„Bevallom, tartottam a reakcióktól. Nagyon rossz tapasztalataim voltak a korábbi megnyilvánulások miatt, azt érzékeltem, hogy a társadalom ki van éhezve a botrányra. De aztán meglepetten és örömmel láttam, hogy többségben voltak a pozitív vélemények. Hogy mégis megmaradt az emberekben az empátia. Ez nemcsak nekem jelent sokat, de a munkatársaimnak is.”
Ez volt a szombathelyi Fogyatékkal Élőket és Hajléktalanokat Ellátó Közhasznú Nonprofit Kft. (FÉHE) igazgatójának első reakciója, mikor a karácsony előtt megjelent cikkünk 
„Fogadjuk el, hogy nagyon nehéz az élet, és nem mindegyikünk egyformán erős” 2022. December 22. 07:30 utóéletéről kérdeztem.
Merthogy néhány nappal ezelőtt a Zanati úti hajléktalanszállónál futottam, és az egyik lakó lelkiismeretesen sertepertélt az épület körül. Akkor jutott eszembe az említett írás, mint ahogy az is, hogy az utóbbi időben nem láttunk a lakókról készült fotókat és szörnyülködő bejegyzéseket a közösségi médiában.
„Biztos vagyok benne, hogy az interjúnak volt egy jó értelemben vett érzékenyítő hatása. Lehiggadtak az indulatok és nem érzem a korábbi nyomást. Mintha elfogadóbbak lennének az emberek” – tette hozzá Németh Klára.
Emlékeztetőül: a cikk „Fogadjuk el, hogy nagyon nehéz az élet, és nem mindegyikünk egyformán erős” 2022. December 22. 07:30 azért született, mert korábban a szálló néhány lakójáról többször is fotók jelentek meg az interneten, melyek méltatlan helyzetben ábrázolták őket. Ezek jókora visszhangot, nem egy esetben gyűlölethullámot keltettek az itt élőkben. A képek mellett a kirekesztettségről, a hajléktalanságról, a szálló mindennapjairól beszélgettünk tabumentesen az igazgatónővel. Az írást nagyon sokan olvasták, kommentelték, a riporthoz készült fotósorozat egyik darabja később fotóversenyt nyert 
Tarolt a Nyugat.hu fotósa a szombathelyi sajtónapon 2023. March 15. 17:54 .
Talán nem túlzás, ha azt írjuk, hogy ritkán van egy interjúnak ilyen hatása.
Mi történt azóta?
A szombathelyi hajléktalanszálló nyáron is teljes kapacitással működik. A nyár kánikula a hajléktalanokra majdnem annyira veszélyes, mint a hideg – tudtuk meg. Gondot jelenthet a kiszáradás, vagy az, hogy valaki elesik és órákig fekszik a forró betonon.
Az elmúlt félév hozott jót és rosszat is a szállónak. Sajnos felfüggesztették azt a pályázatot, amellyel a lakók úgynevezett tálcás étkeztetését oldották meg. Ehelyett most ideiglenesen a Pálos Károly Családsegítő Szolgálat szociális étkezését veszik igénybe, és abban bíznak, hogy ősszel újra indul a program. Szerencsére továbbra is érkeznek az élelmiszeradományok.
Viszont nyert a pályázatuk, így folytatódik a közfoglalkoztatási program, benne a papírbrikett készítés és a szombathelyi közterületek gondozása, és az igazgatónő nagyon büszke arra is, hogy ősszel egy külön standdal részt vesznek a budapesti közfoglalkoztatási kiállításon. Vas megyéből mindössze ketten kaptak ilyen meghívót.
Akiket az utcán látunk olykor gyalázatos állapotban, a hajléktalanoknak csak egy kis részét teszi ki – emlékeztet Németh Klára. A szombathelyi szálló lakóinak körülbelül háromnegyede dolgozik vagy más rendszeres havi jövedelme van, és fizet is az ellátásért.
Nem mindenre van megoldás
Arra a kérdésünkre, hogy milyen törvénymódosítás segítené a hajléktalanság hatékonyabb kezelését, azt a választ kaptuk, hogy ez egy nagyon összetett probléma, amire nem léteznek egyszerű válaszok, hiszen a társadalom peremére való kiszorulás több százéves jelenség.
Jelenleg a lakók egy része pszichiátriai beteg vagy addikcióval küzd, amivel egy hajléktalanszálló nem nagyon tud mit kezdeni, hiszen nekik más jellegű segítségre lenne szükségük.
„Azok az ügyek oldódnak meg jól, amikor a társadalom befogadja ezeket az embereket” – foglalja össze a tapasztalatait az igazgatónő, és megemlít egy kelet-magyarországi települést, ahol a helyi közösség konténerházat állított fel a falu hajléktalanjának.
Mi egyelőre annak örülünk, hogy indulatoktól mentesen tudunk beszélni a kérdésről.
