Tavaly egyszer már megfejtettük Budapest - helyenként erősen leharcolt - zöld gyémántját, a Margitszigetet, ám akkor mindössze egyetlen gondolatot szántunk a kocogóknak. Azt írtuk: ez az elsőszámú futóhelyszín a kilók ledobását célzóknak. A helyzet nem változott, és egy ideig bizonnyal nem is fog, mi több, ha erről a helyről valamilyen okból kifolyólag egyszer el is párolognak a turisták, a relaxálni érkezők és a hétvégéző famíliák, arra bátran fogadhatunk, hogy a futók még bőven róni fogják a magukra vállalt köröket. Ők lesznek az utolsók, akik elhagyják a süllyedő hajót.
Aki öt percnél tovább időzik a szigeten, az hamar szert tehet arra a benyomásra, hogy ők itt az urak: nincsenek szem előtt, a peremen szaladnak, magukra koncentrálva, tudatosság nélküli, de megbonthatatlan egységben. Esténként kirajzanak, és nem áll útjukba semmi. Azaz de, bérelt sétaciklisek és rossz helyen tébláboló gyalogosok mindig felkeverednek a futópályára, de a futók olyan pisszenés nélküli hanyag eleganciával kerülik ki őket, ami csak ráerősít előző megállapításunkra. Lehet, hogy a következő kormányt is futókból kéne összerakni, annyira elszántnak és feltartóztathatatlannak tűnnek.
Belvárosi, a forgalomtól mégis elzárt
Hogy itt vannak, és nem másutt, annak persze oka van, nem is egy. Az egyik az, amivel nagyjából mindenki egyetért: központi elhelyezkedésére ma egyetlen más helyszín sem tud ráverni Budapesten, habkönnyen megközelíthető. A belvárosi autós forgalommal mégsem kell megbirkózni: nincs arcba pöfögött benzingőz, megállásra késztető lámpa, kereszteződés.
És persze nem szabad lehunyt szemmel elhaladni a tény mellett, hogy a futóknak saját felségterület lett kijelölve: a sziget szélén, 5300 méter hosszan húzódik egy futópálya, 500 méterenként felfestéssel, teljesítményünk mérése tehát egészen olajozottan működhet. És az sem árt, ha tudjuk: két szigetkör egy negyed, négy szigetkör egy fél, nyolc szigetkör pedig egy teljes maraton hosszának felel meg. A futófelület nagy részén térdkímélőnek szánt, rugalmas rekortán borítású - persze hallottunk már profi futótól olyan véleményt, hogy ez már túl puha, és egyébként nem is mindenki szereti. Mégis rengetegen veszik igénybe: este fél hétkor negyed óra leforgása alatt 114 futót számoltunk össze.
Az előnyök között számon tartandó, hogy a sziget elején található Hajós Alfréd Uszodában - persze ellenérték fejében - kényelmesen át lehet öltözni, sőt, létezik úszó-futó jegy is, amivel egyszer ki lehet jönni a létesítményből.
Lehetne jobb is
Essen szó azért a hátrányokról is, mert hát léteznek, és fontos változói az egyenletnek. A legfontosabb: lehet, hogy van futópálya, de ennek egy méteres szélessége nem a legbarátibb. Előzések, illetve szemből érkezők - noha az az általánosan elfogadott, mint a versenyeken, vagyis hogy az óramutató járásával ellentétesen illik futni - itt is vannak, és olykor bizony szűkösnek bizonyulhat a kijelölt terep. Ráadásul a futók rendszeresen szembesülnek oda nem illő elemekkel: nyáron bóklászó turisták szabadulnak rá a pályára, télen pedig a jeges hótorlaszok, amivel általában nem sokat kezd a főváros vezetése. Mindezek a hátrányok szerencsére azért eltörpülnek a pozitívumok mellett.
