Filozófusok, de akár mindennapi merengők visszatérő témája, hogy vajon honnan tudhatjuk, hogy amiben mindannyian élünk, az a valóság, és nem csak a valóság szimulációja. Elsőre őrületes badarságnak tűnhet már csak a felvetés is, hiszen itt van előttünk ez a laptop, amin olvassuk ezt a cikket, és meg tudjuk érinteni, és érezzük. És beszökik a vacsiszag a konyhából. És levisszük a kutyát sétálni. És elkapjuk az őszi náthát. És elmegyünk szombat este csapatni, és érezzük a hatodik kör viszkit ugyanúgy, mint másnap a másnapot. Hát nehogymá' ez ne legyen a réaliti!
A gondolkodóknak azonban van egy megfontolandó érvük: ha már mi, emberek is mikrouniverzumokat hozunk létre, vagyis elképesztően kifinomult videójátékokat és virtuális valóságokat, amik saját szabályrendszer szerint működnek, akkor mi a garancia arra, hogy egy nálunk fejlettebb entitás nem ugyanígy talált ki minket?
Még Elon Musk jövőipari üzletember - akinek a Tesla önvezető autóit vagy a SpaceX űrkutatási vállalatot köszönhetjük - is teljes komolysággal mondta el ebben a beszélgetésben, hogy foglalkoztatja a téma, sőt, szerinte csupán egy az egymilliárd az esélyünk arra, hogy ez itt az alapvalóságunk. Vagyis valószínűleg nem az, jó reggelt!
Musk érzékletes példával él: több mint negyven éves a Pong nevű ős-videojáték, ami olyan kezdetleges volt, hogy két csíkkal ütögettünk egy téglalapban egy négyzet alakú "labdát." (Nekem is volt, vagyis még apámnak, jól ki is röhögtem a buta, oszlopszerű konzolját.) 1972-ről beszélünk. Nézzük meg, hol tartunk most: 3D-s fotórealisztikus játékokkal játszunk egyszerre rengetegen. És akkor gondoljunk bele: ez csak fejlődni fog, egészen odáig, hogy a játékokat nem fogjuk tudni megkülönböztetni a saját, fizikai környezetünktől.
A világ technológiai elitjéből sokan hisznek benne, Amerika egyik legnagyobb bankja 50 százalékra saccolja
A New Yorkerben most lejött egy hosszabb írás a furabogár Sam Altmanról, aki egy startupokat segítő vállalkozást visz. A szimulációs hipotézisre kitérve a cikk említést tesz arról, hogy ugyan a Szilícium-völgyi géniuszok közül nagyon sokan hisznek ebben az elméletben, de legalább ketten közülük pénzeknek is arra irányuló kutatást, hogy feltáruljon ennek a feltételezett Mátrix-szerű képződménynek a leglényege (az analógia persze csak egy könnyítő összehasonlítás, azt senki nem gondolja, hogy intelligens gépek tartanak minket bekábelezve valami trutymós lében).
Mondjuk ha már a Bank of America, az USA második legnagyobb pénzügyi szervezetének elemzői is nyilvánosságra hozták, hogy becsléseik szerint 20-50 százalék az esélye annak, hogy szimulációban létezünk, akkor már tényleg nem érdemes térdünket csapkodva röhögni az ötleten.
Az ő nyilatkozatuk így szólt:
elképzelhető, hogy a mesterséges intelligencia, a virtuális valóság és a számítási kapacitások fejlesztésében elért eredményekkel a jövő civilizációi úgy dönthettek, hogy lefuttatnak egy szimulációt a saját őseikről.
Ezt az állításukat neves filozófusok, asztrofizikusok és egyéb nagy agyak megerősítéseivel támasztották alá.Hogy ki az a két nagy kaliforniai tech-pápa, aki titokban a szimuláció felfejtését célzó kutatásokat folytat, vagy pénzel, arról nem esett szó. Mindenesetre jó, ha legközelebb eszünkbe jut, amikor egy cikket olvasunk, hogy talán nem létezik se a cikk, se a laptop, se a laptop billentyűjét veregető ujjaink sem.
