Rusztikus szépség és latinosan vaskos báj az orosz mesék szüzséivel keverve – e képek elemzésének talán még maga Vlagyimir Jakovlevics Propp se állt volna ellen
- szólt a kiállítás leírása, amely egy művészileg ritkán feldolgozott témát vett elő végre: a Balatont, és az azt körülvevő embereket. A keletnémet turistákra kikacsintó cím (Plattensee) sem véletlen:. A képeket Tóth Andrej készítette, aki az A38 grafikusaként már háromszor nyerte el az Év Kulturális Plakátja Díjat, a Magyar Nemzeti Galéria folyamatosan kéri be plakátműveit a gyűjteményébe, és a Magyar Plakát Társaság is befogadta tagjai közé.Bár a tárlatra (ami június végéig még látogatható!) mi is szinte véletlenül vetődtünk be, az annyira erősnek bizonyult, hogy muszáj volt pár kérdést feltennünk az alkotónak.
- Mi volt előbb, a téma vagy az ábrázolásmód? Kitaláltad, hogy a Balatonról szeretnél valamit, és csak utána kezdtél el töprengeni a kivitelezésén, vagy ezek a jóllakott figurák már régóta léteztek a fejedben?
- Az egyetem óta együtt élek ezekkel a gömbölyded formájú figuráimmal. Nem titok: Fernando Botero világa már akkor megfogott. Az ő látásmódja, képi világa, kedves iróniája igen közel áll hozzám. Számomra a kerek formák, a test ilyen jellegű ábrázolása a velem született örök optimizmus és életszeretet kivetítése. Aki közelebbről ismer, tudja, hogy a Férfi, illetve a Nő szereplőt saját magam és feleségem jellemző vonásaiból állítottam össze.
- Miért pont a Balaton?
- Feleségem hozományaként került életembe a balatonalmádi nyaraló. Rendszerint ott, illetve a nagymarosi dácsánkon töltjük a nyarat. A tavalyi nyár igen inspiráló volt számomra. A csajokkal (2 leánygyermek + 1 feleség) strandolás során van 20-30 perc, ami csak az enyém. Beülök a bár teraszára egy csésze fekete és egy pohár hideg fröccs kíséretében. Mellettem ultizók, hangszóróból Bikini vagy épp Eros Ramazotti zsong és mindenütt tombol a 40 fok. Nekem ennyi elég is, hogy körbenézve létrehozhassam a Plattensee-t.
- És tényleg mindenki ennyire gömbölyű arrafelé?
- Egy kánikulában elfogyasztott hideg fröccs mellett igen.
- Nekem amúgy nem rémlik, hogy az utóbbi években művészek olyan nagyon az ecsetjük végére helyezték volna a magyar tengert, szerinted mi ennek az oka?
- Nekem sem. Csodálkozom, hiszen megszámlálhatatlan sok témát ad, amik még jórészt kiaknázatlanok. Volt egy lefelé ívelő időszaka a Balatonnak, amikor a Adria kiszorította a nyári úticélok közül, és még a német barátaink lakókocsiijai is tovagördültek. De ez egyben jót is tett neki. Napjainkra visszakapta egzotikumát, a friss iszapját, a naptej végre leülepedett, a számtalan borászat szőlőtőkéi ontják a termést. Újra divat lett a Balaton. Így a képzőművészetben is.
- Te viszont most ezt még tovább görgetnéd az Art Hekk nevű projekttel, amivel tulajdonképpen "bemárkáznád" a Balatont, hiszen ahogy egy korábbi interjúban mondtad, nincs kreatív piaca a kedvenc hazai vízpartnak. Mit tervezel ezzel?
- Jelenleg nincs konkrét, stabil kreatív piaca a tónak, bár már vannak bíztató jelek e téren, sok-sok kezdeményezés az újraértelmezésre, épp ezért igyekszem az elsők közt lenni. Nehéz megfogalmazni, hogy mi valójában az ART HEKK. Talán a Geszti Péter által írt (mert ő adta a nevet is) bemutatkozó sorok többet elárulnak róla:
"A tó, aminek csak északi és déli partja van – keleti és nyugati nincs. Ez hogy lehet? Tovább megyek. Van-e Magyarországnak tengere? Nincs. Akkor miért hívják úgy a Balatont, hogy a magyar tenger? Aztán. Hogy hívják a Balaton legnépszerűbb halát? Hekk. És milyen hal nincs a Balatonban? Hekk.
Ez, ahogy a dolgok festik magukat minálunk. A dolgok kicsi, de nagyszerű és vidám értelmetlensége, amelyben olyan otthonosan fürdünk. A valóság, amelyet meghekkeltünk. Erről szól az ART HEKK.
Hogy a képtelen képes legyen."
- Egyébként sokszorosított grafikák és festmények lesznek ezek egyedi, kézzel előállított fatáblákon. Festett fahekkek. Egyelőre ez a kínálat, de mind témában, mind termékek terén folyamatos bővítésnek leszünk tanúi a közeljövőben.
- Ha továbbviszed ezt a pajzán-szürreális-naiv látásmódot, amit a kiállításodon láttunk, nem tartasz tőle, hogy sokan megorrolnak rád? Hiszen többen felismerni vélhetik és megmosolyogva érezhetik magukat, arról nem beszélve, milyen alacsonyan van a magyar ember ingerküszöbe.
- Volt már értetlenkedő, ajakbiggyesztő vagy épp szemöldökfelhúzó szemlélődő. Nem érti, hogy miért kerek a cici, roppanósan gömbölyded a fenék, miért tiszták a színek és a formák, a férfi miért szőrös, a nő miért buja, nem veszik észre a hétköznapok titkos pillantásait. Beszélgetéseink végére kissé megnyugszanak, de valahol mélyen menthetetlenek, sosem fogják látni, érezni a tiszta örömöt, azt a pimasz érzést, hogy az élet szép... és főleg kerek. De szerencsére ők kevesen vannak.
- Szerinted mi az, amire a Balatonnak még nagyon szüksége volna, és mi az, ami nélkül ragyogóan meglenne?
- Jöjjenek a németek, csörtessenek az olasz csoportok, nyissanak ki a kertmozik, a dinnyebárok, jöjjenek le a borászok a hegyről, éjjel korzózzanak a leányok. Legyen csend a reggeli keszegezéshez a nádasban, lássunk le a lábujjunkig a naptejmentes vízben, menjünk fel a borászokhoz, zárjanak be a túlparti éjjeli szórakozóhelyek, nyissanak ki korábban a kávézók.