Megkaptad már a leváltásról szóló értesítést?
Igen, egy kivonatot a közgyűlés jegyzőkönyvéből. Az szerepel benne, hogy mint a Szombathelyi Televízió és Rádió Kht. egyszemélyes tulajdonosa úgy döntöttek, hogy március 16-tól indoklás nélkül visszahívnak az igazgatói pozíciómból. 2013. január 31-ig szóló határozott idejű munkaviszonyomra tekintettel, megkapom egy évi járandóságomat, ami bruttó 7 millió, nettó 2,4 millió forint. Ezek egyébként a törvény által adott lehetőségek, tehát teljesen jogszerűen történik a dolog.
Megszűnik a munkaviszonyod is a tévénél?
Úgy tudom, igen, de erről még kell kapnom egy záró határozatot. Azt, amivel be lehet jelentkezni a munkanélküli segélyre.
Hány évig is voltál a tévénél?
Ez a hetedik.
Azt mondják, a házasságokban is a hetedik év a kritikus.
És a sejtek is hétévente cserélődnek. Lehet, hogy van ebben valami sorsszerűség.
Tehát hivatalosan nem indokolták a leváltásodat. De Marton Zsolt, a Fidesz frakcióvezetője nyilatkozott róla. Kezdjük azzal, hogy szerinte nem valósultak meg a tévénél azok az elképzelések, amelyeket megfogalmaztál.
Volt egy olyan időszak az életemben, amikor a sors úgy hozta, hogy a szombathelyi tévé igazgatása mellett a Savaria Fórum igazgatói teendőit is elláttam. Engem akkor felkért a gazdasági bizottság, hogy vizsgáljam meg egy városi médiacentrum felállításának a lehetőségét. Ez egy nagyon régi ötlet, amely újra és újra felmerült. Az országban nagyon sok városban az önkormányzatok ezt az utat választják. Ehhez azonban közgyűlési döntés kell. Nálunk azonban a közgyűlés úgy döntött, hogy nem vonjuk össze ezt a két médiumot. Pontosabban nem is került a közgyűlés elé, mert már a bizottságoknál elvették. Innentől aztán egy tévéigazgató nem tehet semmit, a politikusoké a döntés.
Milyen meg nem valósult elképzelésekről lehet még szó?
Nem tudom. Ellenben abban a koncepcióban, amit letettem a gazdasági bizottság tagjai elé, ennél nagyobb ívű elképzelések is szerepeltek. Többek között a mára már megvalósult és eredményesen működő médiaklaszter ötlete, ami arról szólt, hogy az Európa Uniós csatlakozás hajnalán látszott, a megyék felöl a regionális közigazgatási határok felé fog elmozdulni a magyar közigazgatás. Ezt felismerve megfogalmazódott bennem egy regionális médiaklaszter létrehozása.
Ebben partnerekre találtam a három megye nagyobb televízióinak vezetőiben, akikkel személyesen is jó kapcsolatom volt, hiszen mindannyian a Helyi Televíziók Országos Egyesületének Tagjai vagyunk. Egyébként én az egyesület elnökségének is tagja vagyok.
Egyébként az említett dolgozatban fogalmaztam meg a határon átnyúló média együttműködésünk lehetséges előnyeit is. Óriási PR értéke volt városunk turisztikai és kulturális értékei bemutatásának. Talán még sokan emlékeznek a Mariborból élőben, műholdon keresztül közvetített Unicef gálaműsorunkra. Nem a Magyar Televízió, hanem a Szombathelyi Televízió megvalósításában. Természetesen partnereink nélkül ez nem működött volna.
Mit jelent ez a klaszter?
A klaszter alapító tagjai Győr, Szombathely, Keszthely, Zalaegerszeg és Nagykanizsa helyi televíziói voltak, vérrel-verejtékkel eljutottunk odáig, hogy nagyon sok problémát leküzdve, nem kérve többlettámogatást a várostól, önerőből regionális magazinokat kezdtünk gyártani. Tavaly január óta pedig regionális hírperceket is gyártunk. Olyan sikeres volt az együttműködés, hogy mára már Sopron is belépett a klaszterbe, onnan is láthatnak híreket a szombathelyiek, és mi is tovább tudjuk küldeni ebbe a régióba a szombathelyi pozitív híreket.
