Naponta többször is kapunk mindenféle tippet és bejelentést, illetve a legkülönbözőbb tapasztalataikat is gyakran osztják meg velünk olvasóink. Egy ilyen levéllel jelentkezünk most.
Így szól olvasónk írása:
Tisztelt Szerkesztőség!
Tegnap történt valami velem! Csalódtam a női nemben. Igen! Pedig számomra a szépség, a báj, a puhaság, a gyengédség, a gondoskodás, az együttérzés, a szeretet szinonimája volt a nő! Tegnapig. Akkor találkoztam kiábrándulásom tárgyával.
Történetem röviden: garázsom van egy társasház földszintjén, a hozzátartozó kijáróval. Ezt az utat zárja el parkolásával rendszeresen a „hölgy”; úgy, hogy egyáltalán nem, vagy csak szapora tilitolival tudom megközelíteni az ingatlant.
Bosszant a dolog, és a megoldáson törtem a fejem, mikor is megpillantottam őt! Nosza! Uccu neki, elé állok, kezétcsókolommal köszöntök, udvariasan közlöm a tényállást, még udvariasabban megkérem, hogy nem lehetne-e esetleg?! Nem bánom ha picit belóg, de ne egészen!
Ekkor tör ki a vulkán! Mit képzelek?! Ő nem is! Különben meg itt lakik 50 éve, neki joga van. Ismétli, hogy vétlen, biztos nem is ő volt.
Hibát követek el, mikor mintegy igazamat bizonyítandó, előveszem a képet, melyet a szabálytalankodó gépjárműről készítettem. A lávafolyam fúriává változik! Hirtelen a népszerű TV műsor, a Mónika Show szereplői leszünk!
Ekkor, igen, ekkor tört meg valami bennem. Kinek ő azt mondja, kár. Gondolom, s már bánom, és menekülnék de szavai még a távolban is utolérnek. „Hess madár!”
Megsemmisülten, ingerülten érek haza. Mi baj van apa? Kérdezi párom, s gyengéden átölel, majd puha kezével megsimogat.
Van remény!
