„Megnéztem a világ leghíresebb zebráját” – mondom ismerősömnek, aki gyanakodva húzza fel a szemöldökét, és látom rajta, valami politikai poénra gyanakodik.
Mikor pontosítok, hogy nem az állatra, hanem a gyalogátkelőre gondoltam, már valóban nekifut a gondolkodásnak, de néhány másodperc múlva feladja.
Aztán mikor elárulom a megoldást, homlokára csap, hogy hát persze.
Erről van szó:
Gyakorlatilag nincs ember, aki ne látta volna a képet, és ne tudná, hogy az valahogy a Beatleshez kötődik.
A zenekar négy tagja — John Lennon, Ringo Starr, Paul McCartney és George Harrison — libasorban halad át a gyalogosátkelő fehér csíkjain az Abbey Roadon, az EMI Stúdió közelében, London St. John’s Wood városrészében.
A híres fénykép 1969. augusztus 8-án, késő délelőtt készült a Beatles utolsóként rögzített albumához, az Abbey Roadhoz.
Az ötlet Paul McCartneytól származott, aki vázlatot készített, majd azt átadta Iain Macmillannek, egy szabadúszó fotósnak, akit Lennon és Yoko Ono barátjaként választottak ki – járta körül a témát az Openculture.com.
Leállították a forgalmat, tíz perce volt a fotósnak
Macmillannek mindössze tíz perce volt, hogy elkészítse a képet. Egy rendőr leállította a forgalmat, amíg a fotós egy létrára mászott az út közepén, majd egy Hasselblad kamerával megkezdte a fotózást.
Minden Beatles-tag Tommy Nutter, a Savile Row-i szabó által készített öltönyt viselt — kivéve Harrisont, aki farmert.
Mivel forró nyári nap volt, McCartney levette a szandálját, és mezítláb sétált tovább. Macmillan összesen hat képet készített a zenészekről, akik többször átsétáltak az úton. Az ötödik lett a befutó.
Zarándokhellyé vált
Azóta az Abbey Road gyalogosátkelője zarándokhellyé vált a világ minden tájáról érkező zenerajongók számára.
Minden nap autósok tömegei állnak meg a zebra előtt egy időre, hogy a turisták újrajátszhassák a Beatles ikonikus átkelését.
A közelmúltban mi is megnéztük.
Azt kevesen tudják - mi sem tudtuk -, hogy Londonban több Abbey Road is található. Egyik például nem messze a szállásunktól, és saját DLR-vasút megállóval dicsekedhet.
Valószínűleg sokakat megtéveszt a névazonosság, mert a polgármester és a közlekedési vállalat egy táblát állított fel a megállóban, arra figyelmeztetve a turistákat, hogy ha a Beatles-féle zebrát keresik, akkor rossz helyen járnak. És el is magyarázzák, hogy hogyan tudják korrigálni a tévedést.
Az „igazi” Abbey Road innen körülbelül 15-20 kilométerre található, és akárhonnan érkezünk, célszerű metróra szállni.
Amikor a Jubilee-vonal St. John's Wood nevű megállójánál a felszínre jövünk, onnan tudjuk, hogy jó helyen járnuk, hogy beleütközünk egy hivatalos Beatles-boltba és sétákat szervező turisztikai irodába.
No, de sem drága póló, sem idegenvezető nem kell ahhoz, hogy néhány perces séta után megleljük a híres gyalogátkelőt.
Ebben besegít a turisták látványa is. Azt nem mondom, hogy tömeg van, de a zebrán folyamatos az átkelés, mindig vannak vonulók, akiket kiválóan meg lehet örökíteni egy járdaszigetről. Mintha az egykori ötletgazdák erre is gondoltak volna.
Közben az autók, buszok, taxik türelmesen fékeznek, megállnak, nyilván tudják, hogy itt mire számíthatnak.
A kedvencem az a szőke modellszerű hölgy, aki ott tartózkodásunk alatt legalább hússzor sétált át az úton, és amikor távoztunk, még javában fotózták.
Annak idején a Beatlesről hat fotót készítettek, a szőke nőről kb. hatezret.
Hacsak valaki nem megszállott Beatles-rajongó és nem elmélyülésre alkalmas zarándokhelynek használja az útkereszteződést, néhány percnyi séta és bámészkodás után úgy érzi, hogy ennyi talán elég is.
Tipp: egy könnyű séta a környéken
Talán nem vagyok tiszteletlen a zenekarral szemben, ha azt írom, hogy minimum ennyire érdekesek a környező utcák is.
Merthogy St. John’s Wood London egyik elegáns és jómódú városrésze. Elsősorban nyugodt, zöld környezetéről, impozáns viktoriánus és edwardiánus villáiról, valamint kivételes presztízséről ismert, és nem mellesleg a brit főváros egyik legdrágább negyedei közé tartozik. Exkluzív lakások, sorházak és egykori nagy villák találhatók itt, sokuk gondozott magánkertekkel. Egy rövid séta után képbe kerülünk, hogy hogyan él az angol felső középosztály, de sok híresség, művész és diplomatacsalád is él itt.
Az átkelő egyébként megtekinthető a 24 órás Abbey Road webkamerán keresztül. Igaz, az angolok a kamerát valamiért a másik irányból szerelték fel.
