Olvasónk hívta fel a figyelmünket a Kiskar utcában a benzinkút mellett lévő kisebb parkoló állapotára. Amit azért is tart felháborítónak, mert itt fizetni kell a parkolásért.
Elmentünk, megnéztük, lefotóztuk. Ha már a zökkenőmentes parkolásnak nem is - amelyért még a zsebünkbe is kell nyúlnunk -, de a műelemzői fantáziának kiváló terepe jelenleg a parkoló.
Jöjjenek a képek!
A járdaszegély és az úttest határát elválasztó padka, mint határozott, diagonális elem a konstruktivista hagyományhoz nyúlik vissza, kombinálva az ötvenes évek szobrászatának minimalista megfontolásaival. Játékos hullámzása pedig posztmodern gesztusként hat.
A következő felvétel az absztrakció vonalától elszakadó Londoni iskola nagyívű, neorealista portéit idézi. Az eltúlzott, hosszan lelógó, horgas orr Lucien Freud portré- és aktművészetének húsos figuráit juttatja eszünk be.
Az angolszász ötvenes évek neorealista vonalánál maradva: a képmező közepén tátongó, térmélységet érzékletesen megfogalmazó ordító száj Francis Bacon X. Ince pápa kísérteties alakjának mása.
Végül, utolsó darabunk kozmikusan kavargó felülete, a fehér kavicsok és a mélybarna, porózus háttér kontrasztja az absztrakt expresszionista képmező rétegzettségére emlékezet.
És ha valamelyik képre rákattint, akkor a galériában a parkoló további izgalmas és nem kevésbé kidolgozott részleteivel találkozhat. Jó szórakozást!
