Nyilvánosan kijelentem: megbocsátottam Seth Gordonnak. Mármint azért, mert két éve ránk szabadította a Négy karácsony című izét (vígjátéknak nevezni sértés lenne a zsáner míves darabjaira nézve - a jelzett dolgozatocska esetleges kedvelőitől ugyanakkor ezúton is elnézést kérek). Förtelmes főnökök magyar keresztnevet kapott új filmje sikeréhez ugyan nyilván hozzájárultak a remek sztorit szállító forgatókönyvírók, a jóérzékű producerek, mindenekelőtt meg a színészek és alkotótársak - ám a jó hozzávalók ütős összehangolása igazi és tényleges direktori tehetséget sejtet a derék Seth-ben.
A mese ezúttal három jó barátról szól, akiket különféle okokból és célokkal zaklatnak, megaláznak és semmibe vesznek főnökeik. A forgatókönyv javára legyen mondva: már a három elviselhetetlen munkahelyi légkör is alaposan felépített és stabilan indokolt a sztoriban. Az egyik kibeszélős jelenetben nem papolósan még napjaink gazdasági válságának kényszereit is úgy szövik bele a film szövetébe, hogy attól minden piaci vagy közalkalmazottnak keserű lesz egy pillanatra a film alatt egyébként folyamatos jókedve.
Három a kínos valóság
Nick ( Jason Bateman) irodai főnöke igazi pszichopata, aki még a látszatát is kerüli, hogy nem hősünk megalázása és gályáztatása lenne a legfőbb célja ( Kevin Spacey zseniálisan gonosz alakítása igazi gyöngyszem). Kurt ( Jason Sudeikis) egy jól menő családi cég könyvelője, aminek azonban váratlanul meghal a nagyon nem förtelmes tulajdonosa. A helyére lépő, tőről metszett bunkó fiát ( Colin Farrell) csak a vállalkozás hasznának minél nagyobb lefölözése izgatja. A feleségébe fülig szerelmes és odaadó Dale-t ( Charlie Day) pedig fehérmájú és bombázó főnöknője ( Jennifer Aniston, kacér alsóneműben és fürdőhabban is) zaklatja szexuálisan.
A derék munkaerők egy ideig a kézikönyvek és a józan ész idevonatkozó passzusai szerint igyekeznek alkalmazkodni, tűrni és kibekkelni, esténként a közös kocsmázásokon pedig kibeszéléssel hatástalanítani a munkahelyi terrort. Egyik este (egy évek óta sikertelenül munkát kereső haverjuk groteszk nyomorúságát látva) itt döbbennek rá, hogy helyzetük radikálisabb megoldásért kiált.
Nem követendő példa, de végiggondolták nekünk
Hogy milyen megoldásra jutnak a megnyomorított amcsi kizsákmányoltak, arra a spoilerkedés elkerülése végett csak nagyon óvatosan célozgathatok - lévén, hogy a tengernyi vicces helyzet fergeteges hatását gyengíteném vele. Elég legyen annyi, hogy igazi endlösungra törekszenek, amihez egy Hitchcock-mozi ( Idegenek a vonaton) adja nekik az ötletet. Még egy nehézfiúk kocsmájában talált, profinak látszó egykori sittes tanácsát is kikérik ( Jamie Foxx jutalomjátéka - a Motherfucker Jones nevét a szinkron hűen tükörfordította nekünk, börtönbüntetésének oka pedig igazi groteszk oldalvágás a nagyhatalmú multinacionális szerzői jogvédőknek).
Mivel hőseink a (spoilerkedést továbbra is kerülve fogalmazzunk így) a radiális problémamegoldásokban kissé járatlanok, ezért a tökéletesnek látszó terv kivitelezésébe csak a véletleneket és saját gyengeségeiket nem kombinálják bele. Így természetesen mindjárt a nyitólépések után öt perccel elszabadul a pokol, összekuszálódnak a szálak (még áldozat is akad). Amit persze nagy jóindulattal igyekeznek rendbe hozni, amitől persze csak egyre reménytelenebb lesz a helyzetük... és így tovább a szerencsés (?) végkifejletig.
Isten sem menti meg a sztorit a folytatástól?
Eddig ez így lehetne egy kicsit a fekete humorba és a groteszkbe hajló szokványos vígjáték is. A Förtelmes főnökök forgatása alatt viszont szokatlanul kedvezően állhattak a stáb csillagai, mert egy majdnem hibátlanul pergő, szórakoztató és minőségi, itt-ott még el is gondolkodtató szerkentyűt hoztak létre. Az elsöprő közönségfogadtatásra csak egy személyesen átélt példa: amelyik előadáson én láttam a filmet - ott a film végén nyíltszíni taps tört ki...
A vígjátékok néhány szokásos következetlenségét és a forgatókönyv egyetlen komolyabb morális hibáját (még mindig nem árulok el konkrétumot, tessék megnézni!) leszámítva egyértelműen az utóbbi évek egyik legjobb hollywoodi termékével van dolgunk. A már kellően agyondicsért történet mellett hadd hozzam újra szóba a telitalálatos szereposztást és alakításokat, az utolsó gesztusig hihető fő karaktereket. Meg még a minőségi képi világot, stílusos látványvilágot. Meg még a jól eltalált filmdalokat (például ezt meg ezt). Meg hogy még szinte már kötelező altesti poénok sem bántóak (nem is viszik annyira túlzásba)...
Nem megbántva a tekintélyes számú elkötelezett hívét, de Gordon direktor úr dolgozata simán lemossa a vászonról a Másnaposok újratöltött verzióját vagy a nyári kínálatban a többi hasonszőrű társát. Csak ilyen álomgyári konfekciót kívánjunk magunknak a jövőre nézve!
(A Förtelmes főnökök-et a Cinema City Savaria tartja műsorán.)
