Kezdem ugyanazzal könyvtáravató beszámolóm, amivel a mai, költészet napi ünnepségen a felszólalók indították mondandójukat: én is ismertem Balogh Józsefet. Régóta futólag, különböző szerkesztőségben futottunk össze (ő hozta verseit), aztán pár éve (lassan négy) elég nyomasztó helyen, a szombathelyi börtönben találkoztunk viszonylag rendszeresen.
A hivatalos életrajzi méltatásból ez kimaradt, de sok más mellett a tankönyvíró költő-tanár a szombathelyi büntetés-végrehajtási intézetben is tartott órákat. Drámaszakkörön szervezett – rabokból raboknak - előadásokat. Ott, biztonsági kapuk és rendszerek előtt, becsekkolás és kicsekkolás között félúton vitattuk meg rendre a szombathelyi színházi premiereket. Szerette Jordán társulatát, örült annak, hogy van végre Szombathelyen színház.
Örült volna ennek a mai napnak is, hogy abban az iskolában (ami 2007. óta evangélikus általános), ahol sok éven át tanított, április 11-én egy új könyvtárat avattak fel, amit róla neveztek el. Örült volna a méltatásoknak: hogy Szombathely polgármestere, Puskás Tivadar, alpolgármesteri kísérettel jött el, és hosszasan idézte emlékét. Hogy Esztergályos Jenő, az Apáczai Kiadó vezetője nemcsak róla mesélt a gyerekeknek, de a tankönyveket is megmutatta nekik, amiket anno ő jegyzett. Hogy Szabó Róbert Endre, a WSSZ színésze egyik kedvenc Lord-slágerét énekelte, és hogy a Reményikes gyerekek bájosan adták elő gyermekverseit.
És a lényegnek: hogy a Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola padlásterében eztán egy vadonatúj kis helyiségben gyűlnek a könyvek, és köztük az ő kötetei is, lapozhatóan. Sőt, a kis iskolai könyvtár az egyik rajongó, az egykor volt budapesti Lord-klub vezető, Varga Gabriella jóvoltából Balogh József személyes hagyatékával is gazdagodott.
Szovák Csaba az avatón még bejelentette, rövidesen munkához lát a Balogh József Alapítvány is. Balogh Zoltán, a költő idősebb fia pedig édesapja emlékére online múzeumot készül „építeni”. Mert akire emlékeznek, az nem hal meg soha.
Balogh József életrajza
1951. december 15-én született Pécsen. Nős, két fiúgyermek apja.
1970-től 1973-ig a szombathelyi tanítóképző főiskolán, majd 1983-tól 1985-ig a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán tanult. 1973-1975. között Őriszentpéteren, 1975-1987. között Nagysimonyiban, 1987-1995. között Szombathelyen, a Hunyadi János Általános Iskolában tanított, majd 1995-től a szombathelyi Eötvös József Általános Iskola tanára volt. Utolsó éveiben a Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola tanáraként tevékenykedett.
Tizenhét önálló kötete látott napvilágot. Írt általános iskolai tankönyveket, feladatgyűjteményeket. Vezetett gyermek színjátszó csoportot, rendszeresen zsűrizett. A Lord zenekar állandó szövegírójaként is dolgozott. Munkásságát októberben Megyei Príma díjjal és közönségdíjjal jutalmazták.
Élete utolsó pár hónapjában a költő-tanár súlyos betegséggel küzdött. Szervezete néhány nappal születésnapja után adta fel a küzdelmet. 60 évet élt.
December végén a Lord együttes is búcsúzott szövegírójától, az év végi koncerten hajtottak fejet barátjuk emléke előtt. (A videót köszönjük Szovák Csabának).