Grafikák és fotók, plakátok, kisnyomtatványok, útmutatókönyvek, filmhíradó-részletek, antik és jelenleg is használatban lévő kerékpárok - ezeken át szemlélhetjük meg a FUGA építészeti központban azt, hogyan alakult a kerékpározás históriája a 19. századtól napjainkig. Első benyomásunk: korántsem csak egy általunk meg nem tapasztalt múltat eleveníti fel ez a kis gyűjtemény - amit egyébként a Kiscelli Múzeumtól kölcsönöztek -, de a történeti megközelítés segít abban is, hogy támpontok alakuljanak ki a városi bringázással kapcsolatos diskurzusban, helyre kerüljön egy s más, mindenekelőtt az, hogy a kerekezés egyáltalán nem csak a modern kor komolytalan trendje, sőt.
Nem szeretnénk minden puskaport ellőni a kiállítás elől, de néhány érdekes tényt azért hadd közöljünk. Megtudhatjuk például, hogy korabeli hírlapi tudósítások szerint először 1828 táján jelent meg a fővárosban emberi erővel hajtott kétkerekű jármű, ráadásul Széchenyi és Wesselényi hozta azt haza angliai útjukról, draisine névre volt keresztelve ( így nézett ki), és ez nagyjából előkészítette a terepet az egyéb lábbal hajtós szerkezeteknek, így például a legendás velocipédnek, aminek első példányai az 1860-as években jelentek meg Budapesten.
Feltűnést is keltettek az addig csak lovakhoz, omnibuszokhoz szokott helyiek körében. De aztán gyorsan elterjedt, pár év múlva már az első kerékpáriskolák is megjelentek, ahol a magyar urak és hölgyek elsajátíthatták a vasparipa megzabolázását.
Le akarták győzni a villamost
Rohamosan terjedt a kerekezés, mint az a kiállítás információs anyagából kiderül, a századfordulón már kerékpáradót is kivetettek, és a sajtó is egyre gyakrabban cikkezett az új közlekedési módozatról. A Kis Újság például a következőket írta egy villamosbaleset kapcsán az 1800-as évek legvégén (elképesztő a hasonlóság a dugóban ülő autósok által a bringázás ellen megfogalmazott ellenérvekkel): "A főváros kerékpározói csaknem egytől-egyig, mind egy nagy hibában leledzenek, a mely abból áll, hogy versenyre kellnek a század utolsó nagy vívmányával, a villamossággal s nagy gyönyörűségüket lelik abban, ha a villamosság által hajtott kocsikat szorosan mellette hajtva villamosság nélküli gépjükkel, saját erejükből elhagyják."
És feltört a Csepel
Pár adat álljon még itt olyan fényesen, ahogyan a kiállított kerékpárok: 1896-ban nyílt meg az Oktogonon az első hazai, kifejezetten vasparipákat és varrógépeket forgalmazó üzlet, a kisipari keretek között leledző hazai bicikligyártásban az áttörés pedig 1929-ben érkezett el, amikor a Weiss Manfréd gyár az osztrák Puch cégtől vásárolt licensz alapján megkezdte a kétkerekűek gyártását. Az első kétszáz darab, Csepel fantázianévvel ellátott kerékpárt még Grazban állították elő, 1931-re viszont az utolsó import alkatrész is eltűnt a magyar bringáról.
A csepeli kerékpárgyártás egyébként a harmincas évek végén élte fénykorát, amikor 50 és 90 ezer között volt az éves gyártott mennyiség. Ami pedig magát a kerekezést illeti, az meg a két világháború között tetőzött: 1942-ben Magyarországon 1,2 millió kerékpár és 10 ezer árukihordó tricikli járta az utakat, a vásárlói igényeket pedig négyezer kereskedő és műszerész látta el.
És, hogy végül visszakanyarodjunk írásunk címéhez, nem, az nem egy soviniszta kiszólás, ellenkezőleg: a FreeCikli kiállítás egy olyan szekciójára utal, ami külön figyelmet szentelt a női kerékpározás elterjedésének. Mint a leírásból kiderült, az 1892 nyarán Londonból Berlinen át Budapestre kerekező Elizabeth Robins Pennell amerikai újságírónő feltűnő, buggyos nadrágjában sok lányt megnyert itthon a kerékpározás ügyének, noha női bringások már az 1880-as években feltűntek Budapest utcáin.
Teljes társadalmi elfogadottságot 1910 környékén ért el Magyarországon a női kerékpározás, azóta meg egyenesen a szépség egyik legújabb kori szimbólumává nemesedett a pedált tekerő két szál szép comb látványa. Ennek a szekciónak az egyik kisfilmjével búcsúzunk, ami a régmúlttól a mai napig, állóképek formájában göngyölíti fel a női kerékpározás örökségét.
Végül tartozunk még egy lényeges információval: a kiállítás szeptember 13-ig tekinthető meg a FUGÁban, ami a 1052 Budapest, Petőfi Sándor utca 5. szám alatt található meg. Tömegközlekedéssel a Ferenciek terét kell megcélozni, de a legjobb persze, mondanunk sem kell, az, ha izomerővel érkezünk.