Mennyire sikerült a nézők érdeklődését felkelteni? Azt mondják, mindenféle régiós együttműködés azon bukik meg, hogy az emberek nem igazán képesek régióban gondolkodni. Az érdekli őket, mi történik a megyében és mi történik a fővárosban.
Nem reprezentatív közvélemény kutatási adatok alapján az ötödik-hatodik legnézettebb műsorunk volt a régiós magazin. Azt gondolom, hogy a körülményekhez képest szeretik az emberek a regionális híreket, bár nyilván nem ez az első számú prioritás. Városunknak pedig különösen fontosak, mert a regionális klaszteren és a határon átnyúló média együttműködéseinken keresztül messzire visszük Szombathely jó hírét, hiszen olyan rendezvényeink vannak, amelyekre büszke lehet minden szombathelyi. Így a Savaria Történelmi Karneváltól a Bartók Fesztiválig, a Bloom Naptól a Lamantin Jazz Fesztiválig hosszan sorolhatnám. A rendezvények szervezői pontosan ebben a régióban elérhető közönségre számítanak.
Tehát úgy érzed, hogy a szakmai munkát kifogásoló indok nem állja meg a helyét?
Ez a televízió nagyon sokat fejlődött az elmúlt években. A megújuló műsorstruktúra, szignálok, arculati elemek, stúdió díszletek mind-mind a nézők igényeinek magasabb színvonalú kiszolgálása érdekében történt. A helyi televíziózásban az elsők között indítottunk online adásokat, hogy az interneten is követhessék adásainkat. Ez különösen a közgyűlési közvetítések miatt volt fontos. Napközben sokan így követhették adásunkat. Egy korszerű televízióhoz hozzátartozik, hogy a weben is jelen legyen. A műsorainkat is folyamatosan fejlesztettük. Híradó nézettségünk például nagyon jó. Naponta több mint húszezer néző informálódik ebből a forrásból. Ma már regionális hírperceket is sugárzunk, és a közeljövőben szerettük volna még továbbfejleszteni a híradót is a többi műsorunkkal együtt. Ez a lehetőség már az új igazgatónak adatik meg.
A további indokok azok voltak, hogy barterszerződéseket kötöttetek a
Nyugat-médiacsoporttal
, és hogy a tévé munkatársai dolgoztak aNyugat-médiacsoportnak
, miközben ha máshová akartak dolgozni, külön engedélyt kellett kérniük erre.Nem csak akkor kellett engedélyt kérniük, amikor
máshova
akartak dolgozni. Általában ha a televízió tevékenységi körébe tartozó munkát szerettek volna máshol végezni, ezt engedélyhez kötöttem. Azt hiszem ez így logikus. A nálunk dolgozók nem vállalkozók, hanem alkalmazottak.Minden médiummal jó kapcsolatokra törekedtem
Egyébként én mindig is kollegiális együttműködésre törekedtem minden szombathelyi médiával, és úgy érzem ez viszonzásra is talált. Amikor igazgató lettem, megkerestem a Rádió Szombathely igazgatóját, és felajánlottam egy olyan együttműködést, ami egyikünknek sem kerül pénzbe, de tudjuk egymást promotálni a saját felületünkön. Ez tartott egy darabig, lendületét vesztette, és az együttműködés befejeződött. Amikor a Nyugat Rádió elindult, akkor kötöttünk – a Rádió Szombathelyhez hasonlóan – egy megállapodást egy időszakra. Ők promotálták a televízió akkori újdonságait, műsorait, weboldalát, mi pedig promotáltuk a rádiót. Ez körülbelül négy éve volt, azóta nem kötöttünk semmilyen barter megállapodást. A Nyugat.hu-val és a Savaria Fórummal soha semmilyen barterszerződésünk nem volt.
De például partnerek vagyunk a Vas Népe
Szedjük le a közlekedési táblákat
akciójában. Vagyis nem lehet azt mondani, hogy a szombathelyi tévének ezzel vagy azzal volt kapcsolata, én arra törekedtem, hogy minden médiummal folyamatos, jó, kollegiális kapcsolatunk legyen, még ha konkurenciái is vagyunk egymásnak. Ezt is lehet kulturáltan kezelni.Bár lehet, hogy az okozott keveredést, hogy a Nyugat Rádió Taxi és a Rádió Szombathely Taxi hirdetését sokat lehetett látni a képújságban. Gondolhatták, hogy a Nyugat Rádió Taxi hirdetése a Nyugat Rádióval való megállapodás alapján köttetett. De nem. Mindkét taxitársaság megkeresett bennünket, hogy ők megjelentetik a mi hirdetéseinket az autóikon, mi pedig hirdessük őket a tévében. Értékarányosan leszerződtük, és az együttműködés megtörtént. Még arra is ügyeltünk, hogy egymás mellett legyen a két társaság hirdetése.
