Sárváron valami megváltozott. Nem hirtelen, hanem lassú, évről évre történő átalakulásról van szó. Míg tíz évvel ezelőtt még fejlődő városként emlegettük, az idő múlásával a település vezetői elkényelmesedtek. Ellensúly hiányában egyre több furcsa jelenségnek lehettek a város lakosai, akaratlan tanúi és elszenvedői.
Ma már sajnos teljesen természetesnek vesszük, hogy a sárvári rádióból minden ellenzéki vagy árnyaló hang nélkül zúdul reánk a megkérdőjelezhető kormányzati narratíva. A polgármester, az alpolgármester, a fideszes képviselők és a régi ellenzék tagjai tökéletesen betagozódtak ebbe a rendszerbe, egyik fél sem szívesen rúgta fel a hallgatólagos politikai alkukat.
Persze, 18 évvel ezelőtt is fontosnak számított egy felnőtté váló fiatal politikai megbízhatósága, ha már csak önkormányzati gyakorlatra jelentkezett, de az egy másik történet. Azóta szinte eonok teltek el, túl vagyunk már egy elég hosszú konjunktúrán és a beözönlő EU-s források tömkelegén, ebből a város legtöbbször profitált. Egyszerűen a múlt sötét homályába vesznek az évek során előbukkanó ügyek tömkelegei, legyen szó Elios-lámpákról, Gagyi házról, kinevezésekről, tanácsadókról, túlárazott mosdókról, homályos szerződésekről – és a lista még órákon vagy oldalakon keresztül lenne sorolható.
Csakhogy ezekről a felmerült problémákról nyíltan beszélni nem lehet, mert legtöbbször és szinte azon nyomban arroganciával mélyen átitatott válasz érkezik a vezetés részéről. Gyakori érv bármilyen kritikus hang ellenében, hogy bárki, aki negatív megjegyzést merészel tenni, akár csak az önkormányzat működésével kapcsolatban, az rontja Sárvár jó hírét.
Ám ahogy a vendégmunkások ügye mutatja, a legnagyobb fegyverük az információáramlás megakadályozása, az elhallgatás és a kétkedő hang elfojtása, hiszen Sárváron, akárcsak az ország más részében, a Fidesz nem engedi az információt eljutni a helyi lakossághoz.
Közben az ingatlanárak emelkednek és egyre több fiatal költözik el vagy ki a településről. Egyre kevesebb a szórakozóhely, ahol a fiatalok össze tudnak gyűlni. Az egykoron 16 ezres város már csak 14 ezer embernek ad otthont, a tendencia egyértelmű, hiába élünk az ország egyik jól teljesítő részén.
Rengetegen kénytelenek órákat utazni a munkahelyükre, Szombathelyre, messzebb lévő településekre vagy akár külföldre. Sorra épülnek a modern emeletes apartmanok, hotelek vagy új modern társasházak, de sokszor semmibe veszik a helyi lakosok privát szféráját. Ezzel párhuzamosan viszont Sárvár prominens szülötteinek szülőházai, lakóházai csendben tűnnek el vagy omlanak össze.
Az értelmes kritikus hangokat, akik a város látképének drasztikus megváltoztatásáról beszélnek, figyelmen kívül hagyják. A bizottsági helyek és a különböző pozíciók a leghűségesebbekhez kerülnek, akik minden téren tökéletesen alkalmazkodnak a rendszerhez. Sőt, ennél rosszabb, hogy nem is minden esetben köteleznék őket erre „felülről”, de ők hűséges alattvalóként elébe mennek a dolgoknak, és hatalmuk megerősödésére használják fel privilegizált helyzetüket.
A sárvári gondolkodók, alkotók és előlendítők, akik évtizedekig tevékenyen hozzátették a magukét a város fejlődéséért, teljesen eltűntek, hiszen véleményük egyáltalán nem számít a vezetői körökben. A Fidesz tevékenysége csakis addig működött jól, amíg jöttek a források az EU-ból és fellendülés volt. Eközben folyamatosan vonták ki a pénzeket az oktatásból és az egészségügyből, szűkítették az önkormányzatok mozgásterét, amelynek végén megszüntették a megyei önkormányzatok feladatköreit is.
Már Sárvár sem kivétel, ahol az orvoshiány súlyos méreteket öltött, egyre több kezelés, szakorvosi rendelés került át Szombathelyre. Néhány rendelés már nem elérhető mindennap Sárváron, csak előjegyzéssel működik, hiába mondják, hogy csak átmenetileg van így. A környékbeli falvakban még drasztikusabb a helyzet, mivel az orvoshiány miatt össze kell vonni a körzeteket és ez azzal járt, hogy egyre többen lesznek kénytelenek a városi rendelésekre jönni.
