Kossuth Lajos az ellenzék politikai aktivitásának fenntartása érdekében, az 1832-36-os országgyűlés berekesztése után a Törvényhatósági Tudósítások terjesztésébe fogott. A törvényhozás munkáját bíráló kiadvánnyal azonban a korszak törvényei szerint bűncselekményt követett el, ezért 1837-ben négy év börtönt kapott, de Deák Ferenc közbenjárására már 1840-ben visszanyerte szabadságát.
Metternich úgy vélte, az „izgága” Kossuth reformgondolatait a cenzúrán keresztül kordában tudja majd tartani. Utasították az udvar egyik pesti besúgóját, Landerer Lajos nyomdászt, hogy ajánljon fel számára egy szerkesztői állást. A Pesti Hírlap első száma 1841. január 2-án csak 60 olvasó kezébe jutott el, de példányszáma 1844-ben már meghaladta az ötezret.
A Pesti Hírlap sajtótörténeti újítása volt az első oldalon található vezércikk, melyben a főszerkesztő osztotta meg gondolatait a közéleti eseményekről, miközben a haladást biztosító reformokat és a polgári átalakulást sürgette. Kossuth a cenzúra dacára a Wesselényi által megfogalmazott társadalmi érdekegyesítés ideáját képviselte és az indulás pillanatától kezdve harcban állt Széchenyi Istvánnal, aki a Kisfaludy Károly által alapított Jelenkor hasábjain vitázott a Pesti Hírlap cikkeivel.
Kossuth utolsó írása 1844. június 30-án jelent meg a Pesti Hírlapban amivel megunva a Landererrel folytatott állandó vitákat, elbúcsúzott olvasóitól. Vezetése alatt a lap Magyarország legnépszerűbb újsága lett. A Pesti Hírlapot ezt követően a centralisták, Szalay László, Csengery Antal, Eötvös József, Trefort Ágoston kapták meg. Bár veszített népszerűségéből, 1848. decemberi betiltásáig a legolvasottabb magyarországi sajtótermék maradt, amelynek nevét a későbbi korok is kiváló reklámnak tartották.
(Forrás: Facebook / Feiszt György)
