Schmidt Mária nem mindegy miről ír, mit beszél, hiszen ő az éppen aktuális kormányzati történelem-felfogás egyik legfontosabb interpretátora. A regnáló hatalom hivatalos történészeként számontartott szakember, az emblematikus Terror Háza intézmény igazgatója Európa "izraelizációjáról"vízionál legújabb írásában. Az üdvös és mindenkire érvényes újszigort szerinte ma már csak a balliberális hülyék nem akarják tudomásul venni, és persze ők sem ingyen, hanem mert jól megfizetik őket a butaságukért "valakik".
Miközben ezt olvasom, előttem az asztalon egy frissen megjelent könyv, Nicolaus Cusanus A hit békéjéről című műve, amit most adott ki latin és magyar nyelven a Kvintesszencia, a nagyon is "jobbos", "konzervatív" könyvkiadó, illetve még alig száradt meg a tinta a népszavazási ügyben meglehetősen csöndes klérus helyett megszólaló makói plébános megnyilatkozásán.
Az egybeesés éppen attól nagyon abszurd és mindenestül kelet-európai, hogy miközben nevezett mű az úgynevezett "sötét középkorból" származik, ráadásul egyházi szerzőtől, ennek ellenére éppen a vallási megbékélés és párbeszéd alapkönyve - csöndesen jegyezzük meg, az évjárat: 1453 (!) - , addig Schmidt Mária, a szavakban a keresztényi betonalapzaton álló kormányzat főfigurája 2016-ban a bezárkózás politikájának csinál reklámot, s összekeverve a jeruzsálemi helyzetet a budapestivel, arról ír: nagyon helyes, hogy
a horror biztonsági eljárások ma már a világ számos területén normává váltak
.Szerinte
annak ellenére, hogy a gettók falai közé zárt és abból kitört zsidóság számára igencsak fájdalmas lehetett, rákényszerültek arra, hogy a palesztin területek határait fallal kerítsék körbe, azt remélve, hogy ellenőrzésük alá vehetik és kiszűrhetik azokat a terroristákat, akik leleményessége és elszántsága napról-napra nő. Akik hol késsel, hol szablyával, hol bombával, hol lőfegyverrel törnek az életükre. Azok a muszlim fanatikusok, akik számára a földi élet nem érték, gonosztettükre paradicsomi belépőjegyként tekintenek.
Nem vicc, tényleg képes a totálisan más képet mutató közel-keleti szituációt összekeverni a hazaival, hogy a közelgő népszavazásra hangolja olvasóit.Schmidt szerint az, hogy úton vagyunk Európa izraelizációja felé, a Nyugat ballib elitjén kívül mára mindenki számára világos lett.
Hogy ők miért áltatják magukat? Vagy mennyiért játsszák el, hogy óvatlanok, jóhiszeműek és humánusak? Annyit már mindannyian megtanultunk errefelé, hogy ingyen senki sem hülye. Főleg azok nem, akik hozzászoktak, hogy busásan megfizetik őket. (Gerhard Schrőder sem véletlenül ment át a Gaspromhoz lobbistának, miután kancellárként egy hatalmas összegű szerződést kötött velük. Barroso sem véletlenül landolt a Goldmann Sachsnál, azt követően, hogy a 2008-as válságban megértőnek mutatkozott gondjaik iránt. Tony Blair, a Clintonok, a Bidenek, Kerryk stb. sok millió dolláros számlákat állítanak ki szolgálataikért, lobbistaként, tanácsadókként, előadókként, vagy fiak és rokonaik megbízatásai által.) Nem csodálkoznék, ha idővel újabb „átigazolásokról” kapnánk majd hírt, arról, hogy mostani „migránssimogatóink” közül ki, vagy kik kötnek ki Soros, vagy valami szaudi cég érdekeltségeinél.
- így a politikai bulvártörténész Schmidt, majd hosszasan elemzi, mi mindenben mond is ellen az iszlám hit és gyakorlat a XXI. század európai normáinak.Tartózkodva attól, hogy fent nevezett, az elmúlt munkás években épp eléggé bepiszkolódott kezű urak védelmére kelnék, a napi politikától pár nagyobb lépést hátrálván egy több mint fél évszázaddal ezelőtt élt, hasonló problematikus helyzetben megoldást kereső spirituális szerzőhöz fordulok, aki mellesleg fontos katolikus egyházvezető is volt. Cusanus két művet is szentelt a vallási sokszínűség problémájának, az egyik az említett A hit békéjéről, amelyben mintegy a különböző - mégis ugyanarról a lényegről szóló - vallások vezetői között próbál egyezségre jutni, a másik A Korán hermeneutikai megközelítése című, melyben nem kevesebbet állít a német tudós pap, minthogy a muszlimok szent könyve és a kereszténység lényegi dogmái nem mondanak ellent egymásnak.