Ám hiába a nagyobb igény, Sárvár nem tudja ellátni a feladatot, mert egyre nehezebb orvosokat a városba csábítani. A több hónapos várólisták miatt a betegek és a rászorulók kénytelenek tovább menni Szombathelyre, vagy a fizetős rendeléseket kell igénybe venniük. És ez csak a tűzoltást jelenti, mert önmagában a probléma nem oldódik meg. Elég csupán egy pillantást vetni a zalaegerszegi és a szombathelyi kórházak álláshirdetéseire, s már ebből leszűrhető, hogy a jövő sem kecsegtető.
A kormánynak az elmúlt másfél évtizedben számtalan lehetősége lett volna rá, hogy elegendő orvos és ápoló képzéséhez járuljon hozzá. A Fidesz még most is felesleges presztízsberuházásra költi a pénzeket nemhogy itthon, de még külföldön, sőt egyenesen más kontinenseken is. Ezért nem meglepő, hogy az Európai Unióban azok között vagyunk, akik a legkevesebbet költik egészségügyre, oktatásra, szociális szférára, nyugdíjellátásra.
Az alapinfrastruktúrák, mint a csatorna, vízhálózatok, energetika mind elhanyagolt és alulfinanszírozott állapotban vannak. A közalkalmazottak és a hivatalnokok alulfizetettek, a bérük egyre kevesebbet ér, de a feladataik száma folyamatosan nő. Emellett országunk rendkívüli módon eladósodott, igaz, most nem a Nyugat és a Világbank, hanem Kína és Oroszország felé.
A Fidesz vakságát és sértett büszkeségét mi sem szimbolizálja jobban, mint az, hogy inkább lemond egymilliárd euróról a saját érdekei és látszat fenntartása érdekében. A jelenlegi sárvári fideszes vezetés minden kritika nélkül asszisztál ehhez, és már úgy tűnik, nem a városért dolgoznak, sokkal inkább a saját érdekeiket tartják szemük előtt.
Például, amikor a szociális juttatásokat jócskán visszavette a város, de a saját jutalmaikról természetesen mindig, minden körülmények között gondoskodnak, pedig csakis rajtuk múlott ennek a kevés juttatásnak a biztosítása. A saját rendezvényeiket állandóan megtartják, sohasem marad el, történjen az a Várban vagy a Zeneházában. Képmutatásukat mi sem fejezi ki jobban: a közgyűlésen panaszkodnak a Sárvári Aréna drága fenntartására, de közben elutasítják az Arénát bérelni szándékozókat, így lemondva a bevételekről. Ráadásul mindezt akkor, amikor az elszabaduló infláció miatt a városnak juttatott befagyasztott normatívák értéke amúgy is csökken.
Látható, hogy a probléma sokrétű és a jelenlegi rendszerbe integrálódott személyek, akik ellensúly nélkül tevékenykedtek, már nem pusztán a rendszert szolgálják, hanem annak fenntartóivá váltak, akik már élni sem tudnának anélkül vagy azon kívül. Annyira természetesnek veszik a hatalmukat és a közvagyon használatát, hogy az alpolgármester normálisnak érzi a korlátlan üzemanyagkártyát, és hogy a gépkocsi használatáról menetlevelet sem kell készítenie. Ezt is könnyedén lehet orvosolni, akár egy modern GPS alapú menetlevél készítő és elszámoló rendszerrel.
Mindeközben az átlagos embereknek saját maguknak kell állniuk a költségeket, hiszen a gyerekek iskolába járatása is a szülők feladata és pénzügyi kiadása. Mikor ezt valaki megkérdőjelezi nála, akkor egyből az alpolgármesteri feladatok „ellehetetlenítésével” védekezik.
Ebből a néhány, de hosszan sorolható példából is világosan látszik, hogy a város vezetése már nem tudja megfelelően képviselni az embereket. Nemcsak az ország legmagasabb szintjein, nemcsak a kormányban, a parlamentben, a minisztériumokban, de az olyan kisvárosokban is, mint Sárvár, szükség van egy rendszerváltásra.
Egy olyanra, ami új embereket, új gondolatokat és új lehetőségeket hoz be a város vérkeringésébe. Egy nyitott őszinte erő, amely nem gyengeségként kezeli a problémák nyílt megvitatását vagy az állam és az önkormányzatok átláthatóságát.
Én abban reménykedek, hogy Sárváron változzon valami végre az élhető és jó irányába. Ezért elengedhetetlen, hogy mindannyian összefogjunk, és aktívan részt vegyünk a változásban. Csak így érhetjük el, hogy Sárvár és környéke újra egy élhető, fejlődő és virágzó hely legyen, ahol mindenki megtalálja a helyét és boldogulását. Tegyünk együtt a jövőnkért!
Egy sárvári olvasó
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
