Kovács Miklós lemondása után, lassan tizenöt éve, 2011. február 25-én vette át a Ferencváros irányítását Kubatov Gábor. Egyetlen jelöltként indult, könnyen megjósolható volt a végeredmény. Igaz, akkor még kevesen irigyelték, hiszen a klub történetének talán legsötétebb időszakában vette át a kormányt, de a pozíció – hosszú távon – sokkal többet ígért, mint amennyit elsőre gondolni lehetett.
Aki nem ismerné: Kubatov neve nemcsak a futball, hanem a politika világából is jól cseng – vagy inkább zeng. „Kubatov-lista” néven híresült el az a Fidesz által működtetett adatbázis, amely a választói preferenciák „gyűjtögetésére” épült.
Gyakorlatilag ajándékba kapta a Fradit
A futballcsapatot működtető cég és az Üllői úti stadion tulajdonosa is az angol Kevin McCabe volt – ő azonban meg akart szabadulni a veszteségesnek ítélt befektetésétől. Így a cég részvényeinek 94 százaléka mindössze 1 euróért a klub tulajdonába került.
Beletelt pár évbe, de szépen, lassan újraépült a Fradi – ezt nem lehet elvitatni. De nem is volt nehéz dolga. Mert bár Kubatov még 2011-ben azt mondta:
„Egyetlen dolgot ígértem: rend lesz. Mögöttem egyetlen szponzor sem áll, csak a tisztességem.”
Aki naiv volt, el is hitte, hogy a Fidesz alelnöke üres zsebbel, szakadt farmergatyában érkezett messiásnak, de nem kellett sokat várni arra, hogy az állami milliárdok megérkezzenek az egyesülethez, ez nyilván többször megkönnyítette a labdarúgó zrt. működését is. És ez nem is változott azóta sem.
A magyar Florentino Perez
Kubatov ma már nem csak klubvezető. Ő morális iránytű, politikai véleményvezér, és ha rajta múlna, akkor valószínűleg még a B-közép vezénylését is magára vállalná, ha nem lenne elfoglalva a Facebook-posztolással.
Amióta újra a csúcson van, rendszeresen megnyilvánul, egyre markánsabban mond véleményt és oszt ki mindenkit. Florentino Pereznek képzeli magát, csakhogy míg a spanyol valóban a világ futballjának egyik legnagyobb formátumú vezetője, kirakatcsapat ide vagy oda, rekordbajnok ide vagy oda, a Fradi nagyon messze van a Real Madridtól. És ami a legszomorúbb: nem tud különbséget tenni a klubvezető és a szurkoló szerepe között. Próbálja magát kemény, megalkuvást nem tűrő vezetőnek beállítani, de ez sokkal inkább egy vidéki hakni szintjére süllyeszti az egészet.
Fóbia fóbia hátán
Állandóan harcol az MLSZ-szel, nyíltan kijelenti: nem hajlandók befizetni a rasszista megnyilvánulások vagy pirotechnikai szabálysértések miatt kiszabott bírságokat. Inkább azt sugallja: ők mindenek felett állnak. Egyre gyakrabban szól be nagyon keményen Csányi Sándor elnöknek is. Elfelejti, hogy főnöke (ha az ő stílusukat követném, akkor azt írnám, hogy a gazdája), Orbán Viktor maga utasította a szövetséget a magyar játékosokat előnyben részesítő szabály bevezetésére.
De tudjuk, hogy fociban a muszlim vallású Mohammed Abu Fani nem számít migránsnak, csak mondjuk egy egyiptomi kebabos a főutca sarkán…
Ha arról az oldalról közelítjük meg a dolgot, hogy hosszú éveken át csak nagyítóval lehetett magyart találni a Fradi kezdőjében, még érthető is a felháborodása, az más kérdés, hogy a gondosan kiválasztott tucatlégiósok neveinek többségére pár hónap után már nem is emlékszik az ember.
Az elmúlt hetekben felült a kontrabiciklire is, állandóan azzal jön, hogy hány magyart ad a Fradi a válogatottba. Nos, akkor nézzük: Dibusz Dénes, Ötvös Bence, Tóth Alex, Gruber Zsombor, Varga Barnabás és kiegészítőnek ott van néha Szalai Gábor. Ebből mennyi is a Fradi nevelés? Dibusz pécsi, Ötvös nyíregyházi, Gruber győri, az ex-lurkós Vargát errefelé senkinek nem kell bemutatni, Szalai kecskeméti, tehát Tóth Alex az egyetlen.
