Bidbull és kisfröccsi - messze Portugáliától (WSSZ-premier)

Muszáj azzal kezdenem, hogy nem szeretem a Portugált – még akkor sem, ha az 1998-ban debütált darab mára kultikussá vált, amiért szinte mindenki kötelezően rajong. Biztos, hogy Szombathelyen sem marad el a közönségsiker, itt is szeretni fogják Egressy Zoltán véglény-országra hangszerelt szerelmi románcát. Nem különösebben tetszett vagy tíz éve a legendás ős-Katonás előadás sem, annak dacára, hogy óriási sikerrel futott (és fut a mai napig), parádés szereposztásban, egyik kedvencem, Lukács Andor rendezésében. A szegény alkoholista asszony (Szirtes Ágival) bosszantott leginkább, túljátszottnak és ripacskodásnak gondoltam a figurát, kirázott tőle a hideg.

Holdvilágos éjszakán

Mészáros Zsolt

A Katonás előadásból forgatott filmet is láttam, azt sem szerettem. De mentségemre szolgáljon, úgy vagyok összerakva, hogy az Üvegtigris-sorozat egyetlen kockáján sem bírtam szívből röhögni. Nem ment. De tudom, és tiszteletben tartom, tényleg sokan lelkesednek a Portugálért. Biztos jó kuncogni azon, ha szerencsétlen sorsú kocsmabútorokat látunk esni-kelni, böfögni és hülyeségeket beszélni – körülöttem a tegnapi főpróbán is sokan feldobódtak ettől a könnyen fogyasztható, instant poénokra épülő tragikomédiától.

Ha a vidéki kocsmavilág látleletére vágyom, akkor a témakörben inkább Háy János darabjaihoz (na és Bödőcs Tiborhoz) fordulok. A Rák Jóskák, Herner Ferikék, kocsmája, boltja és munkásai nekem hitelesebbek, szerethetőek és akár szórakoztatóak is. Más a beszéd szövete, mélyebbre megy a szonda.

De miről is szól az Egressy-darab?

Történetünk egy, a rendszerváltást csak hírből ismerő vidéki falucskában, a háromszáz lelkes Irgácson játszódik, ahová egy nyári napon egy hátizsákos fiatalember érkezik, budapesti esszéíró. „Betér a kocsmába, ahol a vidéki kocsma jellemző figurái élik és fogyasztják - a fröcsike mellett - sivár mindennapjaikat.” Az álmodozó értelmiségi élvezi a vidéki semmittevést, miközben egyvégtében Portugáliába vágyakozik. A fiatalember beleszeret a kocsmáros lányába, Masniba (és viszont), így aztán meghosszabbítja pihenését a nagy út előtt. Ennek leginkább Retek, a kényszervallatás miatt kirúgott egykori rendőr nem örül.

Élet a végeken

Mészáros Zsolt

Az alap Csehov óta ismerős – mindenki vágyakozik valahová, csak innen el, Moszkvába vagy Portugáliába, mindegy. Mindenki eszelősen hajtja saját mókuskerekét, mindennapi boldogságát, aztán jön egyik nap a másik után, magától semmi sem változik, így aztán szép lassan belefulladunk az üressé tett hétköznapokba. Mert nem értjük: a szabadságot nem kint a világban, hanem magunkban kéne megtalálni. Egyre szűkösebb a tér. De ha elmenekülünk sem lesz semmi tágasabb.

Nem tesz hozzá, de el sem vesz belőle

És akkor csavarjunk egyet ezen az egészen. Mert az egyik fele a dolognak, hogy nem különösebben kedvelem ezt az Egressy-darabot, a másik viszont az, hogy miként birkózott meg ezzel a feladattal a szombathelyi társulat.

Hogy jó dolgokkal hozakodjam elő, a rendező, Szerémi Zoltán és a szombathelyi társulat jól tette a dolgát, a kamaraszínházban tisztességesen megkomponált tragikomédiát láthatunk. Olyan lett, amilyennek lennie kell. Nem tesz hozzá, de el sem vesz belőle. Naturalista, mind a díszlet mind a jellemformálás. A kocsma az kocsma, strand az strand, a véglények azok véglények.

WSSZ: Portugál

Mészáros Zsolt

Szimpatikus Alberti Zsófi Masnija, kedves, szerethető lénye. Kovács Gergely kölykösebb, a csillogásból és álmodozásból jeles, de talán túl fiatal még ahhoz, hogy átjöjjön karakteréből a naivitáson túli, a másik, az érettebb, férfiasabb én, akibe bolondulásig beleszeretni lehet.

Nem lehet nem szeretni Orosz Robi Csipeszét, a színésznek feltétlen rajongója vagyok, nem tud úgy szerepet kapni, hogy ne azt érezzem, hogy telibe találtak vele. Hasonlóan vagyok Szabó Tibor kocsmárosával is – remek figurát kovácsolt belőle.
Meglep Horváth Ákos Sátánja,nagyon rendben van – borzalom ez a szerep, a legalja, egy kupac csőd és szerencsétlenség (legalábbis a darab háromnegyedében), aztán feltornássza valahogy magát.
És akkor még nem szóltam Kelemen Zoli tiritarka sálas Papjáról, ami szintén a helyén van.

Szerelemhez nem kell ész, szerelemhez nem kell semmi más csak szerelem kell és kész

Mészáros Zsolt

Most sem tudok mit kezdeni az alkoholista Jucikával, bizonyára olyan, amilyennek lennie kell, de engem ez a figura zavar – hiába kedvelem Németh Juditot – nem tudok esésein, szétcsúszott arcán nevetni.

Túlzás persze, hogy nem mosolygok - nem lehet nem röhögni például a díszletelemeken és a jelmezeken. Tökéletes retro-arzenál (Csík György munkáját dicséri): Orosz Robi nyúlfarkas kulcstartója, a volt rendőr ruhadarabjai tetőtől-talpig (bruszlipólósan) – tökéletesen kidolgozott giccsparádé, de Szabó Tibke melegítőhöz húzott inge sem kutya. Csak gyönyörködöm:)

Egyszóval tisztességes munka – kifejezetten jó zenével (Szerémi Zoltán, Szirtes Edina Mókus és a Fabula Rasa). Aki vágyik Portugáliába, és még nem látta, csak hallott róla, az csak fogyassza bátran…