A szombathelyi színház csúcsüzemben, szerdán háromnegyed hétkor a környéken mozdulni sem lehet. Csurig a parkolók, bent is nagy a nyüzsgés, három teremben három darab vár a kezdésre. Közülük egy Koltai Róbert Móricz-estje, a Napló-szilánkok, országos premier. A darab az 1924-25-ös (a Noran-sorozat nyitó darabjaként 2010-ben megjelent) Móricz-naplóból egy sajátos szemezgetés…
Móricz csak örülni, és élni akart
Páratlan élmény, csodálatos mondatok, de nem tudom úgy felidézni magamban ezt az estét, hogy ne valami keserédes hangulat jöjjön elő. A Móricz-dráma (Móricz drámája) magával ragad, nincsenek sallangok, a monológok közvetlenül hatnak. Koltai egyedül, félhomályban 2 x 50 percig egy kopottas széken ül, lábai közt fekete kottatartó, lapoz és olvas, peregnek az oldalak, katarzis.
A monodráma legnagyobb érdeme feszes dramaturgiája, a naplórészletekből kibontakozó szerelmi háromszög fordulatokban gazdag, tanulságai időtlenek: egy gajra ment házasság végnapjai elevenednek meg, az író és neje harcaival, a megcsalatás poklával, az önelemzés marcangoló fájdalmával, és a harmadiknak jutó lángolással.
Móricz Zsigmond, a szoborrá merevített nyugatos ikon, a szűkszemű, bajszos írófejedelem (így él bennem, a tankönyvekből, busa hajú pocakos bácsiként) hús-vér életteli férfivé lett, aki negyvenes évei derekán fellázad házassága szűk levegője, nyomasztó igája ellen. Örülni, és élni akar. Újra megmártózni a szerelemben, és lázasan rajongani. Ha nem lenne ott az a másik, a kapcsolatba beleszürkült régi, aki ráadásul öngyilkossággal fenyegetőzik, és aki aztán belehal a fájdalomba, hogy megcsalták és kisemmizték, hogy elvették egyetlen „játékszerét”, akiből ő csinált írót.
Kettőjük közül Zsiga (Koltai) van jelen, a hangszórókból (mintha a színfalak mögött olvasná) Molnár Piroska hangja eleveníti meg Holics Jankát. A háttérben, csöndben ott a néma harmadik, a színésznő, aki sohasem válaszol Móricz csodaszép szerelmi igézetére, tűri, gyűjti az őt imádó sorokat, hallgatásával még inkább magába bolondítja a férfit. És valahol a háttérben némán figyelnek lányok, a dráma névtelen elszenvedői, Móricz gyerekei, vajon velük ki törődik?
Koltai minden mondata él
Koltai (akit eddig jobbára vígjátéki karakterként, Illetékes elvtársként láthattam) mint színész egészen új minőségben lép elénk: minden mondata él. Az első sorból nem lehet nem észrevenni, mennyire nem pusztán a szerepre és a szövegre fókuszál, hanem folyton kifelé is figyel, pásztázza, teszteli közönségét: interakciót keres. Nem ragozom tovább, ha tehetik, ne hagyják ki…
(Az előadást szerkesztette: B. Török Fruzsina. Színpadra alkalmazta: Koltai Róbert. Hangfelvételről közreműködik: Molnár Piroska, Kertész Péter, Úri István, Szirtes Balázs. Művészeti tanácsadó: Lukáts Andor.)
És mit szólnak a Móricz-örökösök? (Közönségtalálkozón)
Külön szerencsénk, hogy Koltai itt a szombathelyi színházban tartotta országos premierjét, így ráadásként Móricz egyik unokájával is találkozhattunk.
A hosszúra nyúlt előadás végén a közönség jó része fogta a kabátját, de aki maradt, az nem bánta meg. Jordán, Koltai és B. Török Fruzsina szerkesztő mellett egy elbűvölően kedves és színes egyéniséggel, Móricz Virág lányával, Kolos Rékával is megismerkedhettünk, aki a jogutódok képviseletében az első perctől részese volt a színházi est megszületésének. Már imádja Koltai Róbert-előadásait, de az elején a család hallani sem akart a színpadi átiratról. Ahogy meséli, elképzelni sem tudták, miként lehet nagyszülei tragédiáját színpadon megjeleníteni.
Koltainak külön felolvasást kellett tartania az örökösöknek
A Móricz-naplóból színpadi darabot készíteni- ez B. Török Fruzsina szerkesztő ötlete volt.
