Még el sem kezdődtek azok az útfelújítások, amelyekre már másfél-két évvel ezelőtt megszavazta a közgyűlés a pénzt – hangzott el a szombathelyi közgyűlésben Felparázslik a Magellán Center ügye – A szombathelyi közgyűlés délelőttje 2009. October 29. 14:53 . Volt olyan képviselő, aki mindezért a városháza szakembereit tette felelőssé. Mint ahogyan azért is, mert még mindig nem cseréltek ki egy köztéri padot a belvárosban, pedig a körzet képviselője még az év elején erre szánta saját keretének egy részét.
A takarékosság, átláthatóság lenne a cél
De miért is vannak ezek a tényleg komoly csúszások? A válaszért az egyik legilletékesebbhez, a polgármesteri hivatal városfejlesztési és üzemeltetési osztályának vezetőjéhez, Lakézi Gáborhoz fordultunk. Aki azzal kezdte, súlyosan és kellemetlenül érinti a köztisztviselőket a kritika, főként azért, mert azt sugallja, manipulálhatóak a közbeszerzések.
De először is tisztázzuk a fogalmat. A közpénzek elköltésének, jogos felhasználásának módját akarja előírni és ellenőrizni a törvény. Gyakorlatilag arról van szó, hogy ha egy közigazgatási szervezet (önkormányzat, hivatal, akár a kormány) építeni, átalakítani, felújítani, beszerezni akar valamit, akkor pályázatot kell kiírnia. Benne az elvégzendő munka, vásárolandó termék leírásával, határidőkkel, feltételekkel. És a beérkezett pályázatok közül a legkedvezőbbet kell választania, persze, ha minden feltételnek megfelel.
Ezzel az a cél, hogy okosan, takarékosan költsék el az adófizetők forintjait. A közbeszerzéseket az Európai Unió is szabályozza, de közvetlenül a vonatkozó törvénynek kell megfelelni. És éppen ezzel van a probléma.
Folyamatosan bonyolítják
Kezdjük azzal, Szombathely akkora város, hogy szinte minden fejlesztés, felújítás, vásárlás a törvény hatálya alá esik. A törvény által előírt összeghatár, ami felett közbeszerzési eljárást kell kiírni, folyamatosan változik, és ágazatonként különböző is. Mint ahogyan az egyéb szabályok is. Az idén például négyszer léptek életbe új előírások, ember legyen a talpán, aki ezeket követni tudja.
A törvény és végrehajtási utasításai bonyolultak, életszerűtlenek, nehezen alkalmazhatóak, belső ellentmondásokkal terhesek, rosszak a közbeszerzés valamennyi szereplője szempontjából.
Ráadásul a folyamatos módosítás is időhúzást jelent. Előfordult már Szombathelyen is, hogy mire elkészült a munka műszaki leírása és a pályázati anyag, addigra életbe lépett egy újabb változás, és elölről kellett kezdeni az egészet. Nem véletlen, hogy a törvényt oktatják, tanfolyamokat tartanak belőle, amelyek nem is olcsók, de a hivatalnokok kénytelenek ezeken részt venni, a városnak meg ki kell fizetni a tandíjat.
Több a jogorvoslat
Egyébként azok, akik a tanfolyamokat tartják, tehát a közbeszerzéssel hivatásszerűen foglalkozó szakemberek egyetértenek abban, hogy a törvény egyszerűen rossz, nehezen alkalmazható, ellentmondásokat tartalmaz. Volt olyan, hogy központi helyről kaptak olyan javaslatot, hogy az adott előírást az Alkotmánybíróság előtt támadja meg az ajánlatkérő.
Mindezt jelzi az is, hogy egyre többen fordulnak a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz, bírósághoz jogorvoslatért, nagyon sok támadási felületet ad a folyamatosan változó jogszabály. A tanfolyami oktató közbeszerzési szakértők szerint szinte bármelyik pályázatnál lehet találni olyan indokot, amely alapján ki lehet zárni az eljárásból bármelyik pályázót.
