Az elmúlt évtized derekán megszokottnak is mondhattuk volna, hogy tárlatkezdésre és az ilyenkor szokásos társasági eseményre gyűlik össze Szombathely művészetekre, vizuális kultúrára fogékony közönségének, rajongóinak minden mérce szerint is népesnek mondható része. Mivel az intézményi összevonások és az Agora létrejötte, egészen pontosan 2007 augusztusa óta nem került sor hasonló eseményre, ezért érthető volt, hogy a Belsikátorba fordulva kisebb gyalogos forgalmi dugó alakult ki a Pincegalériába való lejutás miatt.
(Jel)képes újranyitás
Itt került sor Masszi Ferenc, a városszerte ismert és kedvelt festő és grafikus művész, művészet-pedagógus Barokk című legújabb kiállításának megnyitójára. Az estét a gesamkunst jegyében a művészetis szólista, Kóta Donát Bach-szvitje alapozta meg. Utána házigazdaként Parais István, az Agora igazgatója köszöntötte az népes számú, lényegében a rendelkezésre álló rusztikus atmoszférájú és sajátos hangulatú mini-galéria majd minden négyzetméterét betöltő közönséget. Ha jól értelmeztük a direktor úr szavait, a több mint öt éve nélkülözött kiállítóhelyen mostantól újra pezsgő életre lehet számítani.
Az újrakezdés örömét visszatekintésével Czenki Zsuzsanna, a Művészetek Háza egykori vezetője alapozta meg. Felelevenítette a magas kultúra, az elit művészetek igényes terjesztésre létrehozott intézmény születésének és a galéria nehézségeket egyáltalán nem nélkülöző kialakításának és „beüzemelésének” folyamatát. Még a klasszikus megnyitókra készült közönséget is meglephették az újrakezdés alkalmából összeszedett statisztikai adatok: a galéria nem egészen nyolcéves működése alatt száznál is több kiállításon 200 művész egyéni vagy csoportos bemutatkozására került sor a klasszikus kifejezési formáktól az iparművészeti- és formatervező válogatásokon át egészen a kortárs digitális ágak és intermediális próbálkozások képviselőinek bemutatkozásáig.
Küldetés, tudat
A missziót és a küldetéstudatot aztán felemlegette még Hegyeshalmi László grafikus és festő, a veszprémi társintézmény jelenlegi igazgatója, Masszi Ferencet a gyerekkorától fogva jól ismerő barátja is. Merthogy a kiállító művész nem csak szereplője, hanem egyszemélyes mozgatója és gondozója is volt a korábban hosszasan taglalt impozáns lista majd minden eseményének. A pályatárs kötetlen, lendületes köszöntőjében azért kitért a kiállítás Szombathelyen szerinte egyáltalán nem szokatlan témaválasztására is - a város építészeti és művészettörténeti örökségének térbeli közelsége mellett egyúttal a korszak és stílus időbeli aktualitására is figyelmezetve a közönséget (kimondatlanul is a múlt heti pápaválasztásra és az új egyházfő jezsuita gyökereire célozva).
A szombathelyi kulturális élet majd minden korosztályából és szegmenséből összesereglett közönség ezek után önfeledten adta át magát az ilyenkor szokásos társas együttlét rituáléjának a jóféle borokkal való koccintgatástól kezdve a régen látott ismerősök, mesterek és tanítványok vagy éppen az új találkozások teremtette beszélgetésekig. Nem mellesleg a falakon látható izgalmas, az alkotóra jellemző élénk színekkel, stílusokat és technikákat egymásra rétegző, újraértelmező alkotásoknak. Amelyek április 6-ig bármely érdeklődő számára is megtekinthetőek.
