Ha politikai ambuláns lapot kellene kiállítani Takács Péterről, akkor nem lenne a tisztánlátó magyar állampolgárnak túl nehéz dolga: a páciens egyszerűen képtelen elviselni, ha a valóság nem ért vele egyet. Ilyenkor ingerlékennyé válik, ellenségeket lát, kommunistákat vizionál, végül megtorlást helyez kilátásba.
A részletes vizsgálat során azonban gyorsan kiderülne, hogy nem egyedi megbetegedésről van szó. Takács csak látványos tünete annak a súlyos kórképnek, amely az egész Fideszt szanaszét fertőzte: a tényekkel vívott szünet nélküli bokszmérkőzéseknek, a felelősség heveny elutasításának és annak a reflexnek, hogy beismerés helyett mindig vissza kell támadni. Ez nyilván az Orbán-féle “akkor meghosszabbítjuk Bicskég” mission statement továbbgondolása, mert hát a vezért nyilván nem kijavítani kell, hanem túlteljesíteni.
A most frissen előkerült, 2022-es email tökéletes laborlelet. A Magyar Orvosi Kamara akkor azért tiltakozott, mert álláspontja szerint a készülő egészségügyi törvénymódosítás veszélyeztette a betegbiztonságot. Egy normálisan működő államban erre szakmai egyeztetés következik. Takács Péter rendszerében viszont a kritika azonnal “kommunista kiáltvánnyá” változott, az államtitkár pedig közölte: egyeztet Samuval és Bencével, mert “oda kéne nekik baszni.” Hozzáteszem gyorsan, a kifejezéssel semmi baj. Használjuk sokan, amikor indokolt. Egy államtitkár belső levelezésében azonban egészen másként veszi ki magát, és elég sok mindent elmond az illető hatalomfelfogásáról.
Néhány hónappal később a szóban forgó odabaszás egy 24 órán belül elfogadott törvény formájában meg is érkezett: átírták a MOK jogállását, megszüntették a kötelező kamarai tagságot, az etikai ügyeket pedig elvették a szervezettől. És most itt vagyunk, a Fidesz nevű bűnszervezet masszívan elbukta a választást, mert a magyarok ráébredtek, hogy őket nem oda-, hanem átbaszták, Takács pedig mit csinál? Továbbra is a beakadt lemezt pörgeti, vagyis nem azt magyarázza, hogyan lett a betegbiztonsági figyelmeztetésből politikai megtorlás, hanem közli, hogy minden szavát vállalja, hiszen ő nem holmi “budai úrigyerek” (mintha az önuralom lakcím kérdése volna), és különben is azért akarják lejáratni, mert félnek tőle.
Ebben a reakcióban sűrítve benne van a teljes fideszes politikai psziché.
Először tagadd le a probléma lényegét. Aztán támadd meg azt, aki szóvá tette. Ha előkerül a bizonyíték, ne kérj bocsánatot, hanem nevezd lejáratásnak. Végül állítsd be magad áldozatként, lehetőleg úgy, hogy közben továbbra is te fenyegetsz mindenki mást.
Takácsnak nem a fenti volt az első rohama. Miután lealacsonyítóan kijelentette, hogy az lesz háziorvos, aki más orvosi területre nem fért be, majd egy apa Messengerben feltett kérdésére, aki tizenegy hónapos gyermekét fűtési és világítási problémákkal küzdő kórházi ügyeletre vitte, azzal válaszolt, hogy “úgy bazmeg, hogy elromolhat bármi”, kapott egy egymilliós bírságot az Egészségügyi Tudományos Tanácstól, na hogyan reagált? Hát persze hogy azzal, hogy koncepciós eljárás céltáblájává vált.
Takács azonban nem egy speciális eset ebben a sztoriban, csak éppen az egyik leghangosabb kretén. Mögötte egy komplett pártpolitikai alapműködés sejlik fel: a Fidesz számára minden ellenőrzés támadás, minden számonkérés összeesküvés, minden kellemetlen adat propaganda. Ha egy intézmény nem a kívánt eredményt közli, akkor nem a kormány teljesítményével van baj, hanem az intézmény lett ellenséges. Ha egy szakmai szervezet ellentmond, akkor politizál. Ha egy újságíró bizonyítékot mutat, akkor lejárat. Ha egy állampolgár panaszkodik, akkor provokátor. Ha pedig már képesek voltak leírni egy emailben, hogy oda kell baszni valakinek, akkor a probléma hirtelen az lesz, hogy a csúnya tiszások illetéktelenül elolvasták.
Ezért Takács Péter eltávolítása önmagában soha nem lenne gyógymód. Ő nem a betegség, csak az egyik legfeltűnőbb pörsenés az egész, egyre jobban viszkető orbáni maffia kilométeres vastagságú bőrén. A kezelés neve ezen a ponton pedig nem kommunikációs tréning, vagy fiatalítás, vagy arculatváltás, vagy jöjjön elő bármilyen egyéb hangzatos kifejezéssel a Parlamentnek amúgy a közelébe sem vetődő nagy vezír.
A kezelés neve felelősségre vonás. A tényeknek ugyanis nem lehet odabaszni. Püfölni lehet egy ideig - de a történelemből már tudjuk, hogy végül ki áll fel úgyis a padlóról.