A munkatársakra vonatkozó állítások?
A történet ott kezdődik, hogy a szombathelyi televízióban próbáltam olyan tisztességes fizetést biztosítani a dolgozóknak, amit a mi lehetőségeink megengedtek. Aki ebből nem tudott megélni, próbált más munkát is keresni. Többen dolgoztak szabad idejükben más médiáknál, hiszen ők ehhez értenek. Volt, aki az MTV soproni regionális stúdiójában vagy a TV2 helyi stábjában dolgozott helyettesítőként, de volt, aki ugyanezt az RTL helyi tudósítói csapatában tette meg. A tévé ezt tolerálta. Még a munkaidő beosztás kialakításakor is igyekeztünk tekintettel lenni egyéb tevékenységükre. Ugyanezt a műsorvezetők vagy szerkesztők is megtehették. Ugyanakkor a tévénkben elsődleges az volt, hogy a Munka Törvénykönyve szerint mindenki dolgozza le a heti negyven óráját. Ha túlmunkája volt, azt csúsztassa le, vagy fizessük ki. Azon túl azt tettek, amit akartak. Mi ebben a probléma?
Az előző igazgatónő ideje alatt például megtörtént, hogy a Szombathelyi Televíziótól árajánlatot kért referenciafilm elkészítésére egy cég. Erre a televíziónál dolgozó két kolléga is benyújtott egy árajánlatot a céghez. És láss csodát, nem a tévé ajánlatát fogadták el, hanem a két kolléga ajánlatát rendelték meg. Azokét, akik egyébként munkaidőben, a tévében dolgoznak, onnan kapják a fizetésüket.
Én ezt a tévé érdekében nem toleráltam. Hoztam egy igazgatói határozatot, hogy a televíziós tevékenységgel összefüggő munkát csak tudtommal és beleegyezésemmel végezhetnek. Nem szerettem volna, hogy amikor több százezer forintos megrendelést kaphatnánk - amiből én a jövő hónapban fizetést szeretnék adni - , akkor ezt a megrendelést az általam fizetett dolgozóim elviszik a tévé elöl.
De megesett, hogy olyan megkeresés jött, amikor egy fix, de kevés összeg állt rendelkezésre egy anyag elkészítésére. Mondok egy példát, nagy bánatomra a Falco kosárlabdacsapatának idegenbeli mérkőzéseit nem tudtuk rögzíteni. Mert ahhoz, hogy egy szerkesztő és egy operatőr egy hétvégi napon elmenjen Nyíregyházára, az a tévének járulékokkal, közel 70 ezer forintjába került. Mert nekem a járulékokat, túlórapénzt is kell fizetnem. Egyeztettem a Falco csapat vezetőivel, és abban maradtunk, hogy a helybéli mérkőzéseket természetesen rögzítjük, készítjük a Falco-tévét, így mi megtesszük, amit anyagi lehetőségeink engednek a város csapatának érdekében.
Így mindenki jól járt
De az idegenbeli mérkőzéseket a csapatnak kell megrendelni azoktól az emberektől, akik ezt el tudják készíteni. Többek között a jövőbeli igazgató kolléga volt ilyenkor az egyik operatőr. De őket a csapat közvetlenül fizette ki.
Így mindenki jól járt, a csapatnak rögzítették a mérkőzéseit, mi ezt sugároztuk, de a tévé nem tudta vállalni azokat a költségeket, amelyek egy ilyen hétvégi forgatással jártak.
Tehát, ha nekünk nem érte meg egy megrendelés, vagy kisebb tételek voltak, amelyeket a tévé nem tudott megvalósítani, mert már logisztikailag nem fért bele a vágókapacitásba, a forgatási kapacitásba, akkor ezeket a kisebb tételeket a kollégák vállalhatták.
