Öt év nem kis idő, mire vagy a legbüszkébb?
Egy biztos, az elmúlt öt évben annyi meghatározó jelentőségű esemény és fordulat történt a zenekar életében, amire talán a megelőző ötven évben nem volt példa. Sok is volt a jóból, annak ellenére, hogy hál’ Isten mindig kedvező irányba fordultak a dolgok.
Milyen nehézségekre gondolsz?
Amikor öt éve kineveztek, az első feladataim egyike volt, hogy öt vagy hat főt elbocsássak, attól függően, kinek a fizetésén mennyit lehet spórolni. Az előirányzat szerint ugyanis személyi juttatásokból 19 millió forintot kellett megtakarítani. Akire ráböktem, annak távoznia kellett. 2009. március elsejét írtunk, a zenekar a megye és a város közös fenntartásában működött. Három hónap elteltével aztán koncert közben felállt és távozott Alpaslan Ertüngealp vezető karmesterünk. Igaz, nem jöttünk ki rosszul a cserével, hiszen rövid időn belül a zenekar tiszteletbeli elnök-karnagya Vásáry Tamás lett.
Még ebben a zűrzavaros időszakban, szinte azonnal új bérletstruktúrával álltunk elő, eddig soha sem volt a városban Kamarazene bérlet, sem Opera bérlet. Idén pedig külön gyerekbérlettel is előrukkoltunk. Aztán kitaláltuk a Hollywood Classicsot.
Ez lett a legsikeresebb projekt.
Az Iseumi Szabadtéri Játékokat leszámítva igen. Ha már a sikereknél tartunk, a zenekar két rangos felvételen is közreműködött, dolgoztunk a Sonynak és BBC-nek. 12 év után újra bemutattuk a karneváli alapítvánnyal közösen a Varázsfuvolát. Ott volt az 50 éves ünnepségsorozat is, amely egy éven át tartott – ilyen sem volt még korábban. Gondoljunk csak a Symphonic live-ra Radics Gigivel, mekkora sikert könyvelhettünk el vele.
Lesz ennek is folytatása?
Igen, idén várhatóan az Ocho Machóval játszunk közösen.
Közben a közös fenntartásból átkerültetek a városhoz. Jól jártatok ezzel is?
Egy fenntartó-váltás soha nem egyszerű feladat. A megyei intézményeket egytől egyig a kormányhivatal vette át, a törvény beterjesztésének napján, a legutolsó pillanatban került bele az a fél mondat, ami alapján művészeti együttesként mégis városi fenntartásba kerültünk. (Kilenc ilyen művészeti együttes volt országosan – rajtunk kívül még egy szombathelyi, a Mesebolt Bábszínház.) Akkoriban azonban a szombathelyi önkormányzat hatalmas adósságot törlesztett, híre hamva sem volt még az állam részéről az átvállalásnak. A város a nem kötelező feladatokat – egy szimfonikus zenekar fenntartása is ilyen – hitelből nem finanszírozhatta, önereje pedig nem volt hozzá. Akkor mi legyen? Ráadásul nem csak a zenekar és bábszínház, hanem később a múzeumok, a könyvtár és az Iseum fenntartása is városi fenntartásba került. Azóta eltelt egy év, és sok minden kialakult, mostanra pedig a költségvetésében is külön sorunk van. Nagyon hálásak vagyunk a nehéz időszakban is tanúsított városi hozzáállásért.
Időközben megváltozott az előadó-művészeti törvény is. Nemzeti rangúak lettünk, a városban egyedüli művészeti együttesként. Ez a kiemelt státusz csak ebben az évben plusz 55 millió forintos támogatást jelentett.
Nem tud két zenész három hangszerbe belefújni
Az állami támogatás rendszere is megváltozott.
