Ha Budapest és vízparti zöldövezet, akkor Margitsziget. Arany János és még egy sor tiszteletreméltó pennaforgató kedvenc helye, randevúplacc kevésbé kreatívoknak, elsőszámú futóhelyszín a kilók ledobását célzóknak. Örök igazodási pont. Egy forró július vasárnap délután egyértelműsítette számunkra: még egy jó darabig biztosan nem fog veszteni népszerűségéből - nemzetközi szinten pláne, hiszen az útikönyvek még mindig előszeretettel említik Budapest zöld gyémántjaként, vagy a béke szigeteként, ahova a helyiek gyakran menekülnek stresszes életükből.
Feszkónak mondjuk tényleg nincs helye itt, mintha csak egy kedves utópiába csöppennénk, még a másutt ordító anyák is elhalkulnak: nyilvánvalóan a platánok okolhatók ezért, amik magasról simogatják vállba a megpihenni érkezőt. Hogy kik látogatnak ide, annak nagyjából pontos megállapítását viszont torzítja az a tény, hogy éppen mögöttünk a VOLT Fesztivál, és sokan még a magyar tenger kiváltságaiban fürdőznek.
Külföldi hangot mindenesetre jóval többször hallottunk felcsendülni, mint bármikor korábban: egy padon testtömeg-index dolgában jól karban tartott angol lányok csacsognak, az éppen Kék Duna Keringőt játszó, híres zenélő szökőkút karimáján ázsiai úriember nyomkodja a mobilját, majd egy komplett olasz turistacsoport rajzik oda, és még bármiféle gyönyörködés előtt pózolni és fotózkodni kezdenek.
Háromezer forintért Flintstone család lehetünk egy órára
Nemzetiségtől függetlenül a legtöbben sétálgatni jönnek, vagy éppen kutyát és gyereket sétáltatni. Van, aki saját biciklije nyergében érkezik, van, aki a Nyugati térről induló 26-os busszal, mások a nagykörúti villamosok valamelyikével, és van, aki itt helyben, a Margitszigeten bérel magának valamit, amit lehet hajtani lábbal. Amiért persze bele kell nyúlni az apró közé: az 1984 óta működő Sétaciklinél már a vicces fekvőkerékpárért is 1200 forintot kell fizetni egy óráért, a két- és többszemélyes felnőtt "autókat" pedig nem ússzuk meg kétezer forint alatt. Gyereknek viszont olyan élményt okozhatunk vele, amiért még meg is érheti a befektetés.
De van fél óra alatt körbekocsikázó Margitszigeti Sétajárat is, ami weboldalán enyhén megkérdőjelezhető módon elfelejti közölni az árait, telefonos érdeklődésünkre már sikerült megvilágosodni: 900 forintba kerül egy kör, húsz fős csoport felett ez 600-ra redukálódik. És ha már árak: korsó sörhöz 480 forint környékén, deci borhoz és kávéhoz 250-ért, hamburgerhez 650-ért juthatunk.
Aki inkább a szellemét pallérozná, az sem elveszett ember a szigeten: a népszerű Holdudvar Olvasóligetébe bármikor be lehet heveredni, könyvet választani a polcról, és elidőzni a betűk felett. Sokan viszont nem a visszafogott henyélésért érkeznek. A frizbi és a parton kocogók alapvető jelenségek - utóbbi inkább csak délelőtt valamint este hat után, a hőgutát elkerülendő -, a lányát ballettspiccre tanító édesanya és a rögbilabdával dobálózó srácok már kevésbé.
Kaká mez a gyepen
A mozgás bármely formája büntetlenül, kérdőjeles tekintetek nélkül űzhető, amit jól példáz, hogy a külföld gyermekei már kedvenc focipályaként veszik birtokba az egyik nagyobb mezőt: világbajnoksági hevületben passzol egymásnak Azim és Hasszán, és igazából csak tippelni tudunk, hogy Afrika legészakibb csücskéből jöhettek (francia szavakat is hallottunk elhangozni), a heves játékot, amiben még földre kerülős színészkedés is szerepet kapott, nem akartuk olcsó riporteri kérdésekkel zavarni.
Csobbanni is nyílik lehetőség a Domonkos-rendi apácák és az esztergomi érsek egykori lakóhelyének számító szigeten: itt van az olcsónak éppen nem nevezhető Palatinus Strand (felnőtt belépő 2200-2500 forint, gyerek 1700-1900, attól függően, hogy munkanap vagy hétvége van), a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodába felnőttek 1700 forintért mehetnek edződni.
Nem ám csak a mókusok a fán
Látványosságokban sem szenved hiányt a XIII. kerülethez tartozó dunai földdarabka, bár némelyikért jókorákat kell gyalogolni. A szombathelyit idéző itteni víztorony a sziget túlsó, Árpád-hídhoz közelebbi felén csíphető el (elég könnyen, mert a helyváltoztatás nem annyira jellemző rá), de a szakrális épületek maradványaira is vethető egy-egy lopott pillantás a keleti oldalon. A mindenkit megállásra késztető, nagy kedvenc azonban egyértelműen a megfizethetetlen bukéjú Margitszigeti Vadaspark, nyivákoló pávájával, totyogó mandarinrécéjével, a szoborként üldögélő egerészölyvvel, és a többiekkel.
Jobb tudni, mint megijedni
A végére hagytuk azokat a hátrányokat, amik azért beleköphetnek egy-egy, a Margitszigeten felhőtlennek szánt nyári napba. Egészen pontosan három ilyen jelenség van.
Az egyik az öt-hat óra magasságában már éledező szúnyoginvázió: az egy helyben ácsorgás ilyenkor már nem elhanyagolandó veszélyeket rejteget magában. Ront még az összképen a magyar környezettudatosság, ami elszórt üdítősdobozokban, csikkekben, műanyag szirszarokban jelentkezik, ezzel együtt jár kéz-a-kézben a fenntartók hanyagsága, ami összekaristolt, leharcolt padokat, gally- és gazhalmokat jelent. Kicsivel több törődéssel maradéktalanul büszkék lehetnénk a Margitszigetre.
És végül: ha a Margit-híd felől tervezzük a bejutást, készüljünk fel arra, hogy a hídon folyó munkálatok jócskán megkeserítik azt: szűk, egymás mellett két embersorra optimalizált kordonok mellett kell bukdácsolni, amik a megközelítési időt duplájára emelik. Persze mind a pesti, mind a budai oldalról érkezve ez így sem több öt percnél.
