Amikor az ember a fesztivál kifejezéssel találkozik, általában hihetetlen zaj, hatalmas színpad előtt őrjöngő tömeg, és a söröző húszas-harmincas korosztály jelenik meg lelki szemei előtt. Bár a legtöbb fesztivál már kínál gyerekprogramokat is, de ez általában megragad egy pár leárnyékolt asztalnál, néhány játéknál és színezőnél, ahol animátorok próbálják a nyűgös srácokat lefoglalni kicsit.
A Művészetek Völgyében szerencsére ez nem így van – itt a kicsiknek és nagyoknak nem csak egy üres frázis, a szervezők tényleg releváns célközönségként tekintenek a kicsikre. Természetesen nem csak nekik, hanem akár az idősebb korosztálynak, sőt a négylábú fesztivállatoknak is kínálnak szemrevételezni valót.
A Völgy varázsa talán a családiasságában rejlik – bár már több ezren is megjelennek egy-egy zsúfoltabb napon, mégis sikerül megőrizni azt a békességet, amit a helyszínként szolgáló falvacskák, udvarok nyújtanak. Itt nem lehet elveszni, mindenhol ismerős arcokba botlik az ember. Megőrzi azt az emberközeliséget, ahol egy árus emlékszik a vevőire, ahol a securitysek megdicsérik a táskádat, és ahol a polgárőrök is nevetnek a véletlenül elcsípett vicceden.
Nem különülnek el élesen a fellépők és a nézők – a patakparton gitárkoncert, a buszmegállókban és az árokszélen komplett zenekarok szórakoztatják magukat és a vásározó tömeget. Itt tényleg lehet barátkozni, van élet a
Van tüzed?
mondat után, lehet együtt ebédelni, kézműveskedni, táncolni, vagy éppen közösen énekelni a Csigabuszon.
Ha első fesztivált keresnek, vagy kisgyerekkel, kutyussal indulnának neki a színes-hangos-nyári csodavilágnak, bátran tudom ajánlani a Művészetek Völgyét, sok társuknak már bevált – nézzék meg képeinket!
