Felragyogott a Kiscsillag - a Kispál és a Borz rajongóiban pedig nagyjából ezzel egyidőben motoszkálni kezdett valami rossz előérzet.
Aha, Lovasi új zenekart csinált... És akkor most a Kispálnak vége?!
Sokan el is temették már a bandát. Az újságírók sem felejtették el újra és újra megkérdezni a tagoktól Azt álmodtam, hogy gitározom a színpadon, ezért csináltam egy zenekart 2007. November 09. 08:24 , hogy a Kispálnak akkor most lőttek, ugye?Dehogy lőttek!
Pedig dehogy. Dehogy lőttek! Az egész Borz-alom, köszöni szépen, kitűnően van. Tény, hogy viszonylag régen jelent meg lemezük (utoljára az Én szeretlek Téged, 2004-ben), de ez csak egy állapot. Inkább pihennek, mint hogy vállalhatatlan dologgal jöjjenek ki, de addig is koncerteznek - magyarázta mindenütt Lovasi András. A táncrendjük (másnéven koncert-napló) őt igazolta: járták / járják az országot, havonta legalább két-három fellépést lenyomtak ebben az évben.
Szombathelyen utoljára tavaly májusban csendesültek - már amennyire Kispálra csendesülni lehet. Ott sem tudták magukat igazán kiélni a népek, aztán még másfél évig gyűlt bennük a feszültség... - hát szombaton, az Agora - Savaria Filmszínház (eztán csak
mozi
) aulájában mindent ki- illetve beleadtak, végre. (Senki sem sérült meg komolyabban.)Hering-fíling, deja vu...
Négyszáz jegyet már kasszanyitásra eladtak a tervezett ötszázból. Hogy aztán valóban megálltak-e félezernél, nem tudom, de az biztos, hogy ismét teljesen megtelt az alacsony mennyezetű, rossz akusztikájú, nehezen szellőző - vagyis ideálisnak egyáltalán nem nevezhető - tér. Zsúfolásig. Utoljára talán az MR2-turnén Heringek a szaunában – MR2 turné Szombathelyen 2008. October 26. 21:35 láthattunk ilyen. (Akkor a Kiscsillag lépett fel, többek között.)
Egy Zala megyei bandával, az Under The Bridge-dzsel kezdődött az este. Ők nyerték az Átjáró tehetségkutató döntőjét Nehéz a művészek élete - Átjáró Másfél, a tehetségkutató fesztivál 2008. April 08. 00:29 tavasszal - s vele a zsűrielnök Kispál András személyes különdíját: meghívást előzenekarnak a borzongatók valamelyik koncertjére. Hát most jött el az idő. Amikor kilenc körül játszani kezdtek a srácok, még szinte üres volt előttük a küzdőtér. Mikor befejezték, már lépni sem nagyon lehetett. Ez valószínűleg nem csak annak tudható be, hogy mindenki szeretett volna jó helyet stoppolni magának a Kispál-koncertre, bár ez is közrejátszhatott.
Kit érdekel egy tiszta F?!
Ám azt sem szabad elfelejteni, hogy tényleg van valami különleges az Under The Bridge alternatív rockként kategorizált zenéjében. Igényes felvételen, normális hangzással valószínűleg egészen kellemes lehet (illetve lesz majd). Itt csak az igazán elszántak számára volt az, ahogy a Kispál és a Borz hangminőségéből is csak fejlett fantáziával lehetett a közkedvelt számok dallamát kihallani. (Persze, folyton variálták is őket, nyilván egyhangú lenne mindig ugyanúgy játszani ugyanazt. Lovasinak egyébként olykor a szöveget is sikerült kicsit megváltoztatnia.
Ja, hoppá, ez már volt... Hogy is van tovább?!
- toldotta meg az Előre, Illéri szövegét.)
A hangfalak már az előzenekarnál úgy bömböltek, hogy a színpad melletti, zárt ajtó félcentire kilengett. Kispálékhoz még rá is toltak. Az alacsony, szabálytalan térben inkább morajként, mint dallamként terjedt a zene - dehát koncertre nem azért jár az emberek többsége, hogy kihallja a gitárból a tiszta F-et, hanem azért, hogy közel legyen a zenészekhez, ugrálhasson a színpad előtt, öklözhesse a többieket és közben meg-megigyon néhány korsó sört vagy Unikumot. Élni tudni kell...
Le akarják cserélni Lovasit?
