A Kőszegi Várszínház évtizedek óta gyakorolja a nyár esti szabadtéri szórakoztatást: gombol újra és újra, saját erőből, egy-egy szabadtérre hangszerelhető zenés komédiát. Hétről-hétre – ahogy hirdetik - színre viszik a nyarat, megtöltik üres estéinket kultcsemegének számító színházi produkciókkal. És teszik ezt azóta is, hogy Szombathely környékén már nem is akkora szám (mint jó pár éve volt) a helyi színházcsinálás, a nevesebb művészek felvonultatása (amióta saját társulat és épület is van, lassan hozzászokunk). A Kőszegi Várszínház azonban maradt az ami: elérhető távolságban egy jóleső kiruccanás, sétával, fagyizással megfejelt üdítő nyár esti kikapcsolódás.
A tavalyi recept idén is bevált
A Kőszegi Várszínházban az idei saját premier kiagyalásával nem vacakoltak sokat, a lehető legbiztosabbra mentek. A tavalyi sikeres Chioggiai csetepaté után egy újabb közkedvelt Goldoni művet poroltak le: „A kávéházat”. Ezúttal is Znamenák István rendezésében, aki biztos kézzel, ötletesen nyúlt hozzá és frissítette fel, hangszerelte holdfényre és tücsökcsiripelésre ezt a velencei groteszket. A szereposztással sem bíbelődött sokat: idén is a bejáratott várszínházas társulattal találkozhatunk, a főbb szerepekben Pogány Judit, Epres Attila, Kovács Zsolt, Bánfalvi Eszter és Parti Nóra. (A zene Bárány Tamás és Némedi Árpád munkája.)
Goldoni Velencéje nem egy romantikus fészek, ahol szerelmes ifjak szűzies mosollyal arcukon összebújva gondoláznak. Ez a kávéház egy hamiskártyásokkal, játékfüggőkkel összesúgásokkal, pletykafészkekkel teli hely, ahol reggeltől napestig zajlik és siklik félre az élet. Ahol a városka lakói kisszerű érdekek mentén céltalanul hánykódnak. És akiket tisztességtelen üzletek és nevetséges szerelmi intrikák hálóznak körbe és körbe.
Beszédes a díszlet – nincsenek romantikus cirádák, viaszosvászonra festették fel, foltszerűen elnagyoltan a sikátorokat és a homlokzatokat – viszont vannak meglepetések, de nem lövöm le őket. A kanális két oldalán - a látszólagos jó és a rossz néz farkasszemet: a kaszinó és a kávéház. A kaszinó, ahol hamiskártyások butuska bárányokat fosztogatnak, és a kávézó, ahol intrikusok intrikálnak. Az átjárás adott: középen, a kanálisban inog a gondola, ott aztán el lehet dönteni, ki melyik oldalon száll ki.
Znamenák István és az alkalmi kőszegi társulata idén is egy mai poénokkal megtűzdelt, kifejezetten kedvünkre való darabot hozott össze. Hús-vér figurákkal, humorral, középpontban megromlott ifjakkal és civakodó, ármánykodókkal. Egy várszínházi premier sem lehet meg muzsikaszó nélkül, ezúttal a kávéházi zenészek szórakoztatnak. Dicséretünk nem jött volna létre, ha a kőszegi alkalmi társulatban nincsenek olyan parádésan játszó színészek, mint a kaposvári színházi alakulatból nagy kedvencünk – a bőrszerkós hamiskártyás Kovács Zsolt, vagy ellenfele, a jóságos tyúkanyó, Pogány Judit.
