Néhányan talán emlékeznek a ‘90-es évek nagy nekibuzdulására, amikor a hazai vezetői fejekben még az is felmerült, hogy Magyarország akár a szoftverfejlesztések központjává is válhat Európában. Miközben nem becsüljük le az olyan hazai nagyágyúkat, mint például a Prezi vagy a Ustream, azért az nyilvánvaló, hogy pár év alatt elszálltak a remények, miközben egy hasonló, sőt rosszabb helyzetből indult egykori szovjet tagköztársaság, Észtország megcsinálta. Megdöbbentő eredményeket értek el.
Amikor Észtország még 1991-ben önállóvá vált, azaz kiszakadt a Szovjetunióból, a lakosság több mint felének vezetékes telefonja sem volt, s az egyetlen független kapcsolatot a külvilággal egy finn mobiltelefon jelentette a külügyminiszter kertjében. Észtországot két évtizeddel később már a világ technológiai nagyhatalmai közé sorolják. Hogy Ön erről még nem hallott? De a Skype-ot biztosan ismeri. Mögötte is észt programozók állnak.
És még néhány adat: 2007-ben Észtország a világon először vezette be az online voksolást a választásokon, náluk a leggyorsabb a szélessávú internet a világon, s egy főre vetítve innen indul a legtöbb startup cég. 1,3 millió állampolgár mobiltelefonon fizeti a parkolási díjat, egészségügyi állapotukat rögzítő adatokat már a számítástechnikai felhőben tárolják, és az adófizetők 95 százaléka online vallja be az adóját. De hogyan lett a kicsiny balti államnak ennyire fejlett a technológai kultúrája?
Az alapokat 1992-ben Mart Laar, Észtország miniszterelnöke rakta le, amikor sikerült újraélesztenie az akkor még stagnáló észt gazdaságot. A 35 éves átlagéletkorú kormány két év alatt bevezette az egykulcsos adót, a szabadkereskedelmet, és persze privatizált. Az új cégeket könnyen és gyorsan be lehetett jegyezni, ami különösen fontos a gyorsan fejlődő iparágakban. A szovjet örökségként kapott gyenge infrastruktúra nem hátráltatta a fejlődést, hanem tiszta lapot jelentett az ország számára. Az észtek egyszerűen átugrottak bizonyos lépcsőfokokat, és most ezt tartják fejlettségük alapjának.
Az ország vezetői hittek az akkor megjelenő internetben, egy országos projekt keretében 1998-ra valamennyi iskolai osztály kapott számítógépeket, s ezzel együtt online-ná is vált. 2000-ben a kormány alapvető emberi joggá nyilvánította a világhálóhoz való hozzáférést, így aztán a web minden isten háta mögötti helyen megjelent az országban. Az ingyenes wifi természetessé vált, és kialakították az e-kormányzást.
Az állami lépéseket követték a magáncégek is. Az észt fejlesztésű Skype-ot 2005-ben adták el az eBaynek 2,6 milliárd dollárért, s ezzel megteremtették az észt befektetők új osztályát, akik eurómilliókat kerestek, miközben beletették tapasztalataikat a fejlesztésekbe. A tallini Technopolban - mely a főváros üzleti központja - több mint 150 tech-cég működik. De mivel a hazai piac kicsi, ezért a starupok globális piacban gondolkodnak. Van belőlük egyébként elég: a Világbank szerint 2011-ben 14 ezer új céget alapítottak Észtországban, ami negyven százalékkal több, mint a 2008-as adat. A GDP 15 százalékát jelenleg a high-tech ipari cégek adják.
Az ország jelenleg is folyamatosan fejlődik, az elmúlt évben indították el a ProgeTiiger programot, melynek keretében már az ötéves gyerekek megismerkednek a programozási alapokkal. S azt mondja Taavet Hinrikus, a Skype első alkalmazottja, a TransferWire társalapítója, hogy míg a ‘80-as években minden észt kamasz rocksztár akart lenni a középiskolában, addig most már mindegyikük álma az, hogy vállalkozó legyen.
