Egyszálgitáros előadás adta meg az alaphangulatát annak a szerda esti tüntetésnek, amit a Facebookon kezdtek szervezni azok a trafikosok, akik szerint igazságtalanul húzták ki lábuk alól jól bevált üzletüket, és azzal együtt a megélhetésüket. A dalnok angolul csapott a húrok közé a Március 15. téren, ezért nem is nagyon figyeltek fel rá, a tiltakozás moderátora azonban gyorsan úgy foglalta össze utólag a dalt:
ma te vagy, holnap valaki más.
Ez akár az alig kétszáz fős, de annál elkeseredettebb demonstrálók szlogenje is lehetett volna, legalábbis az alapján, amit percekkel később a bátrabb, szólásra hajlandó, Magyarország minden pontjából érkező trafikosok adtak ki magukból a zöld gyepre állított mikrofonba.
A hansgúlyozottan pártoktól független megmozduláson egymás után érkeztek a megrendítő személyes sztorik. Az első felszólaló, a szekszárdi Bauer Jánosné, akinek élete munkája volt a 22 éve üzemeltetett dohánybolt, nem is bírta sokáig, és pillanatok alatt könnybe lábadt a szeme. Elmondta, hogy onnantól kezdve, hogy csak harminchárom forintba került a Sopianae, egészen a mai napig úgy fejlesztgették boltjukat a rendelkezésükre álló 18 négyzetméteren, ahogy erejükből telt, és azt hitték,
hogy a becsület és szorgalom meghozza gyümölcsét, de ez nem így történt, mások nem így akarták, és egy tollvonással elintézték, hogy ne is így legyen.
Aki nem vitt elég kopogtatócédulát a Fidesznek
Megszólalt az a szekszárdi vállalkozó is, akiről a hvg.hu birtokába került hangfelvételen úgy beszélt a város fideszes polgármestere, hogy azért nem nyert a pályázaton, mert nem vitt 2010-ben elég kopogtatócédulát a pártnak. Egy helyi önkormányzati képviselő és annak testvére azonban nyert trafikjogot, ahogy a polgármester testvére is, nekik annyit üzent: ha tényleg tetszik nekik ez a dolog, akkor csinálják ők is tíz évig, és legyenek nyitva minden ünnepnapon, ahogy ő is tette eddig.
Magyarországon vannak olyan politikai erők, amik azt mondják, hogy el lehet innen menni, és vannak olyanok, amik ezt nem mondják, de az üzenet ugyanaz. Azt szeretném kérni, hogy cáfolja meg ezt végre valaki! - mondta egy fiatal vállalkozó. Egy huszonéves lány pedig, aki arra készült, hogy majd ő viszi tovább a családi vállalkozást, azt mondta: tizenhét év munkáját, kora reggeli kelését, küzdését söpörhetik a kukába, és perpillanat nem tudja, hogy egy hónap múlva egyáltalán kerül-e reggeli az asztalára.
A Kapos-házaspár bebizonyította, hogy kerekesszékből is lehet komoly sikereket elérni a szakmában - így harangozták be a közönség soraiban maradó mozgássérült férjet és a mikrofon mögé álló feleséget, aki elmondta, hogy Kaszásdűlőn egyedül ők indultak a pályázaton, éspedig azért, mert a környékbeliek ismerik őket, hiszen 1992 óta űzik az ipart. Mégsem nyertek - ellentétben egy kilencedik kerületivel, aki viszont igen.
Én nem politizálok mert nem vagyok politikus, hanem munkás vagyok. De a politikus se jöjjön le dolgozni a helyemre, hanem dolgozzon értünk
- mondta meg a tutit a komoly testfelépítésű budapesti Kós István, aki talán a legnyomatékosabban rakta le a véleményét. Ő arra kérte a törvényhozókat, hogy ha már nem az ő eszükkel gondolkodnak, akkor azért nézzenek legalább rájuk, hogy ők is ugyanolyan emberek, élnek, esznek, családot nevelnek, fizetik a rezsit, és engedjék végezni a tisztességes munkát.A legmesszebbről Szombathelyről jöttek
Szombathelyen igazából ketten nyertek, az összes többi pályázó nem nyert semmit. Én 49 éves vagyok, családi vállalkozásban visszük mi is három kis trafikunkat, és ha ezt bevezetik, akkor nekünk végünk van, a két egyetemista gyerekünket nem tudom, hogy fogom tudni taníttatni
- mondta el Bodáné Vörös Katalin, aki több, pályázatvesztes szakmabeli sorstársával együtt érkezett a vasi megyeszékhelyről a fővárosba, bár saját bevallása szerint több emberre számított, azt gondolta, lesznek itt azért ezren, tízezren, hiszen mégiscsak egy felháborító ügyről van szó.Kérdésünkre elmondta, hogy a szombathelyi trafikosok, amikor kiderültek az eredmények, először egymást telefonálták körbe, aztán jött a rohamszerű pánik - még a férje is közölte, hogy pakoljanak össze és menjenek -, majd az összefogás. Katalin szerint azért lehetnek ma itt csak ilyen kevesen, mert egyrészt sokan arra bazíroznak, hogy más majd kikaparja nekik a gesztenyét, megint mások pedig félnek a NAV-tól, a fogyasztóvédelemtől.
A demonstráció békésen, atrocitás nélkül ment végbe, noha egypár kilógó transzparens azért akadt, így például egy kéretlen Jobbik-reklám, illetve egy témába most épp nem annyira vágó, az új Alaptörvényt ellenző molinó. Az viszont biztosnak látszik, hogy ugyan ez volt az első komolyabb(nak szánt) megmozdulás, valószínűleg nem az utolsó.
