Jajce
Jajce valaha a Magyar Királyság része volt: Mátyás, kinek nevét tábla említi meg a várnál, melyet visszafoglalt a töröktől, 1463-ban megalapította a jajcei bánságot, mely 1527-ig Magyarország része volt. A városka fő látványossága a közel 30 méter magas vízesés, a Pliva és a Vrbán folyók találkozásánál, ezt a látványt pedig Csontváry tette híressé festményével.
Néhány kilométerre innen a Pliván kis vízimalmok csoportjára bukkanhatunk: valaha gabonaőrlésre használták ezeket a meseszerű kis famalmokat, ma turisztikai látványosságok. Bosznia különleges, zöldes folyóvizeinek, völgyeinek és hegycsúcsainak látványát viszont rombolja a mérhetetlen szemét: több éve halmozódó műanyag hulladék csavarodik, rakódik a folyók menti fákra, hosszú kilométereken át.
A Kravicai vízesés meg olyan, mintha egy természet és egy Kusturica-film helyszínét olvasztanánk egybe. Lenyűgöző a látvány bármerre is nézünk, de közben a Macskajaj jelenetei jutnak eszünkbe.
Blagaj
Fő látnivalója a Buna folyó kitörése a közel 200 méter magas sziklafalak alól. Az itt magasodó kolostorból szuper kilátás nyílik a folyóra, ami olvadáskor több méterrel megemelkedve, medréből csaknem kilépve vidáman lepi el a folyó partjára épült éttermek, sörözők kerti székeit, asztalait. Hamisítatlan balkáni hangulat, sztoikus nyugalom és lelassult idő, s ez velünk marad egész túránk során.
Mostar
Turistalátványosság a Stari most (Öreg-híd), melyet 1993-ban a horvátok leromboltak, s újjáépítésében mi, magyarok is részt vettünk. Gyönyörű I. Szulejmán minaretje is, egyébként is az egyik olyan városka Boszniában, ami leginkább őrzi a török idők emlékét, főképp bazárja révén. Turisták, kóbor kutyák és kolduló gyerekek színes keveréke teremti meg az atmoszférát, kiegészülve a minden városban, így Mostarban is mementóként fehérlő temetőkkel: a fejfákon száz meg száz fiatal férfi neve, mind a polgárháború áldozatai.
Szarajevó
Bosznia-Hercegovina fővárosa ez a csodálatos, négy vallású város: katolikusok, ortodoxok, zsidók és muzulmánok élnek itt, kultúrájukkal megannyi látnivalót nyújtva az ide látogatóknak. Torokszorító a szétlőtt, szétbombázott épületek látványa, melyek egy részét serényen újítják, míg másokat mementóul hagynak a helyiek. Szarajevóban sem kapkodnak a pincérek, de az biztos, hogy a kávédat mosolyogva szolgálják fel, és szívesen mesélnek városukról, ha kérdezel.
Ha itt járunk, ne hagyjuk ki a sörgyár (Szarajevszkaja Pivara) Krúdy-regényeket idéző éttermét, mely a XIX. század elejétől működik. Falain magyar nyelvű képeslapokat is találunk, melyeken a békebeli századforduló idejéről küldték üdvözletüket itt nyaraló felmenőink. Az étel remek, és a magyarországi árakhoz képest olcsó, s a dohányzók vígan füstölöghetnek a szórakozóhelyek falain belül is.
A visokói „piramisok”
A tudományos vitát megkerülve, azaz a kérdés boncolgatása nélkül, hogy Visokóban piramisokat találtak-e vagy sem, ha itt járunk, nézzük meg az alattuk húzódó barlangot. Hogy kultikus helyként szolgált-e valaha, s hogy keramikus kövein valóban rovásírást fedeztek-e fel, ez sem egyszerű kérdés. De mint minden barlang, érdekes lehet akkor is, ha az üzleti célú áltudomány újabb oázisát látjuk benne.
Sajnos rejtélyes okok miatt nem sikerült képet rögzíteni a piramisok környezetében. :)