Az egyébként nem baj, ha a Fradi összevásárolja a legjobbakat – ez egy kirakatcsapat sajátossága, és arra is lehet büszke, hogy olyan pozícióban van, hogy ezt megteheti, de letagadni nem illik. Más dolgaival nem csalánkodunk.
A szimpátia rátáján az sem dobott, ahogy Máté Csabát kirakta. Kubatov arról is gondoskodik, hogy magyar edző ne maradjon túl sokáig a csapat élén. Máténak, például hiába nyerte meg szinte minden meccset, mennie kellett, mert Fradi-edző „magasabb polcról” kell, hogy jöjjön.
Hát, valamiért az utóbbi években egy idő után mindig elmenekültek (persze tudjuk, kivásárolták) a nagynevű edzők a kilencedik kerületből. Most itt van Robbie Keane, aki játékosként kétségkívül kiváló volt. Edzőként egyelőre inkább padavan, sok említésre méltót még nem tett le az asztalra, hozta a kötelezőt Izraelben és nálunk is, a Magyar Kupát ő is képes volt ugyanúgy elbukni, ahogy a nagy elődei. Az viszont biztos, hogy jól fest a kamera előtt: mutogat, ugrál, ha kell, együtt fejel Varga Barnabással, majd utána akkora köröket fut le a pálya körül, mint anno Mourinho. A Népligetben cirkusz kell a népnek, ezt hamar felmérte.
A Fradi nem Kubatové, mégis úgy viselkedik
Bohócot csinál a játékosaiból. Dibuszt beléptette (berángatta) a Digitális Polgári Körökbe és az sem lehet véletlen, hogy Varga Barnabás legutóbb tőle abszolút szokatlan nyilatkozatot tett a Paks elleni 2-2 után. Na, őt aztán tényleg egy ország imádja, nekünk pedig ő „Vas megye Barnija”, de nem véletlen, hogy még a fiam Lurkó edzésén is az volt a téma az apukák és az edzők között, hogy talán ezt a nyilatkozatot kicsit túltolta és nem kellett volna. Persze Kubatovnak kapóra jött, rögtön meg is osztotta a nyilatkozatát a Facebookon. Sajnos így most senki nem arról beszél, hogy mekkora elképesztő teljesítmény tőle, hogy a századik tétmeccsén a 63. gólját szerezte.
Kubatov felhasználta őt is és Keane-t is, pedig néhány hete még hogy kiakadt, amikor az MLSZ Vargán keresztül kérte egy társadalmi célú üzenetben a szurkolókat arra, hogy ne legyenek rasszisták, ne „buzironaldózzanak” a portugálok ellen, sokkal többet ér egy teltházas „hajrá, magyarok!” a zártkapus meccsnél. Kubatov kikérte magának, sőt felszólította az MLSZ-t, hogy soha többet ne használja ilyen kampánycélokra a Fradi játékosait.
Most viszont nem kampány, hanem ellenkampány van – ilyenkor már szabad.
És ha már a kampány szóba jött. Azt mondja, nincs helye a politikának a sportban, mégis ő az, aki folyamatosan beviszi azt a kilencedik kerületiek mindennapjaiba. Ha éppen nem az MLSZ-t, akkor Magyar Pétert szapulja.
Összeveszett Orbán bibliájával, a Nemzeti Sporttal is. Büszkén hirdeti, hogy megszakítottak minden kapcsolatot a sportlappal, pedig hát azt a médiumot is egy pártkatona vezeti Szöllősi György (a Puskás-örökség hivatalos nagykövete) személyében. Úgy tűnik, már ő sem elég lojalista Kubatov mércéje szerint.
És ha ez még nem elég: Bognár György és Paks fóbiája is van. Ha van olyan csapat, amit különösen nem tud elviselni, az a Paks. Vaddisznó módjára esik neki az év edzőjének is megválasztott szakembernek, fröcsög a személyeskedéstől. Persze egy gratulálok még véletlenül sem csúszik ki a száján, azt soha nem ismeri el, ha lemeccselik a pályán a Fradit, pedig talán ekkora, milliárdokban mérhető különbségek mellett nem ártana, ha néha azért meg is verné az általa annyira lesajnált, csak magyarokkal felálló, szerinte csak antifocira képes Paksot.
