Aki azt képzeli, hogy a fiatal énekesnők mind üresfejű picsogó fruskák, akik mások számait éneklik, és akkor sem ismernének fel egy hangjegyet, ha az a fejükre esne, na, annak tenne jót egy kis beszélgetés Szatmári Julival. Aki amellett, hogy lételeme a zene, még két lábbal áll a földön, és a rózsaszín szemüveget nemhogy már rég kidobta, hanem szerintem sosem volt neki.
A zenéről, a felelősségről, a sztárcsinálókról és a magyar nyelv ritmikai nehézségeiről beszélgettünk egy kávé (és részemről egy limonádé) mellett.
Hol, mikor kezdtél énekelni?
12 évesen kezdtem el gitározni, Szombathelyen Várhelyi Zolinál, majd Budapesten Nyeső Marinál folytattam. Mindig énekeltünk a zenélés mellett, de éneket külön sosem tanultam. Én zenét írni szeretek. Az, hogy ez fellépéssel jár, az egy plusz feladat, és egy plusz felelősség. Kiáll az ember mások elé, és valamit átad. Mert amit egy koncerten kapsz, vihet jó irányba lelkileg, de le is húzhat, nyilván ez függ a közönség nyitottságától is. Ez egy felelősség, hogy ki hogyan áll ki, és teljesen független attól, hogy az illető énekes-e vagy sem.
Tehát inkább zeneszerzőként, dalszövegíróként képzeled el a jövődet?
Az, hogy az ember énekel és gitározik mellette, az hozzá tartozik. Egyiket se fogom, egyiket se szeretném abbahagyni, ha minden jól megy, mert ezek összetartoznak. Hogyha nem írnék, valószínűleg nem is gitároznék, vagy legalábbis valami más módon tenném.
Szerinted meg lehet ebből manapság élni itthon?
Magyarországon vagyunk, legyünk realisták. Nagyon nehéz ebből megélni, kapcsolati tőke, háttér, megfelelő közeg nélkül szinte lehetetlen. Egy pár zenésznek, egy pár énekesnek van szerencséje: igazából jókor kell jó helyen lenni. Mindettől függetlenül hiszek a munkában, abban, hogy a befektetett energia megtérül, ám megesik, hogy nem a várt formában.
Mit gondolsz a sztárcsinálókról? Azok szerinted elindíthatnak valakit igazán a pályán?
Az énekeseknek való. Egyébként voltam Voice-on, saját dallal mentem. Szerintem ez konkrétan akadály. Ott minél „kreatívabb” vagy, az annál nagyobb akadályt jelent, mert formálni akarnak. És csak egy olyan masszát lehet formálni, ami formálható, ami még nem „kötött meg” egy zenei világban.
Ezek a hirtelen feltűnt csillagocskák képesek lesznek a felszínen maradni, mennyi jövőjük van a zenei életben?
Erre nem tudok konkrétan válaszolni; ha az illető tud magának biztosítani hátteret, mert erőforrás nélkül semmi nincsen, akkor talán. Ha énekesként függsz attól, hogy mások biztosítsanak számodra zeneszámokat, akkor ott nehéz idők várhatnak rád, ha nem vagy már felkapott.
Hogyan szeretsz jobban énekelni, angolul vagy magyarul?
Hogyha indokoltnak látom, hogy az adott dal angol legyen, akkor angol lesz. A magyar nyelvben mindig az első szótagon van a hangsúly, ezért nagyon nehéz magyar szöveget írni. De angolul könnyebb, mert kiejtés szerint nem mindig van elől a hangsúly. Általában már a ritmikából érzem, hogy ez milyen nyelvű dal lesz. Nincsenek kétnyelvű dalaim. Teljesen más a két nyelv, ritmikában is.
Ki az, akire kikapcsolsz zeneileg?
Norah Jones összes lemezére lecsapok, amint megjelenik. És Melody Gardot is nagyon szeretem, aki amellett, hogy kiváló énekesnő, profi zenész és profi zeneszerző.
Ha lehetőséged lesz rá, szeretnél saját albumot?
Persze! Igyekszünk többet koncertezni, hol duóban, hol trióban, illetve próbálunk zenekarral. Most keressük hozzá a dobost. Hogyha összeáll egy zenekar, onnan neki lehet állni. Minden nagyobb „projekt” befektetéssel indul, legyen szó pénzről, időről, energiáról; tudatosan kell felkészülni a munkára.
Ha tehetnéd, kimennél külföldre?
Nem fogok magamtól külföldre vonulni, mert nem akarom máshol nulláról kezdeni. Persze ha felkérése van az embernek, azt megfontolja, de ez nem csak tőlem függ.
Legyünk kicsit klisések: te mint zenész, nem aggódsz, hogy az mp3 megöli a CD-eladásokat?
Nem. Majd aggódom, ha lemezem lesz. Igazából azt, hogy minden ilyen nem-kézzelfoghatóvá válik, veszélyesnek tartom, mert nem marad nyoma. Én például szeretem megvenni a könyveket is, nincs e-book olvasóm, a DVD-ket is megveszem. Még a régi generáció gyereke vagyok, a bakeliteken nőttem fel. Volt egy ABBA-lemezem, abból tanultam angolul. Volt rajta egy dal, a Soldiers, ahol mindig megakadt a lejátszó. Ha most hallgatom a CD-t, úgy hiányzik, hogy azon nem kattog!
Szatmári Juli pénteken, este hét órakor lép fel dalaival a Cafe Freiben.
