Kiskertek, ahogy még nem látta őket - ilyen télen a szombathelyi parkerdő

Milyen csend van.

- mondta a lány a fiúnak, majd meg is törte azt némi ropogással, ahogy elindult előre a magas hóban. Sétáltak a kis házak közt, elképzelték hogy itt töltenének egy hetet, távol mindentől, a végtelen nyugalmat árasztó közegben, valamelyik kis házikóba bevackolva, pattogó kandalló mellett. Néha találkoztak emberekkel, akik lapátoltak, vagy kapálógéppel tolták el a havat, de kevesen voltak, sok utcában egy lábnyom sem volt a hóban. Helyenként hatalmas kutyák ugattak rájuk a mellmagasságig érő kerítések mögül, máshol csak füstölgő apró kémény jelezte, hogy van odabent valaki.

Nagyon hangulatos télen errefelé, majd vehetnénk egyszer itt egy kis kunyhót.

- jegyezte meg a fiú amikor hazafelé indultak, a lány mosolyogva szorította meg kezét, és rá is mutatott egy faházra. Útközben még segítettek egy elakadt autót kitolni az árokból, majd őket is segítettek feltolni egy dombon, mert elcsúszott a kerék:

De a kunyhó mellé majd egy dzsipre is szükség lesz.

- jegyezte meg a fiú, ahogy közeledtek a város felé.