Július 4-én adták át Szombathelyen a Magyar–Japán Baráti Társaság új japán kertjét. Az ünnepélyes eseményen jelen volt Japán magyarországi nagykövete, Őexcellenciája Kimura Tetsuya is, ami jól jelzi a beruházás jelentőségét. A többéves munka eredményéről, a kert mögött álló filozófiáról és a jövőbeli tervekről Schmitt Csillával, a társaság vezetőjével beszélgettünk.
Egy japán kert nem pusztán növények, kövek és víz együttese. A japán kultúrában minden elemnek jelentése van, a kert pedig a megérkezés, a lelassulás és a harmónia tere. A szombathelyi Magyar–Japán Baráti Társaság évek óta dolgozik azon, hogy egy valódi japán kulturális központ jöhessen létre a városban. A most átadott kert ennek egy fontos állomása.
Hogyan született meg a japán kert ötlete?
Még azelőtt, hogy megkaptuk volna az ingatlant, az egyik japán napunkon aláírásgyűjtést szerveztünk arról, hogy támogatnák-e a szombathelyiek egy japán kulturális központ létrehozását. Több száz aláírás gyűlt össze azon a délutánon, ez adott lendületet ahhoz, hogy belevágjunk.
Amikor megkaptuk a Farkas-villát, elkezdtük az épület felújítását, elkészült a tető és a nyílászárók is, de a Covid miatt egyértelművé vált, hogy a teljes beruházást rövid idő alatt nem tudjuk befejezni. Ezért úgy döntöttünk, hogy a kertre koncentrálunk.
Két éve készült el a teaházunk, de már akkor tudtuk, hogy kert nélkül nem teljes. Japánban a teaszertartás nem csak a teáról és a teaházról szól, hanem az odavezető útról, a természetről, arról a lelki ráhangolódásról, amely már a kertben elkezdődik.
Mennyire tekinthető tradicionálisnak ez a kert?
Ez egy teaházhoz kapcsolódó kert, de a teljes kialakítás során több japán kertészeti irányzat elemei is megjelennek majd. Az utca felőli részen például egy zen kert készül majd sziklákkal és kavicsokkal.
A japán kert lényege nem az, hogy egyszerűen japán növényeket ültetünk egymás mellé. A térnek harmóniát kell teremtenie. A növényeknek, a víznek, a köveknek és az utaknak is jelentése van.
A szombathelyi kert mennyire különleges Magyarországon?
Ez egyedülálló projekt Magyarországon. Nagyon kevés olyan japán kert van Európában, amely eredeti japán teaházzal is rendelkezik. A mi teaházunk japán tervezés alapján készült, és erre nagyon büszkék vagyunk.
A kert terve magyar szakember munkája alapján indult, majd japán kertmesterek is bekapcsolódtak a folyamatba. Folyamatosan figyelik a megvalósítást, szeptemberben is érkeznek, hogy megnézzék, szükséges-e változtatni valamin.
A kertben azért nem minden növény származik Japánból. Hogyan lehet összeegyeztetni a hagyományt a magyarországi környezettel?
Alkalmazkodni kellett a mi éghajlatunkhoz. Nem minden japán növény marad meg nálunk, ezért olyan fajokat is választottunk, amelyek hasonló karaktert képviselnek.
Érdekes példa a cseresznyefa. A japán kertekben az öt szirmú japán cseresznye az igazi, de nagyon nehéz volt beszerezni. Végül egyetlen ilyen fát sikerült Németországból szereznünk. Hosszú évek múlva lesz belőle igazán látványos fa.
Mik a következő lépések?
A kert most nagyjából 90 százalékos készültségű. A következő cél az épület használhatóvá tétele. Amíg nincs megfelelő infrastruktúra, addig a kertet sem tudjuk rendszeresen megnyitni.
A főépületben kiállítótereket szeretnénk kialakítani, ahol a gyűjteményeinket, például kimonókat, legyezőket, babákat mutathatjuk be. Emellett workshopokat és tanfolyamokat is tervezünk.
Mennyire nehéz támogatást szerezni egy ilyen különleges kulturális projekthez?
Nagyon nehéz, de azt gondolom, hogy a japán kultúra sokkal több embert érdekel, mint elsőre gondolnánk. A japán napra évről évre több ezer ember érkezik.
Sokan a kimonók miatt jönnek, másokat a harcművészet, a gasztronómia, az origami, a bonsai vagy éppen a zene érdekel. A japán kultúrában nagyon sok olyan terület van, amely megszólíthat embereket.
Nagyon fontosak az önkéntesek is. Sok munkát ők végeztek el az épületben és a kertben is. Egy ilyen közösségi projekt nem csak pénzből épül.
Ha egy dolgot kellene kiemelni, amit a magyarok tanulhatnak a japán kultúrától, mi lenne az?
Talán a harmónia keresése. A mi rohanó világunkban nagyon sokat adhat az, ha képesek vagyunk megállni, figyelni a természetre és egy kicsit lelassulni.
Én mindig azt mondom azoknak, akik Japánba utaznak, hogy két dolgot biztosan megtanulunk ott: a rendet és a türelmet. Azt, hogy hogyan figyelünk egymásra, hogyan várunk ki dolgokat, és hogyan működünk együtt egy közösség részeként.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!