A beruházó a Szerviz-Mix Kft., a helyszín a szombathelyi Sárdiér utca. Szabó Péter cégvezető azt mondja, ha minden jól megy, akkor az év végén elkezdődhet az építkezés.
Elutasítás és fellebbezés
Eddig ugyanis nem ment minden jól, úgy tűnik, nem könnyű manapság hamvasztót építeni. A cég 2010 decemberében kért építési engedélyt a város megfelelő szervétől. Az építési iroda bevonta az eljárásba a tervtanácsot, amely jól meghányta-vetette a beadvány minden részletét, s végül azt javasolta az irodának, hogy utasítsa el a kérelmet.
Utasítsa el azért, mert a kiszemelt telek nem minősül belterületnek, sőt, ipari övezetben van. S utasítsa el azért is, mert a majdani hamvasztó építési minősége, formai kialakítása nem megfelelő, nem tükrözi igazán a kegyeleti szándékot. Az iroda nem is adta meg az építési engedélyt.
A cég fellebbezett, s kérte az eljáró hatóság elfogultságának megállapítását is. Az ügy ezek után a kormányhivatal elé került. A hivatal formai hibákat talált az építési iroda eljárásában, s megállapította az elfogultságot is.
Tabu a halál
A sárvári építési iroda foglalkozott a továbbiakban az esettel, s hosszas vizsgálódás után megadta az építési engedélyt. No igen, de most meg az a vállalkozás fellebbezett, amely a jövendő hamvasztó melletti telken működik. Azzal érvelt, hogy a hamvasztó szomszédsága sértené az üzleti érdekeit.
Következett a másodfokú eljárás. Ezúttal már maga a kormányhivatal vizsgálta meg hosszasan az ügyet, s végül megadta az építési engedélyt. Most már nem fellebbezett senki, a beruházó kiállta a nálunk szokásos próbákat, s végre nekiláthatott az építkezés megszervezésének.
No de miért választja valaki a halotthamvasztói hivatást? Fontos kérdés ez, már csak azért is, mert a mi kultúránkban tabu a halál. A legtöbb ember fájdalmas, borzongató helyeknek véli a hamvasztókat, éppen ezért nem valószínű, hogy túl sokan törnék a fejüket ilyesfajta vállalkozáson. Szóval: miért?
Környezetkímélő temetkezés
Hát azért, így Szabó Péter, mert üzlet. Mert pénzt lehet vele keresni. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy ma már valamelyest több az urnás temetkezés, mint a hagyományos koporsós, talán azért is, mert az előbbi jóval olcsóbb. S van még egy nagyon fontos szempont. Az, hogy az urnás temetkezés, bármennyire furcsán hangzik is, környezetkímélő, a koporsós pedig nem az.
Ma már ugyanis, nem úgy, mint régen, folyamatosan súlyosabbnál súlyosabb vegyszerbombák érik az embert, ráadásul teletömi magát mindenféle orvossággal, így aztán elbomló állapotában igencsak romboló hatással van a környezetre, elsősorban a talajvízre. Új, elgondoltató információk ezek a laikus embernek, soha még csak eszébe sem jutott ilyesmi.
Sokszor eltűnődött viszont azon, alighanem számtalan polgártársával egyetemben, hogy vajon hogyan megy végbe egy holttest elhamvasztása. Titokzatos, rémséges eljárásnak képzelte el, amelyet mégis szinte mindenki szeretne meglesni még eleven mivoltában. Ez persze nem igazán lehetséges, ezért kell most kapva kapni az alkalmon, s megkérdezni a cégvezetőt.
Nem ül fel
Nem különösebben bonyolult az eljárás, mondja nyugtatóan Szabó Péter. A temetkezési vállalkozó beszállítja a holttestet, s ha a papírok rendben vannak, ha az elhunyt hamvasztható, akkor az üzem hűtőkamrájába kerül. Aztán amikor eljön az ő ideje, a személyzet hamvasztó-koporsóstul behelyezi a gázüzemű égetőbe.
Megkezdődik a hamvasztás, amely, testtömegtől függően, egy-másfél óráig tart. S közben felül a halott, veti közbe a megilletődött laikus. Dehogy ül fel! Miért ülne fel? Nem tudom. Ezt mondja mindenki… S azt is, hogy a szív, ez a szívós izomcsomó nem ég el teljesen… Szó sincs róla, butaság ez is. Minden elég.
Hamu leszünk
Egy-két csontocska marad csak, amiket aztán egy speciális szerkezettel ledarálnak. A hamvakat egy címkével ellátott műanyag edénybe teszik, ezt szállítja el később a temetkezési vállalkozó.
Így leszünk hát hamu, jóravaló holt ember, aki már végképp nem árthat semminek, senkinek.