A Nyugat Rádiónál sokan ismerik Pál T. Gábort. Ő nekünk nagyon jó feltételekkel szerkesztette és vezette a Haladás műsorát. Én mindig a legolcsóbb megoldásokat kerestem, bolond lettem volna azt mondani, a Pál T. Gábor ne jöjjön Haladást vezetni, amikor kiváló kapcsolatrendszere van, ismeri a csapat legapróbb rezdüléseit.
De itt van például a Velencei Pali, aki rendszeres vendég a Nyugat Rádió sajtóklubjában, de ő nem alkalmazott ott. Volt olyan kolléganőm is, aki szigorúan a hétvégén bejött hírolvasónak a Nyugat Rádióba, de ha ő nekem azt mondja, amikor engedélyt kért, hogy a Rádió Szombathelybe akar menni hírt olvasni, mert ott kapott ajánlatot, akkor ahhoz adok engedélyt. Mert én nem akartam, hogy neki rossz legyen, munkaidőn túl csinálta, szabadidejében, munkavégzését ez nem befolyásolta, egyébként pedig kiváló kolléganő. Semmilyen károm nem származott abból, hogy ő hírolvasó.
Szeretném eloszlatni azt a tévhitet, hogy nekem a Rádió Szombathellyel nem volt együttműködésem, mert volt. Volt olyan kollegina, aki a tévéből a Rádió Szombathelybe ment át dolgozni.
Mit gondolsz, mi okozta ezeket a vádakat? Nem voltak képben, vagy úgy gondolták, mégis csak jobb úgy eltávolítani valakit, ha meg is indokoljuk?
Azt gondolom, hogy az a titkolózás, ami megelőzte ezt a döntést, hogy a téma a közgyűlésben zárt ülésen került először elő, sokat elárul arról, hogy átgondolt lépés volt. De sem erkölcsi, sem szakmai érveket nem tudtak felsorakoztatni. A visszahívásom is pontosan ezért jutott el hozzám indoklás nélküli megjelöléssel, mert nem szakmai kérdés. Ez szerintem szimpátia és bizalmatlanság kérdése. A közgyűlés tagjai közül engem sokan szeretnek, mint ahogyan a városban is, elismerik a munkámat, a televízió eredményeit. Úgy érzem, a közgyűlés tagjai közül néhányan ellenszenvvel viseltetnek irántam, és szerintem a döntés hátterében ez az ellenszenv húzódik meg.
Mikor tudtad meg, hogy ilyen döntés született?
A zárt ülés után és másnap sokan hívtak telefonon.
Sejtetted előtte, hogy vissza fognak hívni, vagy talán már akkor tudtad, amikor a jobboldal többségbe került?
Én szerettem volna azt hinni, hogy engem a munkám minősít, és ezt a jobboldali többség elfogadja. Úgy érzem, ez néhány embernek nem tetszett, de ez már régóta érződik, nem csak azóta, hogy többségbe kerültek.
Szóval, nem okozott meglepetést neked?
Benne volt a levegőben, de én sokkal későbbre datáltam. Ugyanakkor nem értem ezt az egész helyzetet, mert ha velem a Fidesz vezetői leülnek, és beszélgetést kezdünk arról, milyen elképzeléseim vannak, hogyan látom ezt az egészet, elképzelhető, hogy ezek a vélt vádak másként alakulnak. Szerintem ezeket a fals információkat ki lehetett volna egészíteni, ha ők átgondolják a munkám eredményeit, és mérlegre teszik, hogy a szombathelyi televízió a magyarországi helyi televíziós társadalomban milyen rangot foglal el. Ide tenném, hogy ez a televízió nem volt egyik pártnak sem a szócsöve, mindig is pártatlan volt, ezt a frakcióvezető úr is lenyilatkozta. Én erre mindig kínosan ügyeltem.
Lehet, hogy ez volt a probléma? Hogy most egy pártos emberre van szükségük? Régóta téma ebben az országban, hogy nehéz helyzetben vannak az önkormányzati médiumok, mert direktpolitikai megnyilvánulásokat várnak tőlük, mindig annak az oldalnak a javára, amelyik éppen helyileg hatalmon van.
