Valamivel több mint egy hónapja halt meg a harapott almalogós tech-vállalat arca és irányítója, a cég új vívmányait mindig érdekfeszítő előadásmóddal bemutató, karizmatikus Steve Jobs. Nem volt olyan sajtótermék, ami akkor ne foglalkozott volna vele - mi is így tettünk -, voltak, akik egészoldalas mellékletet szántak neki. A rosszmájúak pedig azóta is rendre azt kérdezgetik: miért kell ennyire ajnározni? A kérdést azonban úgy is fel lehetne tenni: miért nem tudjuk fejből olyan, szintén nem kicsi cégek vezetőinek még csak a nevét sem, mint a Samsung vagy az IBM?
Talán azért, mert Jobs jóval több volt szimpla vezetőnél: nem csak egy vizionárus, egy jóstehetség, de egyúttal egy két lábon járó példa arra, mi kell ahhoz, hogy a vállalkozásunk ne zátonyra, hanem pénzhegyekre fusson. Fontos persze megjegyezni, hogy a leírások alapján olyan főnök volt, akit egyikünk sem kívánna magának: agresszíven megszállott, ellentmondást nem tűrő autokrata. A Mashable.com mai cikkében ismérvei közül kimazsolázta azokat, amikkel Steve Jobs még halála után is oktatja az üzleti életet. Íme öt tulajdonság, amivel minden vállalattulajdonos csakis jó lóra tehet.
1. Átélés
Az első három "tan", amit Jobstól érdemes elsajátítanunk, az az, amit maga is úgy sajátított el, mégpedig Mike Markkulától, az Apple őt megelőző, második vezérétől. Markkula 1977-ben egy mindössze egy oldalnyi anyagot írt az Apple marketingfilozófiája címmel, benne a következő hitvallással: "jobban érzékelni fogjuk az igényeket, mint bármely másik vállalat." Jobs pont ezt a hozzáállást testesítette meg később: afféle ügyvédnek látta magát a cégen belül, aki a fogyasztó oldalán áll. Nem akart mást, mint csúcsra járatni az Apple-termékek felhasználóbarátságát (és bevallottan nem is érdekelte az üzleti szféra: az egyszeri embernek akart gépeket készíteni).
2. Fókusz
"Ahhoz, hogy döntéseinket jól vigyük véghez, meg kell szabadulnunk az összes jelentéktelen opciótól" - írta még Markkula. A legszebb példája annak, hogyan követte ezt Jobs, az volt, amikor az Apple élére 1997-ben visszaérkezve kapásból felmutatta a stoptáblát a termékek 70 százalékának, amin éppen dolgozott a cég - és kipaterolta magukat többek között a nyomtatóbizniszből is. Walter Isaacson Steve Jobs-életrajzában is azt állítja, hogy ez a képesség az összpontosításra mentette meg az Apple-t.
3. "Tulajdonítás"
Markkula végül leszögezte, hogy egy könyvet a borítója alapján ítélnek meg. Úgyhogy nem elég csupán létrehozni a legjobb terméket, a legmagasabb minőséget, a leghasználhatóbb szoftvert, de "ha hanyag módon mutatjuk be őket, akkor hanyagnak is fogják hinni; ha viszont profin és kreatívan, akkor ugyanezt fogják tulajdonítani a terméknek is."
És megint nem kell túl messzire menni, hogy lássuk, Jobs ezt hogyan ültette át a gyakorlatba: az ínycsiklandó, minimalista csomagolástól kezdve az Apple boltjaiban alkalmazott egyedi homokkő-borításon át a lehengerlő prezentációkig - amiken bemutatta mondjuk az iPhone aktuálisan legújabb változatát - mindig veszettül ügyelt a külcsínre. Tudta, hogy ha konzekvensen az elitizmus köntösébe bújtatja az Apple-t, akkor elit terméknek is fogunk tekinteni mindent, ami kijön tőlük - és így is lett.
4. Ötletmerítés a saját bizniszeden túlról
Nem titok, hogy Jobs inkább tekintette magát művésznek, aki a Beatlestől és Bob Dylantől ( és az LSD-től) nyeri inspirációit, mint bizniszmogulnak, amilyen Bill Gates.
1981-ben egy olasz tervezőkre fókuszáló coloradói dizájnkonferenciára ment el - ahol olyanok voltak jelen, mint a filmes Bernardo Bertolucci vagy a legendás autógyártó Sergio Pininfarina -, állítása szerint azért, hogy kifejezze tiszteletét az olasz dizájn iránt, és nagy hatással is volt rá a rendezvény. A Beatles-hez pedig abban hasonlította magát, hogy szerinte éppúgy apró lépésekről apró lépésekre finomhangolják produktumaikat, ahogy a gombafejűek is tették a Strawberry Fields Foreverrel, amit újra és újra tökéletesítgettek. Jobs azt mondta, ez a szöszölés irdatlan munka, de a végén aztán úgyis megkérdezi valaki: úristen, hogy csinálták ezt, hol vannak a csavarok?
5. Ne a pénz lebegjen előtted!
Isaacson azt is leírja az életrajzban, hogy Jobs finoman fogalmazva sem ápolt túl jó viszonyt a pénzzel - vagyis nem ez volt az élenjáró motivációja. Palo Altói otthona elegánsan nézett ki, némelyeknek pazarnak is tűnhetett, de nem volt egy kastély. Megvetette továbbá azokat, akik csak azért indítanak el egy vállalkozást, hogy egyszer majd eladják. Steve Jobs-ot a remek termékekből befolyó profit csak annyiban érdekelte, hogy általa újabb remek termékeket álíthasson elő.