Az is inkább csak a fotósokat zavarta valószínűleg, hogy a máskor isteni színpadképeket produkáló színes reflektorok és spotlámpák olyan
klasszul
voltak beállítva, hogy például Lovasinak csak a gitárját világították meg (kivéve az áldott piros fényt, amit ritkán engedtek érvényesülni), Kispálnak viszont szinte végig a szemébe tűztek. A dobok mögé Mihalik Ábel (legutóbb Brautigam Gábor helyett a Kiscsillagban ült a dobok mögött Szombathelyen) úgy be volt szorítva, hogy szinte ki sem látszott - fény meg aztán pláne nem jutott rá. Dióssy D. Ákosból szintúgy leginkább a kontúrjait láthatták a nézők és az objektívszemű emberek. Sejtelmes hangulatú kis koncert volt emiatt, az alacsony mennyezet meg pláne pincekocsmássá tette, na. Azért jó volt ám...Még sztárvendég is akadt! Hogy ki Sasvári Géza, azt valószínűleg kevesen tudták, de mivel Kispálék szerették, szerették a népek. Nos, Sasvári Géza vélhetően nem az az 1883-ban született gépészmérnök, akit a legtöbb találatban dob ki az ember legjobb barátja, Gugli, hanem az a pécsi hangszerkészítő-gitáros, aki az egyelőre nem túl nagynevű Harmada Együttes tagja, és aki olyan megtévesztően hasonlít Lovasi Andrásra, hogy a lányok tapsoltak és sikongattak is kicsit, amikor az előzenekar után segített az átszerelésben. Aztán rájöttek, hogy mégsem Lovasi. Ez gyanús... Tán le akarják az énekes-gitárost cserélni? (Így keletkeznek a rémhírek, kérem... Mosolyogva figyelem a fejleményeket.)
Mikulás-szauna
Egyébként, ahogy az Kispáléknál normális, a koncert a végén kezdődött - vagy legalábbis a véggel. (
Ha ez a vééééééééég, nekem tetszik...
) Feljöttek a színpadra, kis szokásos örömködés, néhány poén (főleg a Mikuláshoz kapcsolódó, ami nekik is hozott ajándékot, kis karácsonyi entyempentyemet, amit segítői rögtön felerősítettek a gitárokra meg Dióssy D. Ákos szintetizátorára - ennek ő annyira nem örült, hamar levakarta...), aztán nosza. Semmi magyarázat, hogy akkor most mi is van a Kispállal, és meddig is lesz ez vele, vagy egyáltalán a Kispál meddig lesz?! Számukra ez nem téma. Van és kész. Játszik és kész. Mi kell még? Semmi. Tényleg semmi.Tehát játszottak. Nem a slágernótákat. Nem idéztetett meg Emese, nem volt Kicsit szomorkás senkinek a hangulata... Sőt. De volt új szám! Egy. Az is valami! A dalok között viccelődtek, húzták egymást a fiúk (leginkább Lovasi és Ákos) - ahogy szokták. Nagyjából negyed tizenegykor kerültek színpadra, s onnan kb. háromnegyed tizenkettőkor verekedték le magukat - többszöri visszataps után.
És akkor most következik a... sötét!
- búcsúzott a mókamester Lovasi. Addigra úgy befűtötték a (nem könnyen szellőztethető) mozi auláját az emberek, hogy patakokban folyt a víz arról is, aki nem ugrált.Személyeskedjünk!
Egy koncert-kritika (nem szeretem ezt a szót, módosítom is
beszámolóra
), tehát egy koncert-beszámoló természetéből következően szubjektív. Ennek itt a lezárás méginkább az lesz. A szombat éjszakából három következtetést vontam le én személy szerint. Az első az, hogy a Kispál és a Borz még nem nyúlt ki, és ennek őszintén örülök. A második tulajdonképpen csak megerősítés: a mozi aulája nem való koncerthelyszínnek - ezt már régen így gondolom. (Az okokat lásd fent.)
Harmadik
bölcs meglátásom
tényleg szinte személyeskedés már: a magam részéről továbbra is jobban szeretem CD-ről (és mindenekelőtt autóban) hallgatni a Kispált. Az eddigi lemezeik erősen elrongyolódtak az évek folyamán, ezért önző módon nem sikereket és minden jót, hanem múzsát kívánok nekik, meg sok időt és pénzt egy új albumhoz. Addig meg Kiscsillaggal vigasztalom magam...
