Tavaly még november elején írtam volna ilyen évzárót, ám az idén felfedeztem egy remek gombafajtát, és ennek köszönhetően a szezon az első tartósabb fagyokig meghosszabbodott, legnagyobb örömömre. Mert igaz, hogy a gombászok „aranykora” a szeptember és az október, az is igaz, hogy ilyenkor a legszebb az erdő, de higgyék el, varázsa van akkor is, ha már alig maradt levél a fákon, és azok sem színesek, ráadásul mindent belep reggelente a dér.
Rögvest hozzá kell tennem, hogy a hazai Olvasókhoz és gyakorló gombászokhoz képest előnyben vagyok, mivel számomra a gombászat helyszínét a dél-cseh fenyvesek világa biztosítja. De egy kis tapasztalatcsere senkinek sem árt!
Az idei szezon errefelé nem volt kiemelkedő – ha meleg volt, nem esett az eső, ha meg végre esett, hideg volt. Sokáig azt hittem, ismét egy olyan siralmas év lesz, mint amilyen 2008 volt, aztán szeptemberre valahogy helyreállt a rend. Így összességében panaszra semmi ok – volt elég frissen elkészített gombacsemege, a spájzban ott sorakoznak a szárított vargányák és őzláb-kalapok, a mélyhűtő pedig tele van nyers, félkész és kiolvasztás után azonnal fogyasztható csemegékkel. Persze be kellett tartani a gombászás alaptörvényét: jókor, jó helyen. Azaz minden a véletlen vagy a kellő kitartás kérdése csupán, de éppen ez a csodálatos ebben a sportban.
Most pedig visszatérek a már említett újdonságra: ez pedig nem más, mint a Tölcséres rókagomba (Cantharellus tubaeformis). Egy kevésbé ismert és népszerű gomba, amelynek azonban tapasztalataim szerint csakis jó tulajdonságai vannak! Először is, nem téveszthető össze semmilyen mérgező fajtával (narancssárga száráról és barna (később szürkésbe hajló) kalapjáról könnyen felismerhető.
Másodszor, bár kis gomba, de ha lelőhelyre akadunk, ott tömegesen nőhet, és érdemes évről-évre visszatérni. Lombos és fenyőerdőben egyaránt előfordul, lényeg, hogy tartósan nedves legyen a környezet, ha lehet mohás vagy áfonyás. Íze és illata nagyon kellemes, húsokhoz és főképp halakhoz kiváló! Ráadásul lehet fogyasztani frissen, és hűtőben vagy hűvös helyen akár egy hétig is eláll. Szárukkal együtt szedjük és készítjük el, csupán a legalsó, földes részt eltávolítva.
De lehet szárítani is, a kisebb példányokat egészben, a nagyobbakat kalapjuknál fogva óvatosan kettő vagy négy részre szakítva. Levesben vagy tejszínes mártásban kiválóan „újraéleszthető”, aromájából nagyon keveset veszít! És ami a lényeg – én december 5-én szedtem utoljára félig a kosaramat kedvenc lelőhelyemen, mivel a kisebb fagyokat is jól viselik!
Végezetül egy recept az elkészítésre:
Sült pulykacomb burgonyával és tölcséres rókagombával
Hozzávalók: - 2 db pulyka alsócomb egészben
- 1 kg burgonya
- ½ kg tölcséres rókagomba
- 3 ek liba- vagy kacsazsír
- 2 fej vöröshagyma
- 6 gerezd fokhagyma
- rozmaring
- só, színesbors
Elkészítés
A pulykacombokat megmosva, pár szelet fokhagymát a bőr alá tűzdelve, besózva a zsírral kikent sütő közepére helyezzük, és kevés helyet kihagyva körülszórjuk cm-es kockákra vágott burgonyával. Ezután a jól megtisztított Tölcséres rókagombákat a combok és a burgonya közé tesszük (az apróbbakat egyben hagyjuk, a nagyobbakat kalapjuknál fogva kettéválasztjuk). Az egészet megsózzuk, a gombákra borsot őrölünk, és a szeletekre szelt fokhagyma-gerezdekkel meghintjük az egészet.
A burgonyakockák közé rozmaringleveleket teszünk, és a felkarikázott vöröshagymát a tetejére helyezzük. A sütőt előmelegítjük, és az egész tepsit letakarva beletesszük. A sütőtől függően 30-50 perc után (lényeg, hogy a hús már majdnem teljesen puha legyen) immár fedő (alufólia) nélkül az egészet ropogósra sütjük. Ügyeljünk arra, hogy az étel ne száradjon ki, bár a gombák leve és a zsír általában elegendő ahhoz, hogy ne kelljen vízzel (netán száraz fehérborral) locsolgatni néha, mondjuk ez utóbbi kifejezetten nem árt neki.
