Aztán kicsit elvitatkozunk azon, hogy nagyon sok fiatal, tehetséges, eredeti csapat létezik kis országunkban, de esélyük nem nagyon van a tágabb ismeretségre. A mainstrem zenekarok féltve őrzik pozícióikat, talán csak a nagyobb fesztiválok adnak lehetőséget, és – mivel mi optimisták vagyunk – bízunk még a Petőfi rádió küldetéstudatában, habár – mint pesszimista barátunk megjegyzi – nálunk fordítva működik a tehetségkutatás, mint a Rajnától nyugatabbra.
Bensőséges hangulatú az egész
Ott ugyanis a menedzserek járják a kisebb klubokat, és ha valakiben tehetséget látnak, elétolják a szerződést, aztán felépítik őket. Nálunk meg úgy történik, hogy a zenei élet atyaúristenei találomra kiválasztanak egy-két csapatot, aztán ha kell, ha nem őket nyomják ezerrel. Még akkor is, ha eleve bukásra van ítélve a dolog.
De úgy látszik, mi is megfertőződtünk barátunk borúlátásától, pedig itten most épp az MMIK és annak büféjének kezdeményezését akarjuk dicsérni. Tavaly indult a dolog Beindult a Zeneterasz – Ingyenes koncertek, ez nem semmi 2008. July 13. 16:35 , amikor rájöttek, a ház előtti tér nem csak arra alkalmas, hogy olykor politikusok szavaljanak ott, hanem arra is, hogy felállítsanak egy kisebb színpadot, és hadd szóljon a zene. Mégpedig olyan térzene formájában, hiszen itt nem szednek belépődíjat, a járókelők is leücsöröghetnek a padokra, és egyébként is, olyan bensőséges hangulatú az egész.
Azért is örülünk, hogy közben jó idő lett, mert így az eredetileg az MMIK előterébe meghirdetett koncert is ide került ki. Meg is lepődtünk, amikor a kissé korai – délután hat óra – kezdés ellenére már foglaltak voltak a padok, igaz, valódi koncerthangulatra azért várni kellett.
Szerencsés választások
Pedig az első fellépő, az Átjáró2-n A zsűri rendesen vakarta a fejét – Átjáró2 megyei döntő 2009. April 01. 09:30 feltűnt Sunflower még a tehetségkutatón nyújtott produkciójánál is összeszedettebben szólt. Megint csak dicsérnünk kell az erőteljes és lenyűgöző hangú énekesnőt, és hogy egy kicsit szubjektívek legyünk, a ritmusszekciót, vagyis a dobost és a basszusgitárost. Kár, hogy barátunk véleménye szerint nem lesz belőlük semmi, mi azért drukkolunk nekik.
Mint ahogyan a második fellépőnek, a szintén az Átjáró2-n megismert Smells Goodnak is. Róluk is ugyanazt tudjuk írni, felszabadultabbak voltak, lehet, hogy azért is, mert itt komolyabb tétje nem volt a dolognak. Sajnos, a színpad kicsinek bizonyult a nagyobb létszámú csapatnak, de megoldották.
Aztán, utolsóként következett a Jazzékiel, akiktől sokat vártunk, hiszen a beharangozójuk arról szólt, hogy a hiphopot ötvözik a jazz-szel. Kicsit tartottunk is a dologtól, hiszen az első műfaj nem tartozik a kedvenceink közé, a második annál inkább. De kellemesen csalódtunk. Szerencsére a hiphopos elemek nem voltak túlsúlyban, maradt inkább a lájtos jazz. Mégpedig a tradicionálisabb fajtából, korszerűen áthangszerelve, könnyedén játszva. Ez utóbbi azért is kihangsúlyozandó, mert a zenészek meglepően fiatalok voltak, talán mégis indokolatlan a pesszimizmus.
Szóval, tényleg jó este volt, bárcsak minden héten lenne ilyen. De be kell elégednünk azzal, hogy a következő zeneterasz május 23-án vár minket, és reméljük, a nyár folyamán még sokszor.