Minden szezon előtt a BL-lel álmodik, de aztán hamar kiderül, hogy inkább rémálmai lehetnek miatta
A Fradi most legutóbb 1-0-ra megverte az Európa Ligában a Genket. Szép, kellenek is a nemzetközi sikerek, de valljuk be, olyan célfutballal érte azt el, amit a Paksnál kritizál. Tegyük hozzá, a Genk jelenleg csak hetedik a belga bajnokságban. Előtte szintén kalapemelést érdemelt, ahogy tíz emberrel ikszeltek a Plzennel, amely egyébként jelenleg csak hatodik a cseh élvonalban.
Semmit nem kell megmagyarázni, a két meccs alatt a négy pont egészen jó rajt a második számú nemzetközi porondon. Az európai középcsapatok közé tehát már odaférnek. De még az azerbajdzsáni Qarabag is a Bajnokok Ligája főtábláján játszik, sőt már két győzelme is van ott. Azért vélhetően szívesen cserélne a szintén eggyel feljebb szereplő belga Brugge-zsel és a Royale Union Brüsszellel (bár ezt a várost inkább ne is említsük), amelyeknek már szintén van egy-egy győzelme az elit mezőnyben, de még a kazah Kajrat Almati is büszke lehet arra, hogy csak ötöt kapott a Real Madridtól. Azért ezek sem olyan nagy sztárklubok…
A Kádár-korszakban is minden pártvezérnek volt csapata. Ha tetszik, ha nem, ez most is így van
A Fradi legyen kirakatcsapat idehaza, lehet őket szeretni, nem szeretni, ezzel nincs gond. Kell is egy ilyen. Még a kőszegi mémkirályról, Arató Andrásról, vagy ahogy milliók ismerik, Hide the Pain Haroldról is kiderült, hogy zöld-fehér szíve van. És ki más lenne rá alkalmas, ha nem a Fradi? Rossz nézni például az Újpest vergődését.
De azért azt is szögezzük le, hogy a Fradi nem az elmúlt tizenöt évben lett a nép csapata. Ez nem Kubatov érdeme. Az tény, hogy szépen visszaépítették a brandjüket, és ahhoz, hogy ennyi, korábban elképzelhetetlennek, megszámlálhatatlannak tűnő pénz áramoljon a Fradiba, kellett az ő neve is.
De ezt a státuszt lehetne – sőt, kellene is – méltósággal viselni. Kubatov viszont a pökhendi, arrogáns, „nekem minden jár” stílust választotta. Pedig az sehol sem nyerő. Nyilván a sajátjainál sem, de hát ki az, aki azt mondaná neki, hogy „te Gabi, ezt azért most egy kicsit túltoltad, vegyél már vissza”.
Minimum Trianon óta tudjuk, hogy a magyar nép kétségbeesetten ragaszkodik az üldözött, elnyomott státuszhoz – bár már a Himnusz soraiban is jelen volt a balsors –, persze ha ezt más mondja ránk, kikérjük magunknak. Nyilván a nép csapatának is követnie kell ezt az ideológiát.
A csalódottság érthető, főleg ha egy csapatvezető magáénak érzi az egészet. De nem lehet mindig nyerni. És ezt el kell fogadni. Márpedig, ha a Fradi nem nyer, az Kubatov szerint sosem a Fradi hibája. Mindig a bíró, az ellenfél, az MLSZ vagy a szél fújt rosszul. Ez az ötéves gyerekemnél még aranyos. Ő szintén nem tud veszíteni. Ha nem ő nyer, az csalás. A durcizást a kisfiú majd kinövi. Közel hatvan évesen viszont ez már nem fog megváltozni…
Kubatov Gábor az a típusú vezető, aki egyszerre akar elnök, vezérszurkoló, politikai stratégia, influencer és mártír lenni - és miközben minden szerepét egyszerre játssza, éppen azt felejti el: a Fradi nem egy ember, hanem egy közösség. És az önimádat sosem volt közösségi sport.
Pedig Kubatov Gábor alapvetően egy értelmes, tehetséges ember, ezt megint csak el kell ismernie - politikai hovatartozástól függetlenül is - mindenkinek. De valami mégsem stimmel nála. Mintha Orbánhoz hasonlóan benne is folyamatosan ott munkálkodna valami mélyen gyökerező kisebbrendűségi érzés. Talán épp ez a modernkori fideszes stílus lényege: túlkompenzálni, mindenáron győzni – és ha nem megy, sértetten duzzogni.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