Szeretném azt hinni, hogy ez nem így van. Én idealista vagyok, én azt látom, hogy az ország két nagy szekértáborra szakadt, és középen egy nagyon mély árok húzódik. És ennek az ország most már kárát látja. Azt gondoltam, a mi kis szerkesztőségünkben, a televízióban van az a huszonegynéhány ember, aki képes egységes csapatot alkotni, politikai hovatartozástól függetlenül. Nálam megfér a vállaltan jobboldali szerkesztő a vállaltan baloldali szerkesztővel. És megfér az, hogy reggel a stábértekezleteken csipkelődnek egymással, ugratják egymást, de ettől mi még egy jó csapat tudunk lenni.
Én hét éve is azt vallottam, most is, hogy mindenki olyan világnézetű, ami neki jólesik, de ez a munkáján ne érződjön. A szombathelyi televízió legyen a szó szoros értelmében médium, amin keresztül a nézőkhöz eljut az információ. Közvetítjük feléjük a helyi világ történéseit. A néző meg majd eldönti, kinek van igaza. Ha ez az eddigi városvezetésnek megfelelt, akkor nagyon remélem, hogy egy más politikai beállítottságú városvezetésnek sem lehet óhaja, hogy másként legyen. Ugyanis ez egy óriási érték.
Akkor mégis, miért váltottak le?
Hát, majd a jövőben kiderül, mi volt az én leváltásomnak az igazi oka. Nagyon szorítok, hogy a tévé az elért eredményeket megtartsa, sajnos, erre nincs túl sok esélye a tévének, mert anyagilag is nagyon szorított helyzetben van. Én a nyílt ülés után azzal álltam fel, hogy a nagy, általános költségvetési megszorításokban a szombathelyi tévé mínusz tízmillió forinttal gazdálkodik. Ha ehhez hozzátesszük az én egy évi járandóságomat, amit szintén a tévére terhelnek, ezt szinte lehetetlen kigazdálkodni.
Szkeptikus, dühös vagy csalódott vagy?
Két oka lehet, hogy egy kicsit csalódott vagyok. Az az idealizmus, ami engem vezetett, az a modellérték, amit én a szerkesztőségi munkában megvalósítottam, nem teljesedett be. Őszintén meg kell mondanom, nekem sem szimpatikus minden televíziós kolléga. De én morálisan azt gondoltam, az, hogy nekem valaki nem szimpatikus, pedig én vagyok igazgatói pozícióban, engem nem jogosít fel arra, hogy őt eltávolítsam. Úgy éreztem, hogy szimpátia ide vagy oda, végezze el a munkáját tisztességgel, legyen hasznos tagja a televíziónak, vigye előre a tévé szekerét. Azért vagyok csalódott, mert ezt a fajta, modellértékű hozzáállásomat a világhoz, nem kaptam vissza. És az, hogy engem elküldtek, ilyen módon, titoktartás közepette, zárt ülésen, ellentmondást nem tűrve, erőből, ennek nagyon rossz üzenete van. Ugyanis az összes önkormányzati cég vezetője most úgy gondolhatja, hogy nem érdemes sokat és jól dolgozni, mert a vége nem az eredményektől függ. És lehet, hogy egy kicsit félni kell.
Így visszanézve, csinálnál valamit másként?
Amikor a barátaimnak meséltem, hogyan jártam, és mondtam azt, hogy nálam megfértek különböző világnézetű emberek, és nem az én szimpátiámtól függött, ott dolgozik-e valaki, vagy nem, azt mondták, ez egy nagyon szép, humánus dolog, de más egy cég vezetése és más a humánum. Utólag nagyon igazat kell adjak nekik.
Amit emberileg, szakmailag ebbe bele lehetett tenni, én azt beletettem, és próbáltam felelősen gondolkodni. Úgy gondoltam, ha az adófizetők pénzéből működtetjük a tévét, akkor ez az ő tévéjük. Engem az ország helyi televíziós társadalma megbecsül, elfogad. A szombathelyiek visszajelzéseiből úgy érzem, hogy engem szeretnek, elfogadnak az emberek.
Mit fogsz csinálni most?
Pihenek, gondolkozom, olvasni fogok. Mert hét éve vagy időm, vagy energiám nem volt arra, hogy egy komolyabb könyvet végigolvassak. Most pótolom, amire nem volt időm az elmúlt hét évben. Nyelvet fogok tanulni, és a kapcsolatrendszeremet életben tartva megpróbálok valami mást, valami újat. De nem máshol, itt Szombathelyen.
