Hogy mobilunkkal egy félhomályban úszó koncertet, esti utcaképet, gyertyafényes vacsorát rögzíthessünk, az ma sem lehetetlen, de a végeredmény mindenképpen siralmas lesz: csak az fogja tudni, mi van a zajban úszó, bemozdult képen, aki készítette azt. Ha viszont hihetünk a híreknek, akkor ez nemsokára meg fog változni: egy svéd fejlesztés ugyanis olyan algoritmust eszelt ki, ami magas minőséget tud garantálni satnya fényviszonyok között is.
Benjamin Page, a Nocturnal Vision fedőnevű projekt vezető fejlesztője a Wirednek a következő szavakkal fedte fel a titok nyitját: "Hihetetlen fokú zajcsökkentést és ezzel egyidejű kontrasztjavítást tudunk elérni." Ennél többet nem árult el az ISE 2010 londoni konferenciáján, de árulkodó jelnek tekinthetjük, hogy a Toyota már előre lecsapott az exkluzív jogokra, hogy csakis ő alkalmazhassa a technológiát autói night-vision üzemmódjában. Ez nem is véletlen, hiszen néhány hasonló éjjellátó rendszer már működik egyes autótípusokban, a vezető esetleges aluszékonyságát vagy az utat ellenőrizve váratlan akadályok felbukkanása miatt, de ezek még kiforratlanok. Legtöbbjük az emberi szem számára láthatatlan infravörös hullámokat érzékelik, ezek azonban csak monokróm módban képesek üzemelni, és bőven rászorulnak még a tökéletesítésre.
Éjszaka körülbelül milliószor kevesebb fénnyel szembesülünk
És hogy hogyan jön be a képbe a ganajtúró? Hát úgy, hogy éjjeli látásuk párját ritkítja: elegendő részletet, kontrasztot és színeket tudnak érzékelni még koromsötétben is ahhoz, hogy megtalálják társaikat, elkerüljék a rájuk vadászókat, és hogy ne menjenek fejjel a falnak, vagy bármilyen akadálynak. A Toyota pontosan a természetből igyekezett meríteni kutatásaihoz, így találkoztak szembe Eric Warranttal, aki 1985-ben PhD hallgatóként kezdte tanulmányozni ezeket a bogarakat az Ausztrál Nemzeti Egyetemen, és rövidesen már főként a szemeik érdekelték.
Warrant megfigyelte, hogy a rovarok összetett szeme - bár racionálisan azt gondolnánk, kisebb teljesítményre képes, mint az egy nagy, emberi szem - rossz fényviszonyok között úgy viselkedik, hogy a szomszédos fotoreceptorok egymás jeleit kipótolják, vagy van, amelyik alkalomadtán hosszabb ideig gyűjti be a fényt (ugyanúgy, mint a hosszú expozíciós idő a fényképezőgépeken). Az előbbi módszer a térben adja össze az adatokat, így elvileg meggyűlhet a baj a részletekkel, utóbbi pedig az időben, ami viszont a mozgás érzékelését nehezíti meg.
Úgy tűnik azonban, hogy a rovarok szeme össze tudja simítani ezt a két módszert, megtalálva az arany középutat - és ez az, amire az új kamera szenzorainak algoritmusát alapozzák. Egyszerűen fogalmazva az eljárás úgy néz ki, hogy az adott képkocka minden egyes pixelére egymástól függetlenül kiszámolja a legideálisabb expozíciós időt, miközben az egymás melletti pixelek tekintetében mintákat, korrelációkat keres. Így azok a képpontok, amik nem illeszkednek az összképbe, valószínűleg csak felesleges zaj, vagyis eltüntethető. A végeredmény így egy színes, kellően részletes, és ami a legfontosabb, zajmentes kép lesz. (Aki ennél mélyebben szeretné beleásni magát a technológiába, az itt olvasson.)
Az okostelefonokat még fel kell készíteni a váltásra
Időtlen időkig tartó tesztelések, finomhangolások után, három év elteltével végül megszületett a szoftver, ami valós időben is üzemel, és képes olyan körülmények között is színes-fényes mozgóképet rögzíteni, amikor puszta szemünkkel legfeljebb csak tapogatózunk. Hogy mikor találkozhatunk a technológiával az autókban vagy kézikamerákban, arról nincs információ, a tesztelést azonban elkezdték már a mobilcégek is. Az már az ő feladatuk, hogy megoldást találjanak arra, hogyan integrálhatják a szuperkamerát készülékeikbe.
Page mindenesetre szeretné két éven belül a piacon látni a Nocturnal Vision technológiát. Ehhez az kell, hogy a csipgyártók ráfeküdjenek a témára, lévén, hogy a mai okostelefonok még nem rendelkeznek kellően erős processzorral ahhoz, hogy a - 640x480-as felbontással számolva - képkockánként 14 milliárd számítást végző szoftvert futtatni tudják.
