Ráműtöttem a csuklómra a presszes karszalagot, felrántottam a szexi verejtékfogó fejpántomat, elhelyeztem az akksit a fényképezőbe, és nekiindultam a hajógyárinak a hétvége első napján azzal a céllal, hogy elvesszek a mindenségben, és ezt gonzós ujjgyakorlatként megírjam, mint az összes korábbi évben. Nem nehéz feladat: itt egy tucat röhejes jelmez, ott idióta angolok kergetőznek pucér seggel, amott egy biztonsági lökdös elemlámpájával a kerítés tövébe hugyozó ittas olaszokat,
plusz minden idők legnagyobb porfelhője, amitől másnap hajnalra könnyedén berekedtem. Megannyi belövésre váró ziccer.
Ennyire viszont még egyetlen tervemet sem írta felül az élet, mindenség helyett ugyanis kénytelen vagyok egyetlenegy emberről írni botrányosan lelkesen.
Nem hiszem, hogy más összehoz ennyi zenét, amiből sláger lesz, ilyen rövid idő alatt
- ezt a megállapítást az egyik facebookos chatablakomból schmitteltem ide, és azért merészelem, mert nem tudok vele nem egyetérteni. A Major Lazer nevű projekt termékeny meghajtóerejéről, Diplóról van szó, aki, ha lenne kongresszusa a huszonegyedik század trendérzékeny zenei producereinek, akkor valószínűleg a pulpitus egyik legfontosabb döntéshozói széke az övé lenne.Olyan popzenei húzásokat írhatunk a számlájára, mint a srí lankai provokatív énekes-rap-királynő, M.I.A. slágerlistákra katapultálása ( ezt itt mindenki ismeri), a brazil favelák nemhivatalos aláfestő zenéjének, a baile funknak, a jamaikai dancehallnak és egyéb más messzi tájakon fogant egzotikus tánczenéknek a felvértezése friss elektronikus hatásokkal ( lásd), de beszélhetnénk 2012 egyik leggyönyörűbb slágeréről is, amit nem lehet nem szeretni, plusz erről az ideiről,
amit akár fél órán át lehet egymás után újra és újra, és újra pépesre hallgatni.
Meg hát nyilván a 400 milliós YouTube-megtekintés is jelent valamit. És akkor most a projektvezető Diplo, aki egyetemi lemezlovasból lett Snoop Doggal meg Beyoncével dolgozó világsztár, megjött díszes társaságával, és lezavarta a Sziget legszuperebb előadását. Ott megy az emberünk a gömb közepén:
És akkor mutatnám a hangulatot:
Úgy tűnt ezen a napos, tüdőrendellenes délutánon (még egy megjegyzés a pormennyiségről: amikor már a napot is csak olyan homályosan látja az ember, mint az első Terminátor-filmek apokaliptikus jeleneteiben, az azért durva), hogy a Major Lazert még Jah is nagyszínpadra teremtette, hogy tízezreknek csináljon rögtönzött testnevelésórát: guggoltatás, ugráltatás, pólólevétel és -feldobás, cirkusz a javából, ezért nem is érdemes véresen komolyan venni. Szerencsére a tömeg nem is vette.
Főleg, hogy mindez a legeffektívebb, bombasztikus, dancehallos elemekkel tűzdelt membránszaggató klubzenékre zajlott, amiket még véletlenül sem a vájt fülekre, viszont annál inkább a vádlikra szabtak. Még a jó öreg I Like To Move Itot is bedobták a közösbe.
Utána csupán három órán át pörgettem a pólómat szárítás okán, szóval pipa. Az már kevésbé volt üdítő a nagy budapesti Diplo-menetben, hogy emberünk megkérte a szervezőket, hadd csináljon már valahol a városban egy afterpartit is, aminek az A38 koncerthajón sikerült is helyet szorítani - csak éppen végül maga Diplo nem ment el, betegségre hivatkozva, hoppon hagyva egy teltházat. Négy órával korábban még egészen egészségesnek nézett ki.