Korábban az határozta meg legnagyobb mértékben az állami hozzájárulás összegét, hogy mekkora az önkormányzatai támogatás. Most az alapján kapjuk ezt, hogy az együttesnek hány állandó foglalkoztatottja van. Mi a 65 zenészünkkel olyan szinten le vagyunk maradva, hogy az utánunk következő professzionális zenekar 82 zenészt foglalkoztat.
A pályázatomban is leírtam, az egyik legfontosabb, legsürgősebben megoldandó feladat épp ez, a létszám emelése. Nem csak azért, mert az állami támogatásunkat ez növelheti, hanem azért, mert a zenekari művek bizonyos zenész-mennyiségre íródtak. Nem tud két ember három hangszerbe belefújni. Ha van pl. egy fúvós mennyiség, amit egy zeneszerző előír, ahhoz muszáj maghatározott számú vonóst is odatenni, különben nem élvezhető az előadás. Ezért is kell gyakran kisegítőket hívni, akiknek nemcsak napidíjat, de szállást és útiköltséget is fizetni kell. A létszámbővítés ráadásul nem róna plusz terhet a fenntartóra, mert megspórolnánk vele a kisegítőkre kifizetett költségeket is.
Mit mutatnak a számok, mennyivel több hallgatója-nézője lett a zenekarnak?
Öt év alatt saját működési bevételünket (amiben nem szerepelnek az állami és egyéb támogatási összegek) 37 millióról 178 millióra sikerült feltornásznunk. Abban az időszakban, amikor a válság miatt mindenhol másutt csökkentek a saját bevételek. A minisztériumi támogatásunk az utóbbi két évben szintén nőtt, az önkormányzati viszont csökkent. Elismernek bennünket, fontosak vagyunk a magyar kulturális szférának. És mivel sokkal több előadásunk van, természetszerűleg jóval több néző látogat el hozzánk. A hangversenyeink látogatottsága kilencven százalék felett van.
A létszámbővítésen túl mi az, amin még változtatnál?
A felújítása után a sportházban szeretnénk az operabérletet megrendezni, teljes szcenírozással. Szeretnénk egy-egy előadást többször is bemutatni. Gondoljunk csak bele, legközelebb Grazban, Bécsben vagy Budapesten lehet operát nézni, a műfajnak tehát régiós szinten is nagy vonzereje lehetne.
Szeretnék a zenekarnak még több koncertet szervezni, viszont ehhez szükség lenne a megfelelő létszámra, hogy a nemzetközi piacra kiállhassunk. Mert ilyen kaliberű zenekar Nyugat-Európában, ilyen árfekvésben nincs. Mivel Vásáry Tamás elfoglaltságai miatt nem tud a zenekar életében állandóan jelen lenni, az ő munkája mellett egy állandó vezető karmesterre is szükségünk lenne.
Van jelölt, akit szívesen látnál a zenekar élén?
Öt éve gondolkodunk ezen, de nagyon nehéz kérdés, mert a jelölt rendkívül sok szempontnak kell, hogy megfeleljen. Most úgy tűnik, Madaras Gergő személyében sikerült egy alkalmas embert találnunk. Ő az, aki fiatal kora (28 éves) ellenére szeptembertől az Orchestre Dijon Bourgogne első karmestere és művészeti vezetője. Ő dirigálja Londonban az Angol Nemzeti Operában a Simon McBurney által rendezett Varázsfuvola előadást. Óriási tehetség, és hihetetlen szuggesztív személyiség. És a külföldi állandó munkái mellett is úgy tűnik, még tudna ránk időt szakítani.
Másrészt a szimfonikus műfaj elengedhetetlen feltételei a hangszerek, egy fúvós vagy ütős hangszernek meghatározott műszaki élettartama van. Ha lejár, többé nem használható, ez nem az én véleményem, bárki bármit csinál, nem működik úgy. Ennek ellenére 2000 óta nincs keret új hangszerek vásárlására, és ez tarthatatlan.