Fontos hasonlóság a mai és a fél évszázaddal ezelőtti korszak között, hogy a keresztények és a muszlimok között gyilkos háborúk folytak, meglehetősen könyörtelenek. Cusanus szerint a
földi-emberi állapothoz hozzátartozik, hogy ami hosszú ideje szokás, azt természetessé vált dolognak tekintik, s igazságként védelmezik
. Többek között a vallás is ilyen. Cusanus gyönyörűen és elképesztő modernista módon írja:mi mást keresne az élő, mint az életet? Mi mást a létező, mint a létet? Téged keresnek tehát, aki az élet és a lét adója vagy, láthatóan a különböző rítusokban különféleképpen, s más-más neveken neveznek, mert te magad mindenki számára ismeretlen és kimondhatatlan maradsz.
Íme, a 15 századi ökumenizmus alapvetése. Cusanus nem adja alább, közös kapaszkodókat keres, talál és mélyen hisz abban, hogy a hagyományhű vallásosság mély átélése csak a békéhez vezethet. Cusanus sem hülye természetesen, még véletlenül sem a köztörvényes bűnözőkről beszél, sem pedig a nőket vegzáló eszetlenekről, akiknek minden korban világi büntetésben kell részesülniük minden épeszű ember szerint.
Az persze hagyján, hogy Schmidt Mária szembemegy Cusanus-szal, hanem fejjel a falnak rohan akkor is, amikor az évezredes keresztény elveknek üzen hadat, miközben csúsztat, az iszlámot utcán randalírozó bandákkal keveri össze. Cusanus arról beszél, mint a szélsőjobbon bolondnak tartott Ferenc pápa, szóval itt nincs változás évszázadok óta: a kereszténység igazi értelme a lehajolás, az odaadás, a szolidaritás, a kiegyezés, a másik tiszteletben tartása mindazzal együtt, hogy közben semmit nem ad el a hitéből, nem vizezi fel azt. Ezzel együtt a keresztény praxis nem lúzer és nem kétbalkezes, mert hisz a törvényi szabályozásban és a világi büntetésben.
Ezért sántítanak azok a megállapítások, hogy a pápa napjainkban a muszlim erőszaknak ágyaz meg, és így támogatja a migránsok által elkövetett szexuális bűntetteket és egyéb kihágásokat.
De a lényeg nem is ez. Sokkal inkább az, hogy amikor a nemzetállami, nacionalista célok szembekerülnek a keresztényi elvekkel, akkor a politikai jobboldal mindig az elsőt választja, a keresztény modell pedig mindig az utóbbit. Lásd például a balossággal egyáltalán nem vádolható XVI. Benedek tengelyakasztását Nicolas Sarkozyvel annak romapolitikája miatt 5-6 évvel ezelőttről. Ráadásul a mai - hangsúlyozzuk: dél-amerikai! - pápa számára a katolicizmus még véletlenül sem Európa tulajdona, és az is nagyon fontos tény, hogy mint azt több Vatikán-szakértő a napokban megállapította, Dél-Amerikában az egyház igazi ellensége sosem a kommunizmus volt, hanem sokkal inkább a fasizmussal karonfogva járó kirekesztő szélsőjobb.
A kereszténység pedig nem valami fehér, európai találmány, hanem univerzális. Alapzatát nem aktuális politikusok és történészek, hanem egy Jézus Krisztus nevű ember ásta meg, méghozzá jó mélyre, 2000 évvel ezelőtt. És még véletlenül sem úgy beszélt, hogy európai nemzetállamok evilági - főleg nem 2000 évvel későbbi - hatalmát legitimálja.
Közben meg végre megszólalt a magyar katolikus egyház egyik képviselője is, megelégelve a klérus vezető tagjainak hallgatását. Igaz, nem vezető személyiség, hanem a makói plébános, aki higgadtan idézi a közelmúlt felelős egyházi megnyilatkozásait a humanitárius válság apropóján, melyek nem a félelem és az egyoldalú tájékoztatás bűvöletében születtek. Ebben a cikkben megtalálható az összes hivatkozás, svájci, német, lengyel egyházi nyilatkozatok, lehet benne szemezgetni.
Schmidt Máriának és a kormányzati hivatalosságoknak is illene beleszagolnia.
