Van egy Middlemist Red nevű budapesti banda, akik már évek óta viselik a rájukaggatott “legígéretesebb magyar zenekar címet” ami évről évre egyre kényelmetlenebb lesz, mert ez ugye azt jelenti, hogy az a fránya ígéret még mindig nincs beváltva. Ez amúgy nem azért van, mert nem lennének különösebben jók, nagyon is azok, csak Magyarország, meg úgy általánosságban Közép-Kelet-Európa nem csak gazdaságilag, hanem a könnyűzenében is a félperifériához tartozik.
Pár éve mindenki a Middlemistben látta azt a lehetőséget, hogy betörjünk a nemzetközi zenepiacra, itt van egy banda, akik menő pszichedelikus rockot játszanak, jól néznek ki, baromi jó dalokat írnak, kitűntek az itthoni mezőnyből.
Egy baj volt, hogy már az elején késő volt.
2010 környékén a korábbi brit indie-dili után beindult az amerikai vonal, gördeszkás garázspunkkal, sivatagi pszichedéliával, meg tengerparti szörfös lötyögéssel, és a következő pár évre ez a vibe határozta meg a “trendi/aktuális” rockzenét. Ez a trend csorgott le aztán nyugatról Magyarországra, felbukkant a Fran Palermo, a Middlemist Red, a Dope Calypso, Panel Surfers és társaik, és elkezdtek ezekkel az importált trendekkel dolgozni. Aztán amikor a Mistred eljutott odáig, hogy azt gondoltuk, irány a világpiac, kiderült, hogy annyira most már senki nem kíváncsi még egy Black Angels nyomdokaiban lépdelő psych-rock bandára.
Gyász fázisai: tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás, és már el is jutottunk odáig, hogy nem ígér senki semmit, mi elvagyunk itt a saját megkésett Kaliforniánkban, a Middlemist pedig tavaly megszervezte az első Vanishing Pointot, idén meg a másodikat, ahol megmutatták, hogy milyen zenei kánonba illeszkedtek volna be, ha.
És ez volt a szép a hétvégi buliban, hogy tök jól működött, nagyon jól passzoltak egymáshoz a helyi bandák, meg a külföldi nagyfiúk, a nagyterem szinte végig teltházas volt, szuper hangulat, problémamentes szervezés, csak közben párszor elsuhant a fejemben a gondolat, hogy ezek a számok, amiket kívülről éneklek Wytches, meg Bass Drum of Death koncerten, legjobb esetben is mondjuk 2014-esek. Persze vannak újabb albumaik, csak azok már nem jöttek szembe az interneten, meg máshol se nagyon, ami egyrészt jelez valamit, másrészt meg megmutatja, hogy ez az egyébként tök jó fesztivál miért Budapesten van 2018-ban, és nem Los Angelesben.