Az iseumi játékok teltházzal futottak, ennek ellenére tavaly és idén is azt lehetett hallani, hónapokkal később fizették ki a szereplők gázsiját. Veszteség miatt?
Nem, egyáltalán nem erről van szó, csak azzal kínlódunk, hogy a támogatások nem olyan ütemben jönnek, mint a kifizetések. Év végéig idén is rendben leszünk.
Hova tarthat kultúra nélkül ez a város?
Sohasem féltél attól, hogy az ötleteid szétfeszítik Szombathely kereteit? Hogy nem sikerül elég anyagi támogatást találni, hogy nem lesz elég értő közönség?
Én azt gondolom, a legfontosabb, hogy az ember tisztában legyen a célokkal, azok legyenek reálisak, és legyen mögöttük valós tartalom és erkölcsi érték. Hiszek abban, hogy Szombathely többre hivatott, mint amiben jelen pillanatban van. Az Iseumi Szabadtéri Játékoknak mellet komoly érv, hogy se közel se távol nincs ilyen kaliberű muzeális értékű hely, amely szabadtéri előadásokra is alkalmas lehetne. Másrészt a szegedi vagy margitszigeti színpadon kívül nem lehet nyári játékokat szabadtéren látni. Olyan nemzetközileg is ismert és elismert fesztivált szeretnénk, ami minden elemében top-színvonalat nyújt. Fontos, ehhez mi nem a várost „nyúljuk le”, míg a szegedi nyári játékok a helyi önkormányzattól 260 milliós támogatást kap, addig itt tavaly egyáltalán nem volt rá lehetőség, idén 15 millió forint. Nem lehet azt mondani, hogy a szombathelyi kereteket túlfeszítjük. Szombathely pedig nem nagyon tud más jellegű város lenni, mint kulturális, a sport mellett ez a fő értéke.
Az más kérdés, általánosságban, hazai szinten mennyire alacsony a kulturális termékekre a fogadókészség. Európában a szégyenpadon ülhetnénk.
Lehet, persze mondhatjuk, hogy ez így van, és nincs mit csinálni, de akkor mi lesz itt pár évtized múlva? Hova tarthat kultúra nélkül ez a város?
Azt látom, akadnak kiváló ötletek, amelyekkel tényleg ki lehetne lépni a nemzetközi porondra, de valahol mégis megrekednek a dolgok. Itt van például a Romkert vagy az Iseum, mint muzeális érték, óriási lehetőség, mégsem érezzük, hogy özönlenek hozzánk a turisták.
Véleményem szerint sok munkával, ésszel nem ördöngösség előbbre jutni. Meg kéne vizsgálni, hogy megfelelő irányban, módon menedzselik-e a városban ezeket a turisztikai látványosságokat, egyáltalán egészében Szombathelyt. Nem mindig csak a pénzre kell gondolni, ötletekre, kitartásra van szükség.
Megunta a gyakorlást?
Tudni lehet, hogy amíg jártad a világot, addig is erősen lokálpatrióta voltál. Nincsenek már egyéni előadóművészi ambícióid?
5 éves koromtól 28-ig ebben a tudatban keltem és feküdtem, és elértem azt, amit szerettem volna. Beteljesült az álmom, játszhattam olyan helyeken, amikre büszke lehetek. Saját átiratban eljátszottam Paganini 24 caprice-ét, erről lemezfelvétel is készült, amit CD-boltokban szerte a nagyvilágban árulnak. Van egy másik, valós szakmai kérdés is: biztos-e, hogy egy-egy csellóversenyt 450-szer eljátszani a csúcs, vagy jobb kitalálni, megvalósítani mindenféle dolgokat? És akkor még nem beszéltük a családról, arról, milyen élet az, amikor állandóan úton vagy, taxik, próbatermek és hotelek között élsz. Addig jó, ameddig az embert ez motiválja, de úgy érzem, én már kinőttem ebből, másfajta ember lettem.
Meguntad a gyakorlást?
