Abban mindenki egyetért, a Kőszegi-hegység pazarul néz ki gyakorlatilag minden évszakban. Ennek megfelelően, ha télen leesik az első hó vagy tavasszal kisüt az első nap, megtöltik az autók az erdőszéli parkolókat. De egy átlagos nyári vagy őszi hétköznapon is szép számmal róják az ösvényeket a kirándulók és a hátizsákos, bakancsos turisták.
És ez így is van jól.
Ugyanakkor jóval kevésbé népszerűek a Vas megyei kisváros túlsó oldalán kanyargó túraútvonalak. Arra már korábban rácsodálkoztunk 
Túraajánlat - A csepregi erdő cseppnyi csodái 2020. December 27. 11:45 , hogy Csepreg környékén micsoda gyönyörű erdők vannak, és most már azt is tudjuk, hogy ez a szépség egészen Kőszegig nyújtózkodik.
Az útvonalat részben véletlenül raktuk össze: a fő kritérium az volt, hogy ne kelljen autóba ülnünk. A vonatról Kőszegfalván (az Abért-tónál) szállunk le, új építésű házak között gyalogolunk, majd nemsokára elérjük az erdőt.
Ott még tél van, de szépen süt a nap. A Csepreg felé tartó túraútvonal egyben kerékpárút is, így nemcsak jól kitáblázott, de széles és könnyen járható is. Itt nincsenek hegyek, sőt dombok sem nagyon, így laza gyaloglás vár ránk, még csak különösebb kondíció sem kell hozzá.
Néhány kilométer után fordulunk balra, hogy párhuzamosan menjünk a vasúttal és a 87-es főúttal, északi irányba.
Különösebb drámaiságra ne számítsunk, de erre tél végén nem is vágyunk annyira, csak élvezzük, hogy szinte magunk vagyunk. És örüljünk, amikor azt látjuk, hogy errefelé a fenyőerdők sokkal jobb állapotban vannak, mint Velem környékén. Nem mellesleg ez már az országos kék túra nyomvonala.
Újabb néhány kilométer után keresztezzük a Kőszeg és Horvátzsidány közötti, az ország egyik legfestőibb országútját, de most nem kanyarodunk rá, megyünk tovább az osztrák határ felé, és ha lehet ilyet mondani, talán itt a legszebb a táj.
Nem véletlen, hogy egy rakás (kék, sárga, zöld, Mária) útvonal találkozik itt, és néhány perc múlva már nemcsak a határnál, hanem szó szerint az osztrák határon vagyunk.
Innen kanyarodunk vissza Kőszeg felé, és miközben lefelé ereszkedünk a lejtőn, szemben velünk a Kőszegi-hegység és a város feletti erdő egy szokatlan szögből tárul elénk.
Az Iskola a határon című Ottlik-regényből ismert gyermekotthonnál érünk vissza a házak közé. Innen már csak egy ugrás a belváros, aztán a vasútállomás.
A sportórám szerint 13 kilométer volt az út, amit cirka három és fél óra alatt tettünk meg, nagyon kényelmes tempóban.
A séta nemcsak arra volt jó, hogy elbúcsúztunk az idei téltől, de arra is, hogy még jobban felkeltse érdeklődésünket a reflektorfényből kieső Csepreg környéki tájak iránt.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
