Szombat, késő délután, a Kiskar utcában esküvői kocsisor parkol, a feldíszített autó rendszámának helyén piros szív, két oldalán a frigyre lépők nevei. Mosolygunk, elképzeljük a rend szigorú őreit, amikor ezzel szembesülnek. De meggyorsítjuk lépteinket, hiszen komoly hangok hallatszanak az MMIK előtti szabadtéri színpad felől.
Mellbevágó energia
Nem kellett volna annyira sietni, még csak a beállásnál tartanak, de meglepően sokan várakoznak szép szolídan a téren. Pedig korai ez az időpont egy háromzenekaros koncerthez, persze tudjuk, hogy este tízig be is kell fejezni a hangoskodást, ennyit engedélyeznek a szigorú szabályok.
Tele van a büfé is, de azért könnyen a pulthoz jutunk, Norbival, a főszervezővel beszélgetünk. Azt mondja, júniustól lazábbak lesznek az előírások, a nyáron éjfélig lehet szabadtéri programot tartani, minden különösebb bonyodalom nélkül. De most még május van, így negyed hét körül ki is megy, hogy a kezdésre vegye rá az első zenekart.
Mégpedig a körmendi Soulwawe-t. Láttuk már őket, bő két évvel ezelőtt, az Átjáró első sorozatának körmendi elődöntőjén Átjáró fiatal talentumoknak 2007. February 25. 20:17 . Akkor nem voltak igazán meggyőzőek, hangerővel, lábdob duplázóval fedték el a kisebb hiányosságokat. Most viszont szinte mellbevágó az energia, amit hullámokban nyomnak lefelé.
A tizenéveseké a terep
Zúznak ezek rendesen
– mondja ismerősünk, akivel a teraszon telepedünk le. Kár, hogy sötétedésnek még nyoma sincs, a technikusok igyekeznek színesíteni a színpadképet a reflektorokkal, egyelőre mindenféle hatás nélkül. A banda azonban nem zavartatja magát, hatalmas fejlődésen mentek keresztül.
Sajnáljuk is, hogy jó 50 perc múlva elköszönnek, ennyi volt a penzumuk. A közönség szépen gyarapodik, sokan vannak, akik jártukban-keltükben állnak meg egy kis időre. A szünetben kicsit elmerengünk a fiatalok hajviselet szokásain, de csöndben maradunk, ezen a korszakon mindenkinek át kell esnie.
Rájövünk, szerethető egy buli ez, és nem győzzük eléggé dícsérni a szervezőket, akiknek a fejéből tavaly kipattant az ötlet. Norbi meg is jegyzi, most már tényleg ifjúsági is az MMIK. Tényleg, meggyőző többségben vannak a tizenévesek, meg is húzzuk magunkat a terasz sarkában, mint szemlélődő, tűnődő őskövületek.
Zselézett hajfigurák
A Lunchbox nem kapkodja el a beállást, amikor az előző csapat levonul, ülnek még egy kicsit asztaluknál, aztán ráérősen csinálják végig a procedurát. Itt már kezdjük érteni a közönség egy részének zselézett hajfiguráit, hiszen ők punkzenekarnak vallják magukat.
Persze, annak lájtosabb, úgy is mondhatjuk, modernebb változatát művelik, amit egyesek kaliforniai punknak hívnak. Nincs ezzel semmi gond, műsoruk egyébként első helyet hozott nekik az Átjáró2 megyei döntőjén A zsűri rendesen vakarta a fejét – Átjáró2 megyei döntő 2009. April 01. 09:30 . Kezd lazulni a közönség is, lassan sötétedik, de itt azért egyelőre nem kell elájulós csápolásra számítani.
Júniustól éjfélig lehet zörögni
Gyenge egy óra, és érkezik a főzenekarnak kikiáltott székesfehérvári Jacked. Ők már komolyabban veszik a dolgokat, de ez – amellett, hogy meggyőző, hatásos a produkciójuk – inkább a színpadi klisékben merül ki. Kár, mert meggyőzően szólnak, az első számuknál kapkodjuk is a fejünket. De láthatóan nem hajtják meg magukat, váratlanul gyorsan befejezik.
Pedig rendesen beindul a közönség is, spontán testnevelésórát varázsolnak a színpad elé, belegondolunk, hogy lesz, aki a macskajajtól, lesz, aki az izomláztól fog szenvedni másnap.
Így bő félórával a lehetőségekben szereplő tízórás befejezés előtt vége is a bulinak. Marad némi afterparty, a büfében DJ serénykedik, egyelőre nem sok sikerrel. Nem is várjuk meg, tulajdonképpen elégedetten hagyjuk ott az MMIK-t, bízunk benne, az őszi esőkig lesz még jó néhány ilyen este.
Azt biztosan tudjuk, hogy június 20-án igen, a tervek szerint fellép a Négy Jó Mindhalálig, a Zaporozsec és a rock-feldolgozásokat játszó Save As (ex-Knight Riders). És akkor már éjfélig lehet zörögni a szabadtéren.