Az is lehet, viccesen azt szoktam mondani, most már nem gyakorlok, csak csellózok, amikor felkérnek. Nagyon szeretem a zenét, de óriási élményt ad a szervezés, a zenekar irányítása is.
„Valóban szerelmese vagyok a vitorlázásnak”
Civilben tudni rólad, hogy a vitorlázás nagy szerelmese vagy. Az utóbbi hetekben nagy botrányt kavartak a szombathelyi városvezetők állítólagos balatoni hajós kiruccanásai. Eljársz még hajózni?
Valóban szerelmese vagyok a vitorlázásnak. Még Klagenfurtban, tíz éve Gál Csaba kürtös-barátom szerettette meg velem a versenyvitorlázást. Amíg ott éltem, szinte napi szinten, két próba között együtt jártunk ki a Wörthi-tóra. Később újságíróként tudósítottam a Vendee Globe versenyek rajtjáról, az Aqua Magazin külső munkatársaként cikkeket írtam az óceáni vitorlázásról. Ahogy hazajöttem, a vitorlázás lehetősége teljesen megszűnt, időm se maradt, csak a vágy. Pláne, amióta Fa Nándort is személyesen megismerhettem. Szinte kéthetente találkozunk, nézem, miként építgeti új, óceáni versenyzésre tervezett hajóját.
Van egy szombathelyi, családi jó barátom, Budai István, aki ötszörös magyar bajnok vitorlázó, általa nemrégiben újfent lehetőségem adódott arra, hogy ennyi év kihagyás után ismét vízre, tengerre szálljak. A Balatonon viszont sohasem hajóztam, egyszerűen nem maradt rá még időm. Ugye az Iseumi Játékok mellett a Bartók Szeminárium és a Karnevál is nyáron van… Az adriai versenyeken öt-hat hajónyi szombathelyi legénység küzdött egymással és az elemekkel. Ezeken az utakon egyébként semmilyen inkriminált eseménynek nem volt nyoma. Minden hajón 8-10 ember utazott. Tudok mutatni valós videókat, hogy is zajlottak ezek a versenyek.
Azt is hallani, hogy kedveled a táncos bulikat.
Ezt így azért nem mondanám. Középiskolás meg főiskolás koromban annyira a csellónak éltem, hogy ez teljesen kimaradt az életemből, soha nem mentem el pl. diszkóba, nem jártam sehová. Most valahogy adódott a lehetőség, és a kedv is, de havonta egy-egy alkalomról van szó, ennyi.
Karnevál és az illegális dobolás
Az éjszakai bulizásról jut eszembe egy régebbi ügy, a karneváli dobosokkal szembeni rendőri intézkedés. Miért érezted akkor úgy, hogy a blogodban a dobosok ellenében kiállj a rendőrök mellett?
Nem így érzem, nem a rendőrök, hanem az igazság mellett álltam ki. Nem véleményt írtam, csak igyekeztem azokat a tényeket összeszedni, amiket én ismertem. Főként, hogy a sajtóban megannyi csúsztatás, fél-információ látott erről napvilágot.
Mint karneváli szervezők, levontatok ebből az esetből bármilyen következtetést?
Hogyne, eztán a rendezvény-tartási engedélyt próbáljuk úgy megkérni, hogy a Borok utcájában legalább hajnali kettőig-háromig szabadon lehessen utcazenélni.
Polgármesterjelölt?
A szombathelyi jól értesültek évek óta azt rebesgetik, te lehetsz az önkormányzati választásokon a Fidesz polgármester-jelöltje.
Én még nem hallottam róla. Megtisztelő, tényleg, ha az emberek fejében egyáltalán az én a nevem is felmerül. Nem is tagadom, van közéleti érdeklődésem, ugyanakkor számomra a zenekarral való munka, a rendezvények elég kihívást jelentenek, miért áldoznám fel a biztos jót a bizonytalanra?
