A méreteiben is impozáns komplexum Rauscher Miksa tervei alapján, 1910-ben épült.
Miután Szombathelyen 1889-ben az I. Ferencz József huszárlaktanya (11-es Huszár út), 1897-ben a Frigyes (főherceg) gyalogsági laktanya (Kálvária utca) is felépült (valamint tervben volt egy végül el nem készült tüzérségi laktanya is), egyre nagyobb igény merült fel egy, a csapatok ellátása szempontjából fontos, „független” élelmezési raktár elkészítésére.
Az itteni helyőrségek élelmezési ellátása ekkor a soproni élelmezési raktár hatáskörébe tartozott, azonban a megnövekedett létszám miatt a szombathelyi katonaságnak gondoskodnia kellett az önellátásáról.
1896-tól erre a célra Szegő Benő vállalkozó Gyár utcai (ma Semmelweis Ignác és Nádasdy Ferenc utca között elterülő rész) raktárjait és sütödéjét vették bérbe.
A tervezett tüzérségi bővítéssel azonban hosszútávon Szegő telephelye kicsinek bizonyult volna, legalábbis ez volt a feltételezés.
1906-ban Szegedy-Ensch Károly (Mezőgazdasági Gyáriparszövetkezet) felajánlotta, hogy felépíti az új raktárt a szövetkezet Söptei úton található árpakása gyára melletti szabad területen, közvetlenül a vasút mellett, a huszárlaktanya közelében. Felkérte Rauscher Miksát a tervek elkészítésére.
A raktárt végül nem Szegedy, hanem Feleki Ignác, a Gyáriparszövetkezet részvényese húzattatta fel, aki 1908-ban eladta üzletrészét a veszteségesen működő és néhány év múlva csődbe ment cégből (előrelátó volt).
Feleki nem változtatott az eredeti helyszínen és a tervező építész személyén sem. A terveket 1909-ben jóváhagyta a város, a vármegye, a pinkafői vasutat üzemeltető Déli vasút, valamint a hadsereg.
A kész telephelyet 1910 őszén vette át a katonaság. 850 000 koronába került, a szerződés szerint a teljes tulajdonjog megszerzéséig a vállalkozónak 25 évig kellet volna bérleti díjat fizetnie a kincstárnak.
Összesen nyolc épületből állt: egy háromemeletes liszt-, zab- és rozsraktár, egyemeletes főépület irodákkal, szállásokkal, konyhával és fürdőszobával, egy sütöde, egy emeletes ágy- és konzervraktár, egy széna- és szalmaraktár, tűzoltószer, bognárműhely, illemhely.
Az azóta felszedett pinkafői vasútvonalról külön iparvágány ágazott le a raktárhoz.
A katonaság „kivonulását” követően többen is használták a telephelyet, például a Vetőmagtermelő és Értékesítő Vállalat, valamint annak utód szervezete, a Szombathelyi Állami Tangazdaság, vagy a Magyar Posta.
Jelenleg több cég osztozik a hatalmas területen. Az emblematikus, 3 emeletes, lenyűgöző paraméterekkel rendelkező Rauscher-féle terményraktár sajnos láthatóan használaton kívül, egyre romló állapotban van, de büszkén dacol az idővel.
A cikk szerzője forrásként felhasználta Tangl Balázs: SZOMBATHELY-KATONAVÁROS /Katonai létesítmények és katonai alakulatok Szombathelyen a dualizmus korában/ című tanulmányát, melyet 2015-ben a Vasi Szemle folyóiratban publikált.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