Mert ez a napló valóban lebilincselő, letehetetlen és szívhez szóló…
– miután a dramaturg elolvasta, első gondolatai közt egy előadás terve szerepelt. Koltai Róberttel korábban interjút készített, de amúgy is ismerte a munkásságát, így biztos volt benne, meg tudja csinálni. Az első hang, ami megszólalt benne, az Janka volt, és Molnár Piroska hangján szólt.A színrevitelhez szerzői jogi engedélyt kellett kérni. Az örökösök elsőre elutasították a tervet, mondván a napló intim műfaj, nem lehet csak úgy bemutatni. De adtak egy lehetőséget, elhívták magukhoz a művészeket. Koltai egy spontán bemutatót rögtönzött, ahol aztán megtört a jég…
Koltai Róbert elárulja, először maga is bizonytalankodott: Éreztem, milyen jó ezt a szöveget mondani… de azt nem tudtam elképzelni, hogy komoly emberek azért bejönnek a színházba, hogy én egy helyben üljek. Tele voltam szorongással, hiába imádtam ezt a szöveget, nem tudtam mi lesz. Nekem ott született meg az előadás, amikor a Móricz unokák velem szemben ültek, akkor éreztem, működik ez.
Hasonló történt legutóbb, amikor a WSSZ elhatározta, Szombathelyen színre viszik a Rokonokat, azonban nem Móricz Virág dramaturgiájával, hanem saját átiratban szerették volna. Ehhez a színháznak szintén külön engedélyt kellett kérnie. Ráadásul, ha nem Móricz Virág átiratát használják, az örökösök elesnek a jogdíjtól. Tehát nem babra ment a játék. Példaértékű volt Kolosi Réka és családja hozzáállása, akik személyes találkozót kértek Jordántól. A különböző elképzelések hamar összetalálkoztak, a család belement az átirat megváltoztatásába.
Egy néző megkérdezte Koltai Róbertet, voltak-e az életében hasonló válságok, hogy ennyire át tudta élni Móricz szerepét? Aki erre így válaszolt
Minden embernek vannak családi zűrjei, ez nálam az anyagban csak a 3-4. helyen volt. Ami engem igazán szíven ütött: amikor Móricz a levelében azt írja, ő nem akar mást, csak örülni, és szeretne élni. Nekem is ez a legfontosabb, de engem soha nem akadályozott ebben senki. Amikor ismeretségük legelején az író bevallja Jankának, hogy neki az írás a legfontosabb, a feleség rávágja, ő nem osztozik. Móricz ekkor követi el azt a nagy hibát, hogy nem ellenkezik…
Mi lett a színésznő Simonyi Máriával? És a Móricz családdal?
Nagy-nagy szeretettel mesél Kolosi Réka a Móricz-családról. Nagyszüleit nem ismerhette, neki a nagymama a színdarab szerelmi háromszögének
néma
színésznője, Simonyi Mária volt, aki a családban csak úgy hívtak, akisanya
. Kolosi Réka is ismerte őt,a család nagyon szépen befogadta, törődött Máriával egészen haláláig
.A gyászidő lejárta után Móricz feleségül vette. Mária színt hozott az életükbe, kicsínosította a leányfalusi villát, nagy vendégségeket tartott, még teniszpályát is épített, nem mellesleg a lányokhoz is nagyon kedves volt. A legjobb viszonyba a legkisebb lánnyal, Lilivel került, aki anyja halálakor még csupán nyolc éves volt, és aki később szintén a színésznői pályát választotta. (Ő is írt könyvet, Kedves Mária! Móricz Zsigmond levelei Simonyi Máriához címmel.)
A családi idill azonban nem tartott soká, Móricz mániákusan szeretett volna egy fiút, de Mária erről hallani sem akart, szétmentek, de Móricz élete végéig asszonytartást fizetett Máriának, gondoskodott róla. Móricz életébe betoppan
Csibe
, és vele Imre, a „mostoha”gyerek. Imre nem hivatalos Móricz örökös, holott néhány éve letette a Littkey nevet, és most már Móricz Imreként szerepel. Az ő családja viszi tovább a Móricz nevet, mert a lányok, az unokák, dédunokák és most már ükunokák is a férjek nevét viselik.És mit szólna a színdarabhoz a nagymama?
Ez volt az első kérdés, ami a Móricz-unokákban felmerült. Vajon nem sértik a nagymama emlékét, ha engedélyezik a bemutatót?
Kolosi Réka így válaszolt:
Persze, nem esett volna jól neki, de ő is alkotásra született ember. Mivel tanár volt, tanította, inspirálta Móriczot, konzultált vele, keményen beleszólt az írásaiba.
Később ebből lett az igazi nagy konfliktus:Kapcsolatuk felbomlásának Simonyi Mária nem volt az okozója, kinőtt az író ebből a helyzetből, a feleség kiesett a képből, korábbi szerepéből.
Móricz Zsigmondnak pedig választani kellett, vagy kiáll felesége mellett, és szakít az írással, vagy az írást választja. A kettő együtt már nem ment. Mániákus íróként, alkotó emberként pedig csak az írást választhatta… Kolosi Réka szerint Móricz viszont örült volna ennek az előadásnak, hogy még azokból az írásokból is, amiket nem szánt megjelenésre, milyen jó darab született…