Végül egy hajtűkanyarral térjünk vissza a második bekezdéshez, ahol a futó az úr gondolatkörrel támadtunk, mert eszünkbe jutott, hogy leszögezzük: ez egyébként éppúgy igaz a felkarra rögzített pulzusmérővel és bedugott iPod-fülhallgatóval rohanó szikár sportemberre, mint a szeme előtt lebegő céllal - fogyni, fogyni, fogyni - szenvedő kövérkés kocogóra. Már a látványuk is feltölti bennünk a derűlátás akkumulátorát, hiszen ebben a fanyalgó-nyavalygó, másikra mutogató, szomszéd kertbe átköpködő, rosszmájú társadalomban egyszerűen kurvajó érzés látni ilyen embereket, akik tesznek egy kitűzött célért. Még ha az olyan magának való is, mint a testünk karbantartása - aki erre képes, az képes sok minden másra is.
Miben futnak a Margitszigeten? Miben fussunk bárhol?
Ha már kint voltunk Magyarország futóparadicsomában, azt is megnéztük, milyen lábbeliben tudják le a köröket a szaladók, hiszen mégiscsak az a fő kontakt lábfej és talaj között, jóformán minden azon múlik. Átküldtünk néhány fotót egy ex-szombathelyi, ma már Budapesten élő és gyakran futó Pothárn Gábornak, hogy elemezze, miben futnak az emberek. Az ő szavai és tanácsai következnek.
"Ahogy látom, van itt minden: futócipő, indoor-edzőcipő, indoor-focicipő... Komolyra fordítva, futni az útviszonyoknak, lábméretünknek és a láb-tartásunknak megfelelő cipőben szabad. Mielőtt cipőt vásárolunk, érdemes konzultálni egy szakemberrel, illetve érdemes megnézetni vele a talpunk lenyomatát. Nem mindegy, hogy terepen, salakpályán, rekortánon, teremben vagy betonon futunk, illetve az sem, hogy neutrális a lábfejünk vagy sem. Nem mindegy lábfejünk szélessége sem, illetve nem szabad azt elfelejtenünk, hogy az utcai cipőnknél legalább egy fél számmal nagyobbat válasszunk.
Ezen paraméterek ismeretében érdemes futócipőbe beruháznunk. Idehaza sajnos a piac eléggé túlárazott, ezért sokan hajlamosak a legolcsóbb "branded" (zömében Nike vagy Adidas) cipőt megvásárolni, aminek a vége sokszor térd- és bokafájdalmak.
Amikor az ember cipőt vesz, az sem mindegy, hogy az a cipő mikor készült. Ergo egy két-három éves dead stock, ami az eredeti árához képest lehet hogy "csak" egyharmadába kerül, körülbelül annyit is ér (tipikus Hervis és Decathlon.) Ezek a cipők három évig álltak dobozban, aminek következtében anyagukban eléggé fáradtak, hamar szakadnak és nem is tartanak annyira ott, ahol kellene tartaniuk.
Én azt tudom mindenkinek ajánlani, hogy keresse fel valamelyik budapesti szakboltot (nincs sok, körülbelül három) és konzultáljon. Érdemes próbálni több brand több típusát is, és nem szabad abban hitben élni, hogy a legdrágább lesz a legjobb, vagy hogy a legolcsóbb is megteszi. Egyes cipőgyártók közösségi élményt adnak jó minőségű, tartós és ár-érték arányban is megfelelő sportcipő helyett. Sokszor a szakboltokban is először ezeket akarják odaadni. Azt tanácsolom, ne kapkodjuk el a vásárlást, mielőtt megvesszük a cipőt, próbáljuk ki (szakboltokban erre is biztosítanak lehetőséget.)
Tehát a jó futócipő titka a tartósság (minimum 1200 km-ig szakadás és fájdalommentes), és az, hogy testalkatunkhoz, lábformánkoz, lábtartásunkhoz és edzés-céljainkhoz leginkább megfelel."
