Az utolsó percben estünk be. Még nem melegedtünk át, nyikorgott alattunk a szék, még éreztük az előttünk ülő nehéz parfümjét, hallgattuk, amint kapcsolják kifelé a mobilokat. Kezdés. Itt van mindjárt „Szabó Edit”, a juszt is lány, aki nem kért soha kimenőt… a gyerekkorom, a borzalmasan fegyelmezett iskolám. Vagy kilenc éve hallottam először Für Anikót ezt a Bereményi-Hrutka számot énekelni, akkor az első sorból, még a lepusztult Helyőrségi Klub piros bársonyszékéből, nagyzenekari koncerten. Felkavart, ahogy egy évtizeddel korábban, szintén Bereményitől egy másik szöveg, ugyanarról a lányról, akkor Udvaros Dorottyának írta meg:
Mindig csak rohant, mondtuk is neki, a vesztedbe futsz.
Azóta a Hemoból kőszínház lett, megszületett a WSSz. Für Anikó megint itt, és ahogy meséli, szereti az új színházat, minden előadást megnéz. Most két zenésszel érkezett, egy csendesebb, lassabb folyású verzióban, régi és új dalokkal vegyesen.
Aztán jött az „Apám lánya voltam”… Évekig hallgattam, vonatoztam, szoptattam, etettem, altattam rá, valahogy mindig előkerült egy hátsó lejátszási listából. Kötődöm hozzá. Az enyém.
A színpadon egy bárszék, de nem ül rá. Az mindvégig egy szál fehér rózsáé marad, ami az előadás kezdetekor ott várta. Megörült neki, ahogy a teltháznak is, az ismerős arcoknak, szeretett Szombathelyének és a lelkes közönségének. Elragadtatva beszélt a városról, taps fogadta a színpadról érkező minden rezdülését. Szeretjük.
Természetes, nincs primadonna póz, nagyasszonyos dívaruha, 52 évesen, leheletnyi sminkkel, fekete nadrágban és szürke felsővel, pont elég szép. Ha kellett, játszott, máskor szinte beolvadt az üres színpadképbe. Elég volt a legkisebb gesztus, és már csak őt láttuk a színpadon. Jelenlét, együttlét a zenével, a két remek zenésztárssal és a közönséggel.
Megunhatatlanul imádjuk Bereményi szövegeit. Két lemezre való szöveget kevert ki a Jászai Mari-díjas színésznőnek, költészete remekül illeszkedik Hrutka Róbert jellegzetes, összetéveszthetetlen zenéjéhez. Bereményi szófordulatai és témái ismerősek, ha nem tudnánk ki a szerző, félszavakból is ráismernénk. Líra a csúnya Budapestről, a röpke légyottokról, az apró bíbor bűnjelekről, a csókok ízéről, és a se veled se nélküled kapcsolatokról. Most leginkább az 56-os Budapest dal ragad meg bennem, bevillan egy másik Budapest, ami Cseh Tamásé. A régi lemezről van, de nem emlékeztem rá.
Mielőtt feltennénk képzeletbeli toplistánkra azt az öt számot, amivel szeretnénk most bedugni a fülünket, és elbújni velük az őszben, előtte azért eláruljuk, mit tudtunk meg még tegnap este. Második férjének lánya a szombathelyi társulat tagja. Nem más, mint Fekete Linda, a szuper hangú szombathelyi színésznő, akivel tegnap közösen is énekeltek egy számot. Jól álltak egymásnak.
Ha még nem hallotta, nálunk ezek a top listás dalok Für Anikótól
Sajnos épp az Apám lánya eredeti hangzásban nincs fent a youtube-on. Itt belehallgathatnak! Egy koncertfelvételen hallható, de az eredeti hangszerelés ütősebb.