A munkát bonyolítja az ún. egybeszámítási kötelezettség is. Ez azt jelenti, hogy a városnak hiába van több, kisebb, akár a közbeszerzési értékhatár alatti beruházása, az egy éven belüli hasonló feladatokat egybe kell számítani, aza összegzett értékük alapján kell kiírni rájuk a teljes összeg szerinti - jellemzően közösségi nyílt - eljárásrend szerinti közbeszerzési eljárásokat.
Régebben egyszerűbb volt
Lakázi Gábor példaként említette az óvodák, iskolák karbantartási munkáit. Régebben ez úgy történt, hogy ha mondjuk az egyik iskolánál a sportöltöző zuhanyozójában ki kellett cserélni a csempéket, összehívtak néhány szakembert, kisvállalkozót. Ők megnézték, mit is kell megcsinálni, felmérték, árajánlatot adtak, és a legolcsóbban dolgozó vállalkozó elvégezte a munkát.
Most együtt kell kezelni a város több mint ötven intézményének hasonló munkáit. Először is közösségi, azaz nemzetközi pályázatot kell kiírni a műszaki ellenőrzésre, előkészítésre. Ez mintegy négy hónap. A nyertes cég mérnökei a néhány hónap alatt elkészítik a műszaki dokumentációt. Ezt egyszer ki kell fizetni, pedig még semmi tényleges munka nem történt. Aztán a tervek alapján megpályáztatják a kivitelezőket, eltelik újabb három-négy hónap, a nyertessel szerződést kötnek, aki végül elvégzi a munkát.
Esélyük sincs a kisvállalkozásoknak
A törvény ebben az esetben azt preferálja, ha egy vállalkozó nyeri meg az összes karbantartást. Igen ám, de az óvodáknál, iskoláknál a nagyobb munkákat csak a nyári szünetben lehet elvégezni, tehát a nyertes vállalkozásnak egyszerre ötven helyen kellene munkát végeznie. Ekkora infrastruktúrája, ennyi embere persze egyik vállalkozásnak sincs, így marad a megoldás: alvállalkozókat kell megbízni a tényleges munkával. Akik valószínűleg azok közül a mesteremberek közül kerülnek ki, akik korábban saját jogon cserélték ki – mondjuk - a csempét. Most viszont jóval kevesebb pénzt kapnak érte, nincs meg rajta a normális polgári hasznuk.
A kisvállalkozások egyébként kiszorulnak a pályázatokból is. Hiszen először meg kell vásárolni a pályázati anyagot, több tízezer, vagy akár százezer forintért. Be kell szerezniük számos igazolást (APEH, TB, Cégbíróság stb.), ami szintén pénzbe és rengeteg időbe kerül. Végül, ha megnyernek egy kisebb munkát, azon lesz néhány százalék hasznuk, miközben ennél jóval többet kifizettek már korábban.
Szóval, a közbeszerzési törvény miatt éppen azok a kis- és középvállalkozások szorulnak ki erről a piacról, akik az igazi célcsoportjai lennének ezen kisebb munkáknak. Ami végül a leépülésükhöz, megszűnésükhöz is vezethet. Lakézi példaként hozta fel az ominózus belvárosi pad esetét. Hiába írnák ki a pályázatot egy darab padra, nem lenne jelentkező, hiszen nem éri meg pályázni. Be kell várni, hogy több padra legyen igény, és akkor indítani a beszerzést, ez viszont hosszú ideig is eltarthat.
Évekig húzódhat egy útfelújítás
A szombathelyi útfeljítások tervezésénél az első pályázatra nem volt jelentkező, a második pályázatnál is volt ilyen részfeladat, így végül a harmadik körben tudtak csak végleges eredményt hirdetni. De ez csak az első pályázat volt, amit tervezésre írtak ki, aztán még két eljárást kellett végigcsinálni, egyet a műszaki ellenőrzésre, egyet meg a kivitelezésre. Így a munka elkezdéséig már majdnem egy év telik el, és akkor még el kell végezni a tényleges munkát is.
Bonyolítja a helyzetet, hogy az útfelújítások jelentős részére építési engedélyt is kell kérni. Ez alól az új aszfaltréteg ráhúzását jelentő egyszerű burkolaterősítések jelentenek főként kivételt. A többi munkánál az elkészült terveket be kell nyújtani engedélyeztetésre a közlekedési felügyelethez, mint építési hatósághoz, és csak az engedély jogerőre emelkedése után lehet kiírni a közbeszerzési pályázatot a kivitelezésre. Ami újabb három-négy hónapot jelent.
Az osztályvezető szerint egyelőre semmi jele, hogy egyszerűsödnének a közbeszerzési szabályok. A jelenlegi tendencia szerint egy éven belül a törvény egyharmada megváltozik, és tovább bonyolódik. Az első törvény még százegynéhány szakaszból állt, a jelenlegi több, mint négyszáz szakaszt tartalmaz. Ezt már képtelenség fejben tartani.
A piacon akár 30 százalékkal olcsóbb
Az Európai Unió nagyobb részén ennél sokkal egyszerűbb a szabályozás, ráadásul a saját vállalkozások érdekeit sokkal jobban figyelembe veszik. Nálunk pedig egyáltalán nem, a közbeszerzés még az árakat sem viszi le, pedig ez lenne az egész dolognak a fő értelme.
A tapasztalatok szerint a versenyszférának készített ajánlatok jelentősen olcsóbbak, mint a közbeszerzési pályázatokra adott hasonló jellegű anyagok. A versenyszférában ráadásul van arra lehetőség, hogy az ajánlattevővel tárgyaljanak, és megpróbálják még lejjebb szorítani az árat. Az állami és az önkormányzati szervezeteknek erre nincs lehetőségük.
Vagyis, a vállalkozások tudják, hogy egy önkormányzat nincs alkupozícióban, kénytelen elfogadni a pályázatra beérkezett ajánlatok egyikét. A piac ezt sajátos módon árazza be a profit maximalizálása érdekében. Igaz, néha vannak „berepülések”, amikor valaki sokkal alacsonyabb árat jelöl meg 11 milliárd helyett 4 milliárdért építik meg az utat 2009. May 22. 07:08 . Ilyenkor vagy rendkívül nagy szüksége van a munkára, vagy be akar törni a területre. De ezek nem gyakori esetek.
A helyi vállalkozások preferálása – bár néhány önkormányzat tesz erre kísérleteket – nem lehetséges, jogorvoslati eljárás esetén pedig biztos bukás.
Egyszerűsíteni, egyszerűsíteni…
Az osztályvezető szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy a kisvállalkozásokat alárendelt szerepbe kényszeríti a törvény. Közben a politika folyamatosan a kis- és középvállalkozások erősítését, támogatását emlegeti. Kénytelenek alvállalkozóként, kevés haszonnal dolgozni, amivel még a rendes üzemköltségeket sem keresik meg, olykor pedig meg sem kapják a fizetségüket, vagy csak jó néhány hónapos késés után Futnak a pénzük után a szombathelyi alvállalkozók 2009. July 23. 12:52 .
Így alkalmazottaiknak sem tudnak rendesen fizetni, kénytelenek őket szürke vagy fekete munkákkal foglalkoztatni, mert egyszerűen nincs pénzük a közterhek kifizetésére. Vagy pedig bedobják a törülközőt. Pedig a kisvállalkozások fontos elemei a nemzetgazdaságnak, jelentős foglalkoztatók és adóalanyok.
Lakézi Gábor úgy vélte, normális működés esetén minden vállalkozásnak abban a nagyságrendben, azokon a feladatokon kellene dolgoznia, amire a méretei, lehetőségei alapján hivatott. A magyar közbeszerzési törvény éppen ezt akadályozza meg. A jogszabály egyszerűsítése felérne egy adócsökkentésel, legalábbis a kisvállakozók esetében.
Ez viszont az országos politika feladata.
