Hűs fuvallatokkal érkezett az ősz s kergette el az indiános utolsó sugarakat, mondván hogy most már tényleg eljött az ő ideje. Nekiállt átszínezni a tájat, de nem végzett teljesen, sok lomb zöldell még, nem jutott mindenre ideje. A rozsdabarna szőnyeget már leterítette elénk, elvéve a lehetőségét annak, hogy bárki is halkan osonhasson az erdőben. Kicsit messzebről nézve nem is hallani mást, csak azt, hogy recseg-ropog az avar a sok túrázó talpa alatt, ahova pedig nem jutott elég oda szór még egy kis keveset. Ül a fák tetején és egyesével fújja le a leveleket, az elmúlást széppé téve rendezi a tájat.
