus alatti részen ajtót nyitottak, és két kápolnát alakítottak ki. Maga a templom egyhajós, keskenyebb átmérőjű szentélye sokszögzáródású. A déli oldalon húzódó folyosójáról lehet bejutni a szentély mögötti sekrestyébe, az emeleti oratórium folyosójára és a kórusra. Barokk stílusú, kettős hagymakupolás tornya a szentély mellett az északi oldalon áll. A templom alapstílusát a letisztult, mértéktartó ferences hagyomány szabta meg: simára vakolt, sárga színezésű külső falai szépen hangsúlyozzák az épület nyugodt szerkezetét. A középkori belső berendezésből nem maradt semmi. A barokk újjáépítés belső festése nem ismert. A templom kriptájában nyugszik a barokk Szombathely építésze, Hefele Menyhért és a templomot a ferenceseknek visszaadományozó Senyei István püspök és királyi kancellár.
A teljes galéria a képekre kattintva elérhető:
