2004-ben alakult Szentgotthárdon a Zaporozsec zenekar. A csapatot alkotó fiatalok egy haveri focimeccs után leültek szusszanni és kitalálták, hogy mi lenne, ha ők zenekart alapítanának és aztán elkezdenék a rock sztárok macskakövekkel kirakott, göröngyös útjának járását. Hangszer és hangszeres tudás birtokában akkor még elég gyéren álltak, azóta viszont eléggé futni kezdett a banda szekere. A Nyugat Rádió folyamatosan játssza a dalaikat, sőt, az országos sugárzású Petőfin is igen népszerű a banda. Első nagylemezük november 27-én jelent meg, ezzel egy időben pedig a Tom Odell Another love című dalának általuk magyarosított verziójának rádiós debütálása is megtörtént. Varga Bencével és Papp Dáviddal beszéltük meg a lemez munkálatait. Kalandokban nem volt hiány.
V.B.: Hogy őszinte legyek nem igazán volt az a zenekar célja, hogy minden áron nagylemezt adjunk ki. Sokkal járhatóbb útnak ítéltük meg, hogy kislemezben gondolkodjunk és ilyen 3-4 számos kislemezünk jelent is már meg, jó néhány. Most azonban úgy érzetük, hogy összeálltak úgy a dalok, hogy összejött egy nagylemeznyi anyag, ha pedig már így alakult, akkor miért ne adnánk ki egy fizikai formátumban is kézbe vehető korongot.
Milyen volt kézbe venni az első CD-teket?
V.B.: Hát elsősorban nagyon kalandos volt, amíg egyáltalán kézbe tudtuk venni. Egy lengyel cég gyártotta le az albumot és késtek vele 3 napot. A menedzserünk, Balogh Zsolt az autópályán futott össze a lemezeket szállító kamionnal és hozta el tőlük a szállítmányt. Különben ki tudja, hogy mikor kerültek volna elő.
Milyen volt kézbe venni?
P.D.: Nagyon jó. Egy kecskeméti koncert előtt kaptuk meg. A Bence hozta magával Pestről a pakkot és hát, nem mindennapi érzés volt, az tuti.
Sok szerencsét Mr. Gorsky! Miért ez lett a címadó?
V.B.: Talán ez az egyik legsikeresebb számunk. Meg hát van egy nagyon jó kis története is, már ennek a Mr. Gorsky sztorinak. Arról nem is beszélve, hogy nagyon jól passzoló borítót lehetett ehhez összehozni. Riba Márió volt a grafikusunk, és Amstrong Holdra szállását egy kicsit átértelmezte. Még egy krumpli is került az asztronauta mögé.
A lemez 12 dalából 11-nek a Bence a szövegírója. Könnyen írod a dalokat?
V.B.: Áhh, sokat szoktam szenvedni a szövegeken. Leginkább talán azért, mert olyan témákat próbálok előhozni, amiket mások még nagyon nem szedtek elő. Nálunk egyébként először a zene van meg. Így tehát már a szöveg ritmusa adott. Másrészt pedig kritikus vagyok magammal, és ami nem tetszik, azt kidobom.
Nehéz, nem nehéz, azért sikerült Tom Odell Another love című dalára is magyar szöveget írnod. Bár gondolom ehhez azért engedély is kellett Odelltől.
V.B.: Valóban ez egy érdekes történet. Két kérdéses dal volt, hogy felkerül-e a lemezre. Az egyik a Valse triste, ami egy Weöres Sándor vers és a megzenésítéséhez szintén engedély kellett, a másik pedig ez a Tom Odell dal. A dolog végülis, ez utóbbi esetében, úgy működött, hogy megkerestük Odell magyarországi kiadóját. Nekik el kellett küldeni a magyar szöveget, a zenét és a magyar szöveg visszafordított verzióját. Mi mindent elküldtünk neki, aztán, hogy innen a többi, hogyan működött azt már nem tudjuk. Minden esetre azért lett kalandos a dolog, mert nem tudtuk, hogy mikor kapjuk a visszajelzést. Már úgy volt, hogy le fog maradni a lemezről ez a dal, mert idén ki akartuk adni, de a válasz csak nem jött meg. Nagyjából a magunknak szabott határidő előtt két nappal jött aztán a válasz, hogy áldását adta Tom a dalunkra és mehet.
Mi lesz a következő dobás?
P.D.: Szeretnénk egy videó klipet forgatni erre a magyarosított Odell dalra. Komoly tárgyalásban vagyunk Indiánnal, szeretnénk, ha a ezt a klipet ő rendezné meg.
