Örültem, amikor megláttam, hogy lesz ilyen. A futás az egyik legegyszerűbb sport, elméletileg nem kell hozzá más, mármint az elszántságon kívül, mint egy pár jó cipő. A gyakorlatban azonban némileg más a helyzet. Ha valaki városban lakik, nem is olyan egyszerű olyan helyet találni, ahol futni lehet.
Persze, futni lehet az utcákon, tereken, parkokban, de nem túl kellemes embereket, bicikliket, autókat kerülgetni, főleg nem néhány kilométer után.
És bevallom, szomorú voltam, amikor Szombathelyen az egykori SZSE-pályán (a kórházzal szemben) lecsípték az egyik kapu mögötti területet a teniszközpont javára, így megszűnt a futókör, amit most már felver a gaz. Sokan szerettük ezt a helyet.
Nem messze, az Aréna Savaria mögött persze ott van a profi atlétikai pálya, kiváló rekortán burkolattal. Szeretem, járok is oda néha, csak hát mi, amatőrök, afféle megtűrt potyautasnak érezzük magunkat ott. A közelmúltban kikerült egy nagy tábla is, amely szigorúan szabályozza a használatát: csak akkor, amikor nincs edzés, csak bizonyos sávok és csak este 6 után. És hát éppen most fogadta el a közgyűlés, hogy takarékossági okokból itt este nem lesz világítás 
Bezár a mozi, költözik a szimfonikus zenekar – Elfogadta a 74 pontos takarékossági csomagot a szombathelyi közgyűlés 2022. September 29. 16:57 .
Nem is annyira a futási lehetőség miatt örültem a kiírásnak, mert egy napsütéses őszi szombaton akárhol, mondjuk a Csónakázótónál is le lehet futni néhány kilométert. Inkább abban bízom, hogy ez a verseny azt jelenti, a város a jövőben jobban figyel majd erre a sportra, és egyáltalán, magára a tömegsportra. Talán népszerűségben nem hoz annyit a konyhára, mint egy bajnok foci- vagy kosárlabdacsapat, de – főleg, ha lesz folytatás - mégis elmozdulást jelez egy másféle szemlélet irányába.
A tömegsportra fordított pénz minden egyes forintja sokszorosan térül meg, fontossága csak az egészségüggyel és az oktatással vetekszik.
Amikor reggel 9-kor átveszem a nevezési csomagot, már javában szól a Fő téren a Cotton Eye Joe és a Coco Jumbo, és a zene mellett ott úszik a levegőben a futóversenyek jellegzetes hangulata, a laza felszabadultsággal vegyes feszültség. Addiktív az ilyen.
10 óráig még van egy kis idő, nekiállok ezt a cikket írni, és mire visszaérek a térre, már egész komoly futóruhás tömeg verődött össze. Vannak itt családok, baráti társaságok, sportolók, cégvezetők, a Szombathelyi Futóklub 
Elkísértük az éjszakai futókat, és közben kiderült, milyen a díszkivilágításban úszó felújított víztorony 2020. July 26. 07:31 , sőt közöttünk van László Győző alpolgármester is. Azt mondja, 10 kilométert fut ő is, ami már – ezt én teszem hozzá - erősen túlmutat a protokolljelenléten.
Tíz órakor Simon Szimonetta segít bemelegíteni, ami nemcsak azért jó, mert én magamtól alapból elsummantom az ilyent, hanem azért is, mert legalább látom, hogy hogyan is kellene csinálnom.
Aztán a polgármester pattan a színpadra, aki – mintha csak olvasta volna a cikkem addig megírt első felét – arról beszél, hogy városvezetés azokra is gondol, akik nemcsak nézni szeretik a sportot, de csinálni is, és ebbe illik be az Ébredj, Szombathely! sorozat, aminek egyik eleme ez a program.
Nemény András arról is beszél, hogy városban népszerű a futás, most is meglepően nagy számban jelentkeztek a résztvevők. (Nekem meg eszembe jut Söjtöry Elvira neve, aki korábban sokat tett azért, hogy az így legyen).
A város első embere azt is mondja, hogy nem az időeredmény és a helyezés most a lényeg. Ezt később még többször felidézem magamban.
Elrajtolunk, és egy kilométer után jövök rá, hogy több dolgot is elrontottam. Tök felesleges volt ebben a napsütésben a hosszúnadrág és hosszú ujjú felső, nem kapcsoltam be a stopperemet és - magamhoz képest - túl gyorsan kezdtem. Az utolsó kettőn lehet ugyan segíteni, de már megtörtént.
A 10 kilométeres táv kétszer 5 kilométeres kör, a Fő térről a Sportligetig futunk, majd vissza, és aztán ugyanez még egyszer. Közben arra gondolok, hogy autóból mennyire más 5 kilométer, mint futva. Már ezért is érdemes futni. Hogy ki miért fut, abba most nem mennék bele, bizonyára számtalan indok van, nekem leginkább arról szól, hogy ne álljak meg.
Nem is állok, pedig az utolsó egy kilométer – magamhoz mérten - kissé erősre sikeredik. Úgymond kifutottam magam. A polgármestert azért még felismerem a célnál, amikor nyakamba akasztja a részvételt bizonyító emlékérmet, de a rendezők viszont aggódva vezetnek egy padhoz, hogy üljek kicsit, míg az orvos megnéz. Nem merem elmondani neki, hogy volt már olyan, 15-20 éve, hogy a mentők szedtek össze az árokpartról. Ahhoz képest istenesen vagyok.
Miközben regenerálódom, iszom és az asztalokra kitett szeletelt banánokat csócsálom, indul a számos más kategória (még kisállatfutás és polgármesteri irodán átfutó verzió is van), amiket fotós kollégám meg is örökített a galériában.
A futóversenyek egyébként társasági események, sok régi ismerőssel találkozom is. Itt van például egykori tanítványom, aki arról beszél, hogy az ő életét minden szempontból és alapjaiban változtatta meg az, amikor jó néhány évvel ezelőtt futni kezdett. És azt is megbeszéljük, hogy jövőre megint ugyanitt.
Kell ennél jobb végszó?
A verseny eredményeit itt találja.
