Olyan 120-an ültünk tegnap kora este a Savaria mozi nagytermében, ahol a Rock klasszikusok sorozat harmadik darabját vetítették. Februárban megnéztük a Doors 1968-as hollywoodi koncertjét 
Jim Morrison sámánereje a Savaria Moziban bűvölt 2013. February 21. 10:56 , márciusban Jimi Hendrix woodstocki fellépését 
Amikor Jimi Hendrix játszik 2013. March 16. 16:42 . Most egy évtizedet ugrottunk előre, 1978-ba és Texasba, ahol a Rolling Stones a Some girls című lemezbemutatóját prezentálta.
Szentségtörés
Ez már közelebb van jelen korunkhoz, a film elején bevágott néhány kép a koncertre érkező közönséget mutatja, ha eltekintünk a túl rövid férfi rövidnadrágoktól, a trapézgatyáktól, akár a mai fiatalokról is készülhettek volna a képek.
A színpadtechnika is fejlettebb volt, persze, ma is ismerős erősítőket, hangszereket használtak. És a világítás is elég látványos volt már. De ennyit a külsőségekről.
A film után elcsípve néhány mondatot a távozóktól, kiderült, ugyanúgy gondolkodnak. A koncert közepe ugyanis mára a repertoárból rég elhagyott, nagyon dallamos, és disco-ritmusban készült számokból állt. A Rolling Stonestól. Ez ma már olyan mondat, ami akár szentségtörésnek is hathatna, de akkor is így történt.
Jön a punk és a disco
Ne felejtsük el, hogy 1978-ban vagyunk. Kilenc év telt el azóta, hogy a Stonest az USÁ-ban kikiáltották a világ legjobb rock and roll zenekarának, és nimbusza egy kicsit megkopott. Főleg azért, mert jöttek a fiatalabbak, két éve jelent meg a punk-mozgalom és punkzene, ami a keményebb ritmusokat kedvelőket elcsábította a klasszikus rocktól.
És javában dúlt a disco-korszak. Jagerrék ekkor úgy gondolták, nekik is alkalmazkodni kell, és ennek volt eredmény a Some girls c. lemez. Amelyen disco-alapokra nyomták rá a gitárszólókat, és Jagger jellegzetes énekhangját. Még néhány lassú számot is írtak, hiszen abban az időben muszáj volt a discókban legalább félóránként lassúzó, simuló számokat játszani. Szóval, ez a lemez ennek a kísérletnek volt a terméke.
Vitatható eredménnyel persze, noha a Soma Girls lett a Stones legnagyobb példányszámban eladott sorlemeze. Bejött ugyanis az banda azon várakozása, hogy ezeket a dalokat játsszák majd a discókban is, és a discókedvelők is megveszik a lemezt. Alig egy év múlva a Stones szakított ezzel a stílussal, és visszatért régi önmagához, sőt, azóta is folyamatosan fejlesztgeti azt. Ezek a számok pedig kikerültek a repertoárból.
A vörös kiskakas
Szóval, ezért volt kicsit leülős a film közepe. De a zenekar jellegzetességei itt is kijöttek, ami még új volt számunkra, hogy Ron Wood méltó társa volt Keith Richardsnak. Charlie Watts ugyanolyan nyugodtan dobolta végig a koncertet, a basszusgitáros Bill Wyman pedig mintha ott sem lett volna, vigyázállásban, unott fejjel játszott, néha nagybőgőként tartva a basszusgitárt.
Jagger erősen túlfűtött volt, nem csak a lányokat mustrálta a színpadon, még Ront is megmogyorózta egy önfeledt pillanatában. Igazi, vörös kiskakas, a piros sapkájában, piros zoknival, fehér cipővel. Pólóján egy zöld horogkereszt, áthúzva egy fekete iksszel, felette a destroy (elpusztít, lerombol) felirattal.
A zenészek meglepően fiatalnak tűntek, a negyvenedik évük környékén járnak, még Keith arcbőre is sima volt. Igazi energikus banda, és ezt az energiát azóta is megtartották, az orvosok legnagyobb ámulatára.
Szóval, élmény volt a film, de az ott látottakat a kor és a körülmények ismeretében kell értékelni. Erre tettünk most egy kísérletet.
A Savaria mozi Rock klasszikusok sorozatának utolsó része április 24-én lesz, amikor Scorsese dokumentumfilmjét vetítik, George Harrisonról